HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Jobban el lehet viselni a bizonytalanságot, ha elkezdjük kontrollálni azt, ami felett rendelkezünk befolyással – állítja Mihalec Gábor párterapeuta, aki a tavalyi karantén idején azt vizsgálta, egyes párok miért küzdenek meg másoknál sikeresebben a bezártsággal járó feszültségekkel. Az interjúban a szakember beszél a közös hit és a közös kassza erejéről, a karanténbántalmazás forrásairól és arról, hogyan lehetett összehangolni az eltérő szexuális étvágyat.

Mennyire reprezentatív a most megjelent, Viharálló szerelem című könyvében ismertetett felmérés, amit háromnegyedes többségben jó vagy boldog párkapcsolatban élők töltöttek ki? Tud következtetni ebből arra, milyen lehet a helyzet általában a magyar párkapcsolatokban?

Az eredmény nem reprezentatív, hiszen egy 80 kérdéses kérdőívet eleve olyan személyek töltenek ki, akiknek a párkapcsolati érdeklődése az átlagosnál erősebb, akikben van bizonyos szintű elköteleződés és tudatosság a kapcsolati életük iránt. Vagyis okkal feltételezhetjük, hogy a válaszadóknak jobb a párkapcsolata az átlagnál. De a kutatás célja nem is a pontos arányok megállapítása volt, hanem az, hogy megvizsgáljon egy jelenséget, és megragadja a nyomás alatt is fejlődni képes párok, illetve a nehézség hatására hanyatló kapcsolatok közti különbségeket. Az ezekért felelős jelenségeknek pontosan sikerült a nyomára bukkanni, a vizsgálatban résztvevő személyek száma pedig elég magas volt ahhoz (több mint 1250 fő), hogy az így felismert különbségeknek általános érvényességet tulajdoníthassunk.

A felismert hét tényező között van-e egy, „királyi” terület, amelyre a legjobban kell(ene) figyelni?

Rendelje meg online!

Mindegyik tényező (kommunikáció, konfliktuskezelés, intimitás, pénz, rend és személyes ápoltság, érzelmi elérhetőség és hit) esetében jelentős különbség mutatkozott a fejlődő és hanyatló kapcsolatú válaszadók között, ám ha egyet kellene kiemelni, akkor mindenképp a kommunikációt, azon belül is az érzelmek kifejezésének képességét hangsúlyoznám. Egyrészt fontos, hogy egy megterhelő élethelyzetben tudjuk csökkenteni a feszültséget, és azzal, ha megnevezzük és kimondjuk, mi a baj, már automatikusan csökkentettük is, segítettünk a társunknak, hogy támogathasson. Másrészt a kommunikáció a kulcs az összes többi területhez. Hogyan hozzunk együtt jó pénzügyi döntéseket, vagy miként harmonizáljuk az intimitás iránti szükségletünket (különösen, amikor egyikünk libidója a stressz hatására emelkedik, a másikunké pedig lecsökken), ha nem tudunk beszélgetni egymással és nincsenek eszközeink arra, hogy különböző álláspontokat közös nevezőre hozzunk?

Azt írta, hogy fontos „egy minimális anyagi jólét” a jó házassághoz. Mennyire múlik a pénzen a kapcsolat?

A járványhelyzet megmutatta, hogy kinek mennyi tartaléka van, és ez elsőként a pénzügyi tartalékokban mutatkozott meg. A pénz ugyan nem boldogít, de a boldogsághoz szükség van pénzre is. Ahol volt tartalék, ott a párok jobban tudtak a kapcsolatukra figyelni. Ahol viszont a pénz miatti aggódás feszítette a feleket, ott a kapcsolatban is hamar eluralkodott a feszültség. Természetesen a szegények is lehetnek boldogok, ám könnyebb boldognak lenni, ha nem kell gyomorgörccsel lefeküdni, hogy holnap mit teszünk az asztalra a gyerekek elé.

És tényleg ennyit számít a közös kassza is?

Korábbi kutatások rávilágítottak, hogy milyen jótékony hatása van a kapcsolatra a közös pénzkezelésnek és a pénzről való közös döntéshozatalnak. Ez ugyanis annak a jele, hogy az adott párnak vannak közös céljai és prioritásai, képes a másikkal együtt áldozatot hozni a közös cél érdekében. Mindez pedig kedvezően visszahat a párkapcsolatuk minőségére. Vannak persze olyan helyzetek, amikor érdemes óvatosnak lenni a közös kasszával, például függő vagy bántalmazó társ esetében, vagy ha a kapcsolat egy évnél frissebb.

Mihalec Gábor
©

Ha már a bántalmazást említi, úgy találta, hogy a bántalmazók „szintet léptek” a krízis idején.

Aki eddig „csak” kiabált, az most pofozkodni kezdett, aki eddig „csak” pofozkodott, most elkezdett fojtogatni. A segélykérő vonalak izzottak, a szokásos megkeresések többszörösével kellett a tanácsadóknak megbirkózniuk. A bajt pedig csak tetézte, hogy az otthonlét miatt most a társadalmi jelzőrendszer tagjai (tanárok, háziorvosok stb.) sem tudtak belelátni a családok életébe, hogy megakadályozták volna a tragédiákat. A vizsgálatunkból kiderül, hogy a megkérdezettek kétharmada (72,5%, 910 fő) mondott határozottan nemet, ugyanakkor a többiek (ha szétszórtan is) olyan választ adtak (a határozott igentől a hezitáló nemig), amely bizonyos fokig teret enged a bántalmazó magatartásnak. Más tesztekkel szerzett személyes tapasztalataim arról győztek meg, hogy a bántalmazás témakörét annyira áthatja a félelem és a szégyen érzete, hogy még egy anonim kérdőív esetén is hajlamosak a megkérdezettek szépíteni a valósághoz képest. Ha valaki azt vallja be, hogy a párja olykor egy kicsit meglegyinti, akkor nyugodtak kiindulhatunk abból, hogy rendszeresen elcsattannak pofonok, sőt ennél durvább dolgok is történnek. Ez nagyon szomorú, hiszen a válaszadók 27,5%-ánál (345 fő) jelen volt a karantén alatt a bántalmazásnak valamilyen formája. Ez pedig pontosan 27,5%-al több annál, mint amennyinek lennie szabadna!

Természetesen ennél jóval komplexebb a jelenség, de ha a felszínen közelítjük meg: miért nem hozta inkább „közmondásosan” közelebb egymáshoz az embereket a baj?

Ez nem egy önként vállalt, romantikusan összebújós közös időszak volt. A párkapcsolatokat nehezített pályán kellett működtetni, csökkentett erőforrásokból. Mindenki feszültebb volt a békeidőkhöz képest (aggódtak például az egészség, a munka, a bevételek, az idős hozzátartozók miatt), ugyanakkor a korlátozások miatt nem voltak elérhetők azok a külső erőforrások sem (edzőterem, gyülekezet, étterem, utazás), amelyek egyébként hozzájárulnak a kiegyensúlyozott életritmushoz. Ráadásul sokan nem tudatosan, hanem inkább ösztönösen, érzésből működtetik a kapcsolatukat, ha pedig esetleg voltak is már bántalmazásos történetek a családi háttérben, akkor sajnos nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, mi történhet egy extrém élethelyzetben. Emellett sok pár történetéből tudom, hogy a bántalmazós időszakok gyakran összekapcsolódnak a bántalmazó fél ivásával.

Hogyan alakította át a karantén és az összezártság a párok szexuális kapcsolatát, szokásait?

Érdekes volt látni, hogy a stressz mennyire másként hat az emberek libidójára. Vannak, akiket a szex megnyugtat, ezért a stressz hatására „kívánósabbak” lettek, másoknak pedig viszont teljesen elveszi a szexuális étvágyát. Viszonylag könnyű ezzel megbirkózni, ha a pár mindkét tagja ugyanabba az irányba mozdul el, ám sokaknál az egyik fél libidója felszökött, a másiké pedig lezuhant, súlyosbítva a már egyébként sem könnyű helyzetet. Fontos, hogy tudjunk, merjünk erről nyíltan beszélgetni egymással, fejezzük ki a vágyainkat, és hogy mi van azok mögött. Van például, akinek a szex az értékesség visszajelzését jelenti. Másnak az elfogadás szinonimája. Ha tudjuk, mit jelent a társunknak, akkor arra a mélyebb szükségletre úgy is válaszolhatunk, hogy nem feltétlenül mondunk igent az együttlétre, hanem más formában mutatjuk ki az érdeklődésünket, elfogadásunkat, vágyakozásunkat a másik iránt. Ahogyan azt a vizsgálatunkban résztvevő fejlődő párok is tették.

Mihalec Gábor
©

Mekkora jelentősége van a közös hitnek/spiritualitásnak? Hogyan válhat erőforrássá, illetve konfliktusok kiváltójává a hit?

Engem is meglepett, hogy a fejlődő és hanyatló párok között mekkora különbségek voltak e téren is. A fejlődő kapcsolatú válaszadók kétharmada értett egyet azzal, hogy a közösen megélt hit közelebb viszi őket egymáshoz, míg a hanyatlóknak a negyede sem. Úgy tűnik, ez válsághelyzetben különösen igaz, mintha ilyenkor nyitottabbá válnánk „felfelé”. Fontos azonban, hogy a hit ne álljon kettőnk közé. A legtöbb vallás békéltetni, összekötni, boldoggá tenni akar, nem pedig elidegeníteni, elválasztani. Nem kell hinnem valamiben, amiben a társam hisz, de ha szeretem őt, akkor tisztelettel kell viseltetnem az iránt, ami neki fontos. A másik fél pedig ezzel nem élhet vissza.

A kutatásba saját ötlet alapján vette be a rendezett élettér és személyes ápoltság témáját. Ezek csak a bezártság miatt jöttek most elő, vagy egyébként is fontosak?

Amikor rádöbbentem, hogyan folynak szét sokan a kapcsolatban, az otthonlétben, bevillant egy beszélgetés egy függőségekkel foglalkozó kollégámmal. Ő elmesélte, hogy azért követnek olyan szigorú napirendet a rehabilitációs központjukban, mert, ha valami kontrollálhatatlan dolog történik az emberrel, akkor jobban el tudja viselni a bizonytalanságot, ha elkezdi kontrollálni azt, ami felett rendelkezik befolyással. Egyikünket sem kérdezték meg, hogy akarjuk-e a vírushelyzetet vagy sem. Nem kérték ki a véleményünket a határok lezárásáról, a kijárási korlátozásról vagy az otthoni tanulásról. Erre nem volt befolyásunk. Azt azonban mi döntjük el, hogy megborotválkozunk-e, rendet tartunk-e az otthonunkban, időben lefekszünk-e. Az eredmény egyértelműen visszaigazolta: akik nyomás alatt is rendet tartottak, új időbeosztást alakítottak ki és odafigyeltek a megjelenésükre, azok sikeresebben küzdöttek meg a válsággal.

Illényi Balázs

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

 


VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A valaha mért legnagyobb fűrészhalat mosta partra a víz Floridánál

A valaha mért legnagyobb fűrészhalat mosta partra a víz Floridánál

A Covid miatt még többen maradnak pszichiátriai ellátás nélkül, mint a járvány előtt

A Covid miatt még többen maradnak pszichiátriai ellátás nélkül, mint a járvány előtt

Hadházy feljelentést tett a rendőrségen, mert szerinte Tiborcz turai kastélyszállója vendégeket fogad

Hadházy feljelentést tett a rendőrségen, mert szerinte Tiborcz turai kastélyszállója vendégeket fogad