A Nottinghami Trent Egyetem és a Portsmouthi Egyetem közös kutatásában a stresszviselkedés paradoxonának eredtek nyomába.

Nevezetesen annak az ellentmondásnak, hogy miért mutatják ki az emberek – az állatvilág logikájával ellentétben – mások irányába a gyengeségüket.

Vizsgálataikban arra bukkantak, hogy minél jobban be tudjuk azonosítani egy másik személy stresszjegyeit (például remegés, körömrágás, haj tekergetése), annál kedvesebbekké, segítőkészebbekké válunk vele szemben.

A kísérletben videólejátszásokon szereplő személyekről kellett véleményt alkotniuk a résztvevőknek: mennyire találják őket stresszeseknek és szimpatikusaknak.

A videókészítők beszámolóját a megkérdezettek benyomásaival összevetve jól látszott, hogy a stresszjegyek azonosítása révén meglehetősen pontosan lőjük be egy adott személy feszültségi állapotát.

Ugyanakkor érdekes összefüggés mutatkozott abban is, hogy minél stresszesebbnek láttak valakit, annál szimpatikusabbnak találták.

A kutatók sikerrel mutatták meg, hogy milyen előnyökkel járhat a stressz jelzése másoknak, és miért szelektálódhattak ki ezek a viselkedésminták az evolúció során.

Nagyon együttműködő faj vagyunk, ez lehet az oka annak, hogy a gyengeséget közvetítő jelzések előnyhöz juttatnak minket – olvashattuk az Evolution and Human Behavior című lapban nemrég.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a bizonytalan jövőre való felkészüléssel foglalkozunk.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.