David Fishof amerikai producer a kilencvenes évek végén szervezte az első Rock’n’Roll Fantázia kempinget, amikor a lemezkiadás karcsúsodni kezdett, és a rocklegendák kénytelen voltak a szerzői jogdíjukat kemény munkára cserélni. Fishof előzőleg turnészervezéssel foglalkozott, és amikor a kemping ötlete felmerült, felajánlotta a zenészeknek, akikkel együtt dolgozott, hogy vegyenek részt ezeken az összejöveteleken, vállaljanak órákat, adják át tapasztalataikat. A tábor azóta is virágzó üzlet olyan tanárokkal a fedélzeten, mint Roger Daltrey (The Who), Jack Bruce (Cream), vagy Slash a Guns and Rosesból, de a tehetségek állandóan cserélődnek, hogy minden alkalom egyedi legyen, és hogy a komoly pénztárcájú rajongók újból és újból visszatérjenek.

A pár hetes tábor alatt a résztvevők megtanulnak dalokat írni, begyakorolják, hogyan kell őket előadni, majd a számokat felveszik egy stúdióban, albumot terveznek, végül valamelyik kisebb méretű koncertarénában előadják a szerzeményüket egymásnak és az érdeklődőknek. A zenészek természetesen minden aspektusból fényezik az esemény hangulatát, turnétitkokat mesélnek el, zenei trükköket mutatnak, és ideiglenesen ők is beugranak a résztvevők zenekaraiba. A sztárokkal lógni azonban nem olcsó, két és fél millió forintnak meglelő összeg egy-egy turnus. Ennek ellenére özönlenek a résztvevők. A fiatal huszonévesektől – akik tehetős szüleiktől kapták ajándékba az alkalmat – a hatvan éves veteránokig – akik újraélik fiatalkori álmaikat – szinte minden korosztály megtalálható a táborozók között.

A sokáig csak Amerikára korlátozódó tábor már másodszor jár az Egyesült Királyságban. A novemberi alkalom sztárja Bill Wyman a Rolling Stonesból, a Pink Floyd dobosa, Nick Mason és a Beach Boys tagja, Jeffrey Foskett lesz. A csapat az Abbey Road Studióban veszi majd fel a számokat, és a liverpooli Cavern Clubban koncertezik élőben. „Rocksztárnak lenni a világ legmenőbb foglalkozása. A fantázia táborközönséges embereknek ad lehetőséget, hogy betekintsenek a rocksztárok életébe” – áradozik Fishof a The Times angol napilapnak. „A legtöbb vendég visszatér, sokan három-négy turnust, vagy még többet is végigcsinálnak, hiszen mint minden halandó ember, a résztvevők is szeretnek együtt lógni a sztárokkal.”

A kemping első turnusa óta a lemezkiadás még nagyobb mélypontra süllyedt, ennek ellenére Wymanról és Masonról nehéz elképzelni, hogy csak a pénzért csinálják. „A legnagyobb meglepetés az egészben az, hogy a sztárok mennyire élvezik a közösséget” – magyarázza Fishof. „Az első alkalommal, amikor Nick Masont felkértük, egy napra szerződtettük le, és négy napig maradt. Bill Waymannel ugyan ez a helyzet, egyik reggel eljött a táborba, hogy órát adjon, és 12 óra múlva még mindig ott volt. Ezeknek az embereknek valamikor nagy sikere volt és rájöttek, hogy ez a rajongóiknak köszönhető. Azzal, hogy tanítanak valamit, visszaadnak a közönségnek.”

A tábor legnagyobb előnye az, hogy ez nem Megasztár, és ezért nincs tele ácsingózó poppalántákkal. A legtöbb ember hobbizenész, és nem mászni, csak fejlődni akar. Ezek az emberek már nem fantáziálnak hírnévről, inkább csak azért jönnek, hogy néhány vidám napot eltöltsenek. Jerry Foskettnek a Beach Boysból ez a negyedik fantáziatábora. „Ha valakinek jól megy a sora, a tábor remek mód a pénzköltésre, sokkal jobb, mint drogokra és autókra verni el a pénzt” – állítja valószínűleg saját tapasztalat alapján a rocker.

Foskett több olyan résztvevővel is találkozott, aki elég tehetséges volt ahhoz, hogy megéljen a zenéből. Az egyik egy 17 éves gitáros srác volt, a másik egy huszonéves nő, aki már énekesként tagja volt egy zenekarnak. Volt olyan fickó is, aki feladta a virágzó pénzügyi karrierjét a zene kedvéért, de így sokkal boldogabb.

A tábor talán vágyakról és kihagyott lehetőségekről szólna? Lehet, hogy ezeknek az embereknek másképp alakult volna az életük, ha fiatalkorukban bátrabbak és belevágnak a zenébe? Mason szerint ez butaság. „Egy karrierje csúcsán levő pénzügyi szakember élete ma már több ’szerrel’ és vadabb életmóddal jár, mint egy átlagos rocksztáré, arról nem is beszélve, hogy manapság ez az álomszakma sokkal bizonytalanabb, mint bármelyik másik.”

Krisztina O’Brien