A Ghánai Köztársaság Nyugat-Afrikában sosem volt túl gazdag ország, de a nyolcvanas évek végén politikai és gazdasági válság sújtotta területként komoly krízisen ment keresztül. Csak 1992-ben lett demokratikus köztársaság, de a szinte teljesen lepusztult országban nagyon kevés lehetőségük volt az embereknek arra, hogy ebből bármit is érzékelhessenek. Az új kor szelleme azonban mégis teret hódított, Amerika pedig rendíthetetlenül tört be a mozin keresztül. Igaz, ez nem az a mozi volt, amit Hollywood megálmodott, de olyan értékeket hagyott az utókornak, amelyet ma már önálló művészeti formaként tartanak számon.

Schwarzi szívecskével

A kilencvenes évek elején a VHS technológia hódította meg az egész világot, és a filmek végre mindenkihez eljutottak. Még Ghána is megismerhette az amerikai álom iparosított formáját, ugyanis az országban mobil-mozik kezdtek üzemelni egy egészen egyszerű ötlet segítségével. Nem kellett más, csak egy nagyképernyős televízió, egy videó-lejátszó, és egy hordozható generátor, amely áramot biztosított a vetítések idejére. Ezt a felszerelést cipelték magukkal a mobil-mozisok, akik minden városba és faluba ellátogattak, hogy bemutassák a legújabb filmeket az érdeklődőknek - tudtuk meg az assemblyman nevű blogból. 

Természetesen a vetítéseket reklámozni is kellett valahogy, ezért festőket bíztak meg az önjelölt házi-mozisok, hogy reklám-plakátot készítsenek az adott filmhez. Az alkotók teljes művészi szabadságot kaptak, csak a mozi címét, és persze a film rövid

Rendkívül félelmetes

bemutatóját ismerték - gyakran úgy készítették el a posztereket (jobbára használt liszteszsákokra festve), hogy egyetlen kockát sem láttak a videóból. Ennek köszönhetően sokszor olyan reklám lett a végeredmény, amelynek nem volt sok köze a filmhez, vagy teljesen abszurd módon ábrázolta annak hangulatát, témáját.

A kilencvenes évek közepétől a ghánai filmplakátok kimentek a divatból, már több otthonban lett tévé és videó, és sajnos az eredeti filmplakátok is bejutottak az országba. A kézműves mozi reklám azonban hamarosan gyűjtök érdeklődésére tett szert, és önálló művészeti formává, legalábbis egy korszak tökéletes relikviájává nőtte ki magát. Walter Hill amerikai forgatókönyvíró szerint ezek a plakátok nagy része jobban sikerült, mint azok filmek, amelyeket reklámozni hivatott.

Fura James Bond

Az Extreme Canvas: Movie Poster Paintings from Ghana című könyv egy csokorba gyűjtötte ezen alkotások nagy részét, amelyekből most mi is bemutatunk egy rövid ízelítőt. Elsőként a Terminátor 2. című James Cameron mozi plakátján akadt meg a szemünk, ahol Arnold Schwarzenegger egészen egyedi ábrázolást kapott, és szinte szemet gyönyörködtető látvány a cím "o" betűje, mint rózsaszín szívecske.

Lewis Teague 1983-as horror-klasszikusa, a Stephen King tollából született Cujo is egészen egyedi ábárzolást kapott egy ghánai festőnek köszönhetően, aki a vérengző vérebet egy ír szetter és egy zsák szén furcsa elegyeként álmodta meg.

Az egyik népszerű James Bond mozi, a Lewis Gilbert rendezésében született The Spy Who Loved Me (A kém, aki szeretett engem) már csak azért is érdekes, mert Roger Moore sármjából semmi nem köszön vissza ezen a festményen, az embernagyságú rózsaszín hal szerepe sem tisztázott a kompozícióban, de még ennél is szórakoztatóbb a "The Spy Who Love You" esetlen javítása, a pontos cím helyes nyelvtanának könnyed mellőzésével.

NB