Nemrégiben néhány szülőnek sikerült az amerikai közvéleményt jól felhergelni, amikor nyíltan beszéltek róla, hogy kamasz gyerekeik apu és anyu engedélyével szexelnek a saját szobájukban. Ez persze nem is annyira meglepő egy olyan országban, ahol tömegek tekintik a tizenéves terhességek elleni védekezés legjobb módszerének az önmegtartóztatást. Ja, az már Bristol Palinnek is nagyon bejött.

Ennél sokkal jobban megdöbbentem, amikor a bezzeganya nevű blogon a hírhez érkezett hozzászólásokban a magyar szülők jelentős része is hasonlóan reagált. Az ég kék, a föld gömbölyű, a tinédzserek pedig isznak, drogoznak és szexelnek – mikor melyikre van lehetőségük. A drog aránylag költséges, büntetik is, ezért kevesebb középiskolás számára érhető el, az alkohol és a szex azonban tökéletesen demokratikus élvezetek. Ezért a kamaszok jelentős része mindkettőt ki fogja próbálni. Nem feltétlenül 13 évesen, ahogy ezt a bulvárlapok és a gimis pletykák szeretnék elhitetni, de ha még Amerikában, ahol a Bush kormányzat alatt dollármilliókat öltek az önmegtartóztatás propagálásába, is csak 29 százalék a 14-24 évesek körében a szüzek aránya, akkor itthon valószínűleg elég kevesen indulnak szexuálisan tapasztalatlanul érettségizni.

Na pont ezért kell nekik megtiltani! - mondják néhányan. Meg lehet vele próbálkozni, de ha Alaszka közismerten keménykezű republikánus kormányzójának sem sikerült, részemről inkább valami másba ölöm az energiámat. Olyasmit ugyanis teljesen értelmetlen megtiltani, aminek a betartását nem tudom ellenőrizni.

Természetesen tisztában vagyok a szex, a drog és alkohol veszélyeivel. Ezért, bár tiltani nem tudom és nem is akarom, magát a folyamatot nagyon is szeretném ellenőrizni. Vagy mondjuk inkább úgy, minőségbiztosítani, csökkenteni a kockázatot. Ez pedig egyetlen módszerrel lehetséges, ha tudom, mikor, mi történik a gyerekeimmel. A kamaszkor beköszöntével azonban a szülők jelentős hányada kimarad az információáramlásból. Egy részüknek a gyerek egyszerűen nem mond el semmit, mert tudja, vagy sejti, hogy úgyis csak tiltás, büntetés lenne belőle. Más részük tudatosan lép ki a kommunikációból, mert kínosnak, kényelmetlennek találja a szexről, drogról, piáról szóló beszélgetéseket. Nem tudom eldönteni, melyik az ostobább szülői viselkedés, de az biztos, hogy mindkettő eredménye azonos: a gyerek magára marad. És nem tud, nem mer felnőtthöz fordulni, amikor késik a menstruáció, hallucinál vagy már két órája hány a vécében.

10-12 éven át etetjük, ruházzuk, simogatjuk, puszilgatjuk, tanítjuk őket, aztán, amikor életük legnehezebb időszakába érnek, elengedjük a kezüket? Nem értem, ha a szülők képesek voltak szart törölgetni a gyerekük fenekéről, éveken át zokszó nélkül takarították utána a hányást, akkor miért nem tudják elviselni, hogy kamaszként mindenféle hülyeséggel próbálkozik? Minél nagyobb butaságokat csinál, annál inkább szükség van a segítségünkre, de csak akkor fogja igénybe venni, ha semmiféle retorzió nincs, amikor elmondja az igazat. Közbe akkor sem léphetünk, ha tudjuk, mi történik a gyerekkel - ez nem az az időszak. De adhatunk tanácsot, pénzt, segíthetünk nőgyógyászt találni, elmondhatjuk ellenérveinket, ajánlhatunk jobb bort, érte mehetünk kocsival, amikor vérző fejjel áll a Trafó előtt.

Ezért jobb, ha a gyerek otthon szexel, engedéllyel iszik, ha fizetjük az óvszert, veszünk normális minőségű piát a fesztiválra és nincs büntetés a drogozásért sem (mármint szülői). És közben folyamatosan hangoztatjuk, mennyivel fontosabb a párkapcsolat a szexnél, és megfelelő módon elmagyarázzuk neki az alkohol és a drog veszélyeit - közhelyek nélkül, őszintén. Esetleg példát is mutathatunk fentiek tekintetében, elég jól működő módszer hosszú távon, de érdemes korán elkezdeni. Ám aki azt hiszi, pusztán tiltással bármit is megakadályozhat, annak valódi terrort kell alkalmaznia és még akkor sem lehet biztos az eredményben.