Hernádi Levente Haralamposz: Ez bizony kínos volt

Hát, hát, mit mondhatnék?

Mire a himnusz alatt kikértem az első korsó sört a kocsmában, ahova az eső elől menekültem, a tévé mellett ülő, cseh származású Péter már hangosan üvöltött. Egy gól oda.

AP / Petr David Josek

Visszamentem az asztalhoz, koccintottunk, de mire beleittam volna a sörbe, már csaphattam is csalódottan az asztalhoz a korsót. Két gól hét perc alatt, akár le is fújhatták volna a meccset. Pedig még bele se ittam a sörbe.

Péterből a tizedik perc után előbújt a (teljesen jogos) cseh felsőbbrendűség, én pedig nem tudtam semmit reagálni. Meghunyászkodva ültem, háttal a tévének. Amit láthattam volna, azt nem köszönöm meg senkinek.

"Jak proboha mohli tyhle vyhrát mistrovství evropy před 8 lety???" - ez valami olyasmit jelent csehül, hogy ezek meg hogy a istenben tudtak nyolc éve Európa-bajnokságot nyerni? - Péternek igaza volt.

Mi történt az első tíz percben? De tényleg. A görög csapat lekéste a kezdést. Kihúzódtak a szélekre, középen lett egy nagy lyuk... a Belga száma sem írja le jobban a helyzetet. Ez nem az összeszokottság hiánya volt, ez nem volt semmi. Még csak hibást sem lehet találni, kollektív bűnösség volt ez. Nem ez volt megbeszélve?

Miért lépett le a kapus? Hova ment? Sérülésre hivatkozott, de már akkor elindult lefelé, amikor még a csere táblát fel sem emelték. Bicegni csak akkor kezdett, amikor rájött, hogy ez bizony ciki. Úgy nézett ki, mint aki megsértődött valamire "kabbe gyíkok, én leléptem" - és le is vonult a pályáról. Nevére örökké emlékezni fogunk. Hogy is hívták?

Itt vége is volt a félidőnek. Az egyetlen említésre méltó pillanat a lesgól volt, ezen kívül szinte labdához sem értünk.

Várjuk még a második félidőt? Felesleges. Péter meghívott egy korsó cseh sörre, én pedig elfogadtam.

A második félidőben a hatvanadik perc környékén felcsillant a remény, hogy bármi történhet még ezen a meccsen, mert legalább olyan béna gólt lőttünk a cseheknek, mint amilyet kaptunk tőlük a meccs elején. De ez a hatvanadik percben volt, utána már csak monoton semmi. Átszellemült cseh győzelemmámor a kilencvenegyedik percig.

AP / Anja Niedringhaus

Függöny. Ez bizony kínos volt.

Woland Iván: Az örökkévalóság gátja felé

Egon Bondy már a meccs lefújása előtt nagy gondban volt: fürdőnadrágot keresett magának, mert szinte biztosra vette, hogy le kell majd ugrania a torna végeztével. Ugyanis poharának sörhabjából, no és persze a meccs első félideje alapján meglátta a megfellebbezhetetlen költői képet: az örökkévalóság gátján állunk, és ugrunk a vízbe. Mert Csehország megnyerte az Eb-t. Csehország Svájccá változott.

AP / Petr David Josek

Czech orbitális hibája után csak annyit módosított, hogy nem meztelen seggel ugrunk, hanem fürdőnadrágban, mint derék városi polgárok.

Jupa kocsmáros a második gól után már képtelen volt frissítőket osztogatni, mert örömében felbukott az egyik hordóban, és kificamította a bokáját. Csak ült és vedelte a sört, kopasz feje úgy csillogott a görögök gólja után, mintha egy földönkívüli ragadozó lenne, egy kocsmai predátor.

Bamba temetkezési vállalkozó sokkal visszafogottabb volt, és az udvaron álló koporsóból csak az egyik hordó sört engedte Pepinnnek benyakalni:

„Még hátravannak a lengyelek. Az X is jó lehet, de biztosra kell mennünk.”

Egon Bondy az ablakban állt: „A koporsó bevált. Az első félidő a miénk volt, és költői képek sorát produkáltuk támadásban. A második játékrész csak csikorgó prózára sikeredett, de senki nem válik egy nap alatt nagy költővé…”

„Ne legyünk telhetetlenek, uraim!” Hurych törzsszurkoló, aki a bányából hívta vissza ideiglenesen a csapatot, most maga volt a megtestesült higgadt, elnéző szakértelem.

AP /

„Tulajdonképpen Baros a kapunak háttal játszott.” Bamba temetkezési vállalkozó egy kis sört kent a körszakállára.

„Ő az egyetlen csatár, aki nem akar kapura lőni. Micsoda bátorság kell ehhez! Csatár, aki csak hátrafelé játszik! Egy beépített ügynök, az kurva fix!” Egon Bondy nagyon elfogult volt a győzelem után.

De mi tudtuk ott a „Kandúrban”, éreztük, hogy a mi drága Milan Barosunk már nem fog játszani a harmadik meccsen. Vagy legalább is reménykedtünk benne, mert amit produkált a két meccsén az felért egy hordó romlott sörrel.

„A csapat villantott egy feltámadást, uraim!” Egon Bondy a feje fölé emelte a vödrét, mi is felálltunk. Állt az egész kocsma, csak Jupa kocsmáros ücsörgött egy hordón.

A feltámadásra ittunk, a nyitott koporsóra gondoltunk, amit Pepin őrzött ott lent az udvaron, és nem akartuk a csapatot a koporsóban látni, inkább söröshordókat képzeltünk mindenhová, és azt, hogy lelkeinket söröshordókon röpíti mennybe csapatunk görögök elleni diadala.

AP / Jon Super

És jó volt, és ittunk, és újra álmodoztunk.