hvg.hu: A legfontosabb kérdés így szezon végén: tudod-e már, hol folytatod a pályafutásod?

Szuper Levente: Konkrétumot még nem tudok mondani, az azonban biztos, hogy nem a Hannover csapatában. Már elbúcsúztunk egymástól, úgyhogy más helyet kell találnom, de az átigazolási dömping egyébként is a vébé után jön majd. Egyelőre még nem tervezem, hogy hazatérjek, továbbra is szeretnék külföldön játszani. Majd meglátjuk.

hvg.hu: A csapatod idén nem engedett el a vb-re. Tudsz-e és akarsz-e úgy szerződést kötni, ami garantálja, hogy jövőre ott lehess a – talán magyar rendezésű – világbajnokságon? Van-e erre lehetőség?

Szuper Levente: Nem tudok, de nem is szabad ilyesmiben gondolkodni. Ma már nagyon meg kell becsülni egy élsportolónak, ha talál munkát, hiszen nagy a kínálat. Ráadásul nem is lehet ezt előre kiszámítani. Tavaly, amikor Hannoverbe igazoltam, még fogalmam sem volt, mi lesz kilenc hónap múlva. Nem tervezhettem előre. Szerintem kisebb célokat kell megfogalmazni, és majd az élet alakítja. Annyit mindenestre mondhatok, lelkileg nagyon megviselt, hogy nem lehettem ott az idei vébén. Rengeteg álmatlan éjszakám volt miatta, mindenkivel beszéltem, akivel csak lehetett, többek között a csapattal is. Hezitáltam, de nem én akartam meghozni a döntést. Csak egyféleképpen tudtam volna eljönni, ha felállok és megköszönöm a közös munkát. Hogy ezt nem hoztam meg, annak a jogi következményeken túl volt egy sokkal prózaiabb oka: én csapatember vagyok. Nem lett volna képem a rájátszás kellős közepén odaállni a csapattársaim elé, a szemükbe nézni és csak annyit mondani, hogy sziasztok, én megyek.

Stiller Ákos

hvg.hu: Jövőre viszont talán ott leszel. Egy csoportba sorsoltak minket Olaszországgal, Dél-Koreával, Japánnal, Hollandiával és Spanyolországgal. Mit gondolsz az esélyekről és a feljutásról?

Szuper Levente: Mindenki feljutásban gondolkodik, és én örülök neki. Beszéljen csak mindenki erről! Ez azt jelenti, hogy már tartanak minket annyira jónak. Szapporo után tőlünk mindenki a csodát várja, néha bizony mi, játékosok is. A 2011-es mezőny azonban nagyon kemény, a feljutásra esélyes Olaszország és Japán is. Még az újonc Dél-Korea is bizonyított. Egy ilyen tornán öt meccsen keresztül kell maximális teljesítményt nyújtani, ami bizony még a legjobbaknak sem sikerül mindig. Azt se feledjük, hogy nem csak Magyarország tud csodát csinálni. Ki tudja? Lehet, hogy jövőre például Hollandiának jön össze minden. Szapporóban sem a magyar csapat volt a favorit, sokkal inkább a japán és az ukrán. De hát másképp áll ehhez a szurkoló és másképp a játékos, azonban mindkét félnek tudni kell ezt kezelni, és tiszteletben kell tartania a másikat. Én sokkal nagyobb gondnak érzem, hogy a 2008-as feljutás után két évvel sokan még mindig nem értik, mit is jelent igazán ez az A csoportos szereplés. Ez szenzáció volt, itthon a sport mégsem profitált belőle. Néha úgy érzem, az eredmények egyre jobbak, a hazai hoki helyzete viszont egyre rosszabb. De nem mindig lesz ez így, valamelyik változni fog. Most még eldönthetjük, melyik.

hvg.hu: Veled kapcsolatban több mint tíz éve Észak-Amerika és az NHL kerül szóba. Miért nem sikerült eddig és látsz-e arra esélyt arra, hogy kipróbáld magad a tengerentúlon?

Szuper Levente: Egyszerűen nem volt szerencsém, és ezzel nem mentegetni szeretném magam. Másfél hónapon keresztül, összesen kilenc alkalommal voltam kispados az NHL-ben, a Calgary Flames csapatánál, de nem volt alkalmam beállni. Ez általában úgy történik arrafelé, hogy valamiért (pl. sérülés) beküldik a cserekapust, és ha jól véd, ott ragad. Nekem nem volt ilyen „szerencsém”, már ha illik és lehet szerencsének nevezni azt, hogy az első számú kapus nem sérült le. Egyébként hazai és külföldi szakemberek egyaránt úgy látták akkor, hogy biztos tagja lehetnék egy NHL-csapatnak. De ez az egész NHL-dolog még befejezetlen ügy. Volt ugyan egy idő a csalódások után, amikor hallani sem akartam többet Amerikáról, azonban ma, 30 évesen már másképp látom ezt is. Nem tudom, lesz-e még alkalmam oda szerződni, de azt tudom, hogy sosem bocsátanám meg magamnak, ha legalább még egyszer nem próbálnám meg.

Stiller Ákos

hvg.hu: Egyébként szerinted mi a záloga annak, hogy a magyar hoki képes legyen kinevelni olyan játékosokat, akik a legmagasabb szinten, akár az NHL-ben is képesek megállni a helyüket?

Szuper Levente: Egyértelmű: ez egy erős hazai bajnokság kérdése, addig nem érdemes álmodozni itt stabil A csoportos tagságról. Egy jó nemzeti bajnokság nélkül a magyar hoki meg fog halni. Persze jó, hogy az Alba Volán indult az osztrák EBEL-ben, de hosszú távon nem ez a megoldás. Szlovénia például pár éve meglépte azt, hogy központosította a bajnokságát és egy erős sorozatot hozott létre. Ilyesmi kellene itthon is. Ennek az első feltétele az, hogy egyetértés legyen, ebben viszont sosem álltunk jól.

hvg.hu: Nyáron leszel harminc éves. Meddig szeretnél külföldön maradni, és meddig láthatunk a válogatottban?

Szuper Levente: Erre csak azt tudom mondani, hogy addig megyek bárhová, amíg hívnak. Nem gondolkozom például a válogatottság lemondásában, még ha ez manapság olyan divatos dolog is. Ez a helyzet a külföldi pályafutással is. Amíg onnan hívnak, addig megyek oda is. Elsősorban persze addig játszom, amíg van motiváció, kedv és egészség. Hogy ez két évig vagy tíz évig tart-e ki? Nem tudom, de nem is foglalkozom vele.

hvg.hu: Úgy látszik, később is a hoki mellett akarsz maradni. Legalábbis ezt bizonyítja, hogy most indul a kapusiskolád. Mikor és hogyan jött az ötlet?

Szuper Levente: Ez az egész természetesen az utánpótlásra van kihegyezve. Egyszerűen nincs, vagyis eddig nem volt ilyen lehetőség Magyarországon. Én tizenöt évvel ezelőtt már voltam ilyen táborban – külföldön. Épp itt volt az ideje annak, hogy végre Magyarországon is lehetőség nyílon arra, hogy a kis kapuspalánták megkaphassák mindazt itthon, amit én és a korosztályom a lehetőségek hiánya miatt még nem tudott megkapni. Persze nem tudtuk, mire számítsunk, amikor meghirdettük, éppen ezért nem is szabtunk semmilyen korlátot. Összesen 48-an vesznek majd részt a táborban, zömmel a 8-13 éves korosztályból, de van egy 36 éves jelentkező is és három lány is. Ennek nagyon örülök, mint ahogy annak is, hogy rögtön nemzetközi lett a dolog, hiszen jönnek Szlovákiából, Erdélyből és Ausztriából is. Tradíciót szeretnék teremteni, akárcsak a háromszoros olimpiai bajnok Vlagyiszlav Tretyak, a szovjet csapat egykori kapusa. A cél egy bázis létrehozása, amely a magyar kapusokat tömöríti, de lesz hasonló kezdeményezés más posztokkal kapcsolatban is. A lényeg, hogy aki tanulni akar, annak ne kelljen többet külföldre mennie.

Stiller Ákos

Vincze Szabolcs