Magyar-szerb vízilabdameccs Zágrábban -- megtörik az átok?
Augusztus 29-e és szeptember 11-e között, Zágrábban rendezik a soron következő, XXIX. vízilabda Európa-bajnokságot. Indul Szerbia is, amelyet a magyar válogatott hat éve képtelen legyőzni. Augusztus 30-án találkozik egymással a két csapat, (majd talán ismét a döntőben). Ebből az alkalomból tekintjük át az elmúlt hat év magyar-szerb párharcait.
Amikor a mohácsi csata négyszázhetvennyolcadik és egyben Buda török bevételének négyszázhatvanharmadik évfordulóján, 2004. augusztus 29-én, az athéni olimpiai döntő harmadik percében Szerbia és Montenegró 3:0-ra vezetett, a nap hagyományainak megfelelően kevesen fogadtak volna magyar győzelemre. Végül, keservesen ugyan, de a magyar csapat nyert 8:7 arányban. A meccs hőse az összesen négy gólt – a magyarok első három és utolsó találatát – szerző Kiss Gergely volt. 2004. augusztus 29-e óta Magyarország vízilabda-válogatottja nem volt képes legyőzni Szerbiát.
Szűk egy évvel az olimpia után, 2005 júliusában, Montrealban rendezték a sportág soros világbajnokságát (VB). Magyarország volt az olimpiai és a világbajnoki címvédő, Szerbia és Montenegró pedig revánsra vágyott. Magyarország helyzetét nehezítette, hogy az akkor harminchárom éves, akkor kétszeres – azóta háromszoros – olimpiai bajnok világklasszis játékos, Benedek Tibor közvetlenül a VB előtt, egészségügyi okokra hivatkozva lemondta a válogatottságot. Mindkét csapat százszázalékos teljesítménnyel, öt győzelemmel jutott el a döntőig. A két elődöntőben Magyarország 7:6-ra győzött Görögország, Szerbia és Montenegró pedig 5:4-re Horvátország ellen – az ellen a Horvátország ellen, mellyel szemben Magyarország a csoportmérkőzések során simán, 10:4-gyel bizonyult jobbnak.
A délszláv csapat visszavágott az olimpiai döntőben elszenvedett vereségért: hiába vezetett Kemény Dénes csapata 1:0-ra, 2:1-re, 3:2-re és 5:4-re is, ismét 8:7 lett a vége – ezúttal azonban Szerbia és Montenegró javára. Amikor Danilo Ikodinović – az ő súlyos motorbalesetéről később – belőtte a szerbek 8. gólját, Kemény Dénes tizenkilencre lapot húzott: akárcsak a két évvel korábbi barcelonai olasz-magyar VB-döntőn Paolo de Crescenzo olasz szövetségi kapitány, a védekező csapat szövetségi kapitányaként, azaz szabálytalanul időt kért. Ezzel automatikusan négyméteres járt az ellenfél csapatának. Teljesen mindegy volt, hogy a szerb-montenegrói csapat 8:7-re, vagy 9:7-re nyer, de ha kihagyja a négyméterest, akkor az ellentámadásból még gólt lehet szerezni és 8:8 esetén hosszabbítás következik. Kemény koncepciója félig bejött: Ikodinović valóban kihagyta a négyméterest, az ellentámadás során azonban az akkor kétszeres – 2008 óta háromszoros – olimpiai bajnok klasszis, Biros Péter eladta a labdát.
Kemény Dénes az elvesztett VB-döntő után fiatalításba kezdett, Benedek Tiboron kívül csak Birost vitte magával a világliga belgrádi hatos döntőjébe, míg Kásás Tamást, de Kisst, Molnárt és Szécsit nem. A világbajnoki döntő után két héttel a világ- vagy akár az Európa-bajnokságnál lényegesen alacsonyabb presztízsű világligában kétszer is sikerült kikapni Szerbia és Montenegrótól.
A következő, Szerbia és Montenegró elleni vereség pikantériája, hogy Szerbia és Montenegró ekkor már nem létezett. Történt ugyanis, hogy 2006. május 21-én Montenegróban népszavazást tartottak a függetlenségről, majd – a népszavazás végeredményének megfelelően – június 3-án a podgoricai Skupština kikiáltotta Montenegró függetlenségét.
A 2006. június 13-18 között tartott budapesti világkupára még a szerb és montenegrói csapat érkezett – és meg is nyerte azt. A nagyok közül visszatért a csapatba Kásás – ő lett a csapatkapitány –, Szécsi, Kiss és Molnár, míg Benedek továbbra sem vállalta a válogatottságot. A döntő ismét kudarccal végződött. A magyar csapat az egygólos és a súlyos vereség után újabb verziót tesztelt: a döntő rendes játékrésze ezúttal 8:8-cal fejeződött be, hosszabbítás következett, melynek végén 10:9 volt – oda. Pedig a rendes játékidő nem akármilyen körülmények között ért véget: az utolsó perc 8:6-os szerb és montenegrói vezetéssel kezdődött. Kásás ötvenkilenc másodperccel a vége előtt 8:7-re módosította az állást. Az ellentámadásból nem született gól, így a magyar csapat az egyenlítésért – és így a hosszabbításért – támadhatott. Egy, Aleksandar Ćirić és Molnár páros kiállítása után Kemény Dénes időt kért. Csakhogy a bírók nem látták az időkérést, a szerb és montenegrói játékosok viszont igen, akik ezért otthagyták a helyüket, így a teljesen üres Varga Dániel simán egyenlíthetett. Két percig állt a játék, Šapić a vízből kimászva a zsüriasztalnál reklamált, a gólt azonban megadták.
Következett a hosszabbítás, amelyet Szerbia és Montenegró 2:1-re nyert meg – összesítésben tehát 10:9-re győztek a délszlávok. Pár másodperccel a hosszabbítás vége előtt, már 10:9-es állásnál Szívós Márton szabaddobásból gólt szerzett, de azt a szlovén bíró, Boris Margeta érvénytelenítette, mert úgy látta, hogy Szívós öt méteren belülről lőtt. Így egy hosszabbításos vereséggel gazdagodott a Szerbia és Montenegró elleni kudarcsorozat. A már említett politikai változásnak köszönhetően ez volt Szerbia és Montenegró utolsó vízilabdameccse.
A szeptemberi belgrádi Európa-bajnokság (EB) a szokásos séma szerint ment végig: a Szerbia és Montenegró utódjaként induló Szerbia (Montenegró ezen az EB-n még nem vett részt, a következőn igen, meg is nyerte) és Magyarország lett a két csoportgyőztes, így ők egyből az elődöntőbe kerültek, ahol simán győztek: Szerbia 13:6-ra Románia, Magyarország 16:10-re Spanyolország ellen. Nehezítette a magyar csapat helyzetét, hogy Biros Péter bal válla a spanyolok ellen megsérült, így a döntőben nem állhatott Kemény Dénes rendelkezésére. A felek hűek maradtak a hagyományokhoz, azaz az egygólos szerb győzelemhez: ezúttal 9:8 lett Szerbiának. Szécsi hiába védett élete egyik legjobb formájában, a hat (!) magyar kapufa megbosszulta magát: a hazaiak megvédték a három évvel korábban Krainburgban szerzett Európa-bajnoki címüket.
2007-ben csak egyszer találkozott a magyar és a szerb csapat, a világliga augusztus 12-i, berlini döntőjében, ahová szokás szerint mindketten százszázalékos teljesítménnyel érkeztek. Az elődöntőben Szerbia 8:7-re győzött Németország, Magyarország 16:7-re Ausztrália ellen. A plávik 9:6-ra győzték le a magyar válogatottat, s megnyerték a világkupát. A negyedik negyedet 8:4-es szerb vezetéssel kezdték a csapatok. Molnár, majd a csapatkapitány Benedek 6:8-ra módosította az állást, ami némi bizakodásra adott okot. Šapić azonban – akiről, az eddigiekből talán kiderült: világklasszis játékos volt: 385 válogatott meccsen összesen 981 gólt lőtt és az olimpiai győzelmen kívül mindent megnyert – belőtte a kilencedik szerb találatot.
A 2008. július 4-e és 13-a között rendezett málagai Európa-bajnokságon a két csapat már az elődöntőben összekerült egymással, Szerbia 7:7-es rendes játékidő után 8:7-re győzött Kemény Dénes tanítványai ellen. A döntőben Montenegró – 5:5-ös rendes játékidő után – meglepetésre 6:5-re legyőzte Szerbiát, ezzel elnyerte az Európa-bajnoki címet. Szerbia vereségét részben magyarázza, hogy egy héttel az EB kezdete előtt, 2008. június 27-én a csapat egyik meghatározó játékosa, Danilo Ikodinović csaknem halálos motorbalesetet szenvedett: az Újvidékhez tartotó Kátyon, a Nagybecskerek felé vezető úton 173 km/órás sebességgel belerohant az előtte haladó Yugóba. A Yugo sofőrje csak könnyebb sérüléseket szenvedett, Ikodinović azonban sokáig lebegett élet és halál között és úgy tűnt: ha túl is éli a balesetet, jobb karját elveszíti. Végül rengeteg műtét és utókezelés után kiderült: megmarad a karja és nagyjából teljes életet élhet, de sportolói pályafutásának búcsút kellett mondania.
A 2008-as pekingi olimpián Magyarország és Szerbia csapata nem találkozott egymással: a döntőben Magyarország 14:10-re verte az Egyesült Államokat, így Magyarország zsinórban harmadszor lett olimpiai bajnok – ilyet legutóbb Nagy-Britannia abszolvált, 1920-ban.
2009-ben két kisebb jelentőségű magyarországi versenyen, majd a római világbajnokság negyeddöntőjében folytatódott a gigászok harca és Magyarország továbbra sem volt képes győzni. Márciusban az Egyesült Államok, Magyarország, Románia és Szerbia részvételével Egerben rendezték meg a Volvo-kupát, ahol mindegyik csapat mindegyikkel játszott. A március 7-i magyar-szerb meccs 11:11-gyel végződött és mivel mindkét csapat győzött Románia és az Egyesült Államok ellen, a gólkülönbség döntött, Szerbia javára: az ő 34:19-es gólkülönbségük mellett a magyar 33:19 csak a második helyre volt elég. A Volvo-kupa, majd a nyári budapesti Unicum-kupa Kemény Dénes csapatépítési kísérletének volt egy-egy állomása, tekintve, hogy az öregek közül Benedek és Molnár is lemondta a válogatottságot.
A júliusi Unicum-kupát Ausztrália, Magyarország, Németország és Szerbia részvételével rendezték meg a Margitszigeten. Akárcsak márciusban, Egerben, itt is mindhárom másik csapattal találkoztak a résztvevők. Németország és Ausztrália vereséget szenvedett Magyarországtól és Szerbiától, így a végső győzelmet a magyar-szerb meccs döntötte el. A világbajnoki felkészülési tornán a vendégek nyertek 8:6-ra, úgy hogy három magyar lövés is a kapufát találta el. Ezzel megint csak Szerbia nyerte a tornát, Magyarország második lett.
A tavalyi római világbajnokságon a negyeddöntőben találkozott a magyar és az addig nem túl nagy formát mutató, mindenesetre a nyolcaddöntőben az olaszokat legyőző szerb csapat. Július 28-ána plávik – akárcsak a 2006-os budapesti világkupa döntőjében és a 2008-as málagai Európa-bajnokság elődöntőjében – ismét hosszabbítás után győztek. A megfiatalított magyar csapat – melyben a háromszoros olimpiai bajnokok közül csak Kiss és Biros szerepelt, viszont Benedek, Kásás és Molnár mellett Szécsi is kimaradt – már 2:5-re is állt a nagy mumussal szemben, innen azonban még sikerült a fölállás és 8:8 lett a vége, mindez úgy, a magyar csapat nyolc (!!!) kapufát lőtt. A hosszabbítás szerb sikert hozott: 10:9-cel a szerb csapat jutott a legjobb négy közé. A magyar csapat ötödik lett, a szerb pedig világbajnok.
Augusztus 30-án a zágrábi Európa-bajnokság csoportmeccsei során találkozik legközelebb a két együttes és jó esély van arra, hogy az elődöntőben vagy a döntőben ismét megmérkőzzenek egymással. Szerbia csapata az utóbbi évek eredményei alapján nagyon erősnek tűnik: az elmúlt tíz évben – Jugoszláviaként, Szerbia és Montenegróként, valamint Szerbiaként – az égvilágon mindent megnyert, leszámítva az olimpiai bajnoki címet. Idén júliusban győzött a niši világligán, majd közvetlenül utána a nagyváradi világkupán – igaz, ezeken Magyarország nem indult.
Szerbia ugyanakkor nem verhetetlen: Horvátországtól 10:8-ra kikapott Nagyváradon, a tavalyi római VB csoportmeccsei során Spanyolország győzte le 11:9-re, a pekingi olimpiai elődöntőben az Egyesült Államok 10:5-re, a csoportmeccsek során 11:8-ra Horvátország és 13:12-re Olaszország, a legutóbbi EB-döntőben pedig Montenegró 6:5-re – hogy csak az elmúlt két évet nézzük. Olyan csapatoktól szenvedett tehát Szerbia vereséget, amelyeket Magyarország többször is legyőzött az elmúlt években.
A szerbbel ellentétes utat járt be a magyar csapat, amely 2004 óta semmit sem nyert meg – „csak” a pekingi olimpiát, ahol viszont nem volt szerb-magyar meccs. A háromszoros – szövetségi kapitányi ténykedését is ideszámítva négyszeres – olimpiai bajnok Gyarmati Dezső tavaly októberben úgy nyilatkozott a hvg.hu-nak: „Nagyon kiegyezem azzal, hogy az olimpiák kivételével mindent nyerjen meg valamelyik jugoszláv utódállam, az olimpiákon pedig mi győzzünk.”
Persze nyilván Gyarmati sem ellenezné, ha Zágrábban – tizenegy év után – újra a magyar csapat győzne az Európa-bajnokságon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
