Eljött a nap, amely június közepén még oly távolinak tűnt: ma este döntő, és ezzel véget ér a brazíliai futball-világbajnokság. Mintha csak ma lett volna a nyitómeccs, amikor mindenki a bírót szidta; vagy a spanyolok lebőgése Hollandia ellen; Costa Rica első meglepetésgyőzelme; esetleg a portugálok megsemmisítése, a 4-0-s vereség a most döntős németek ellen - mind olyan meccsek, amelyekre valamennyien emlékszünk. Miként nem feledjük azt sem, hogy akkor még hittünk a címvédő spanyolok talpra állásában; vártuk, hogy a Costa Rica-iak majd csak ráébrednek, hogy nem jók, és kiesnek. Ez sem jött be. Így tippeltük végig a valaha volt egyik legváltozatosabb világbajnokságot, és jutottunk el a döntőig, ahol két olyan csapat küzd meg egymással, amelyről véleményünk folyamatosan változott. De persze nem csak ezek teljesítménye ingadozott állandón. Nézzük, kiket láttunk mi a vb különböző fázisainak legjobbjainak:.

Csoportkör első meccsei:

1. Németország
2. Hollandia
3. Franciaország

Csoportkör második meccsei:

1. Franciaország
2. Hollandia
3. Chile

Csoportkör harmadik meccsei:

1. Hollandia
2. Uruguay
3. Kolumbia

Nyolcaddöntők:

1. Kolumbia
2. Franciaország
3. Belgium

Negyeddöntők:

1. Németország
2. Argentína
3. Hollandia

Elődöntők:

1. Németország
2. Argentína
3. Hollandia

Összesítésünkből is látszik, hogy a két finalista szerintünk többször a legjobb háromba sem fért be, most pedig mégis ők készülnek az este kilenckor kezdődő meccsre.

Itt vannak azok a németek, akik nagyon fiatal csapattal utaztak még 2010-ben Dél-Afrikába, most pedig négy évvel idősebben, több évi topligás tapasztalattal a hátuk mögött jöttek Brazíliába – nyerni. Ez a keret már nem kísérleti jellegű, a játékosok borzalmasan profik, és a legnémetebb német futballt játsszák, amely a brazilok megsemmisítésében jött ki igazán. Kérdés, ez-e a maximum, vagy a döntőre tartogatnak-e még meglepetést.

AFP / Patrik Stollarz

A Csapat

A Nationalelf igazából nagyon feladta a leckét már az első meccsen – magának is. Elképesztő, hogyan mosták fel Portugáliával a pályát, de szinte biztos volt, hogy ezt nem tudják tartani. Azt viszont nem vártuk, hogy már Ghána ellen sem. Döntetlen ide vagy oda egyébként, az a meccs a torna eddigi egyik, ha nem a legjobb mérkőzése volt. Gyakorlatilag továbbjutottak akkor már, de azért még az Egyesült Államokat megverték, igaz, csak 1-0-ra. Nem is itt, inkább a következő meccsen láttuk először meginogni a németek éremesélyét: nem attól tartottunk, hogy azon a meccsen kiesnek, de a tény, hogy Algériát csak hosszabbításban búcsúztatták, nem sok jót sejtetett, főleg úgy nem, hogy a másik ágról Franciaországot kapták. Ott azonban összekapták magukat, és megverték ősi riválisaikat, 1-0-ra, és bent voltak a legjobb négyben. Ahol egy – hozzájuk hasonlóan – bukdácsoló brazil válogatott várta őket.

És Costa Rica csodája ide, vagy a kolumbiaiak menetelése oda, a következő meccs mégis a torna legnagyobb meglepetése volt. Mi is magabiztos német győzelmet vártunk, de ez mindenen túltett. A világbajnokságok történetének egyik legnagyobb arányú győzelmét láttuk, egyben a Selecao valaha volt legsúlyosabb megalázását. Most az egész világ úgy van vele, hogy Argentína, Hollandia, de akár a Galaxy11 is kiállhatna ellenük, nem lenne esélyük.

Ezzel azonban vitatkoznánk. Csak egy közeli példát véve: a Bayern München igazi halálosztó volt a 2013-as BL-szezonban, a döntőben mégis csak 2-1-re tudták megverni a kevésbé erősnek tartott Dortmundot. A helyzet pedig most is hasonló. Az akkori, nagyon céltudatos, minden helyzetét kihasználó Bayern játéka szinte egy az egyben azonos a mai németekével, azt a Dortmundot pedig egy lapon lehet emlegetni az argentinokkal: tudjuk, hogy jók, de nem vártuk őket a döntőbe, és nem ők a favoritok.

Annak pedig, hogy szerintünk Németország az esélyesebb, több oka is van, nem csak a brazilok elleni elődöntő. Aki látta mindkét felet játszani, bizonyára észrevette a különbséget: míg a németeknél a csapategységet, az argentinoknál inkább az egyéni teljesítményt helyezték előtérbe. A német keret tizenhét, eddig legalább egyszer, akár csereként pályára lépő mezőnyjátékosából nyolcan már betaláltak. Fantasztikus a csapatmunka, viszont van egy-két játékos, aki nélkül nem robogna a gépezet. Az első, és szerintünk legfontosabb játékos pedig nem más, mint… Toni Kroos! Bár mindenki mindig a leggólerősebb focistát tartja a legértékesebbnek, szerintünk az úgymond „láthatatlan” emberek sokkal meghatározóbbak. A Bayern München középpályásáról eddig is tudtuk, hogy fantasztikus irányító, de ha máskor nem, akkor ezen a vb-n meg is bizonyosodhattunk róla. Mind a hat meccsen játszott eddig, és teljesítményére nem lehet panasz: bátran állítjuk, hogy a németek közel sem lennének ilyen jók nélküle.

AFP / Gabriel Bouys

És ha a középpálya biztos, már csak egy olyan ember kell, aki a védelmet, meg egy olyan, aki a gólokat biztosítja. És a németek erre (is) nemhogy megoldást találtak, de talán a legjobb embereket foglalkoztatják. A kapuban Manuel Neuer most is – mint mindig – nagyon magabiztos, attól sem fél, ha akár 20-30 métert kell kijönnie. Elől pedig mester, de főleg tanítványa szállítja a gólokat: a már vb-gólrekorder Miroslav Klose, és lehetséges jövőbéli trónfosztója, Thomas Müller - mint megszokhattuk - ontják a válogatottban a gólokat. Érdekesség amúgy, hogy e két csatár soha nem volt olyan sztár klubcsapatban, mint Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi, de mindig nagyon jól teljesít nemzeti színekben. A veterán támadó már a Laziot erősíti, de egy kisebb német csapatban, a Werder Bremenben lett sztárrá. Müller pedig soha nem volt a Bayern München legnagyobb neve: egy Ribéry, egy Robben, egy Mandzukic, egy Gomez mindig előtte van és volt, de a Nationalelfben nyújtott teljesítménye minden csapatbéli vetélytársáét felülmúlja.

De persze az egész csapat tele van sztárokkal. Megérett a német válogatott egy újabb vb-címre, ezt pedig szerintünk ma este szerzi meg.

A Messi

Ám fenti kijelentésünkkel nem szeretnénk csüggeszteni az argentinoknak szurkolókat sem, hiszen még így is megvan az esélyük arra, hogy Kempes és Maradona után újból egy 10-es, Lionel Messi vezesse sikerre őket. Fentebb láthatták szubjektív rangsorunkat a vb különböző fordulóiból, és ha valami, akkor az feltűnhetett, hogy az argentinok már csak az utolsó két körben kerültek be a legjobb háromba.

Ha pedig látták az összes meccsüket, akkor még a legelfogultabb szurkolóknak is be kell látni, hogy – bár bekerültek a döntőbe – ez nem az ő vb-jük volt. A csoportköröket a kék-fehérek nem vészelték volna át Lionel Messi nélkül. Rögtön az első meccsen, a ferencvárosi Muhamed Besicet foglalkoztató Boszniát az ő szabadrúgásból született öngóllal, majd végül egy tényleges találatával verték meg, hasonlóan Iránhoz, ahol szintén az ő (egyetlen, utolsó perces) gólja jelentette a győzelmet. A nigériai Ahmed Musával versenyzett a harmadik csoportmeccsen, de két-két lőtt gólnál az argentin lement a pályáról, és kiegyezett ellenfelével döntetlenben, mint a fekete lovag. Azóta viszont nem talált be: a harmadik gólt az előző meccsen a védő, Rojo szerezte, a nyolcaddöntőben Svájc ellen Di María hosszabbításban volt eredményes, míg a legjobb nyolc között a belgák ellen Higuaín korai lövése jelentett továbbjutást a dél-amerikaiaknak. A legutóbbi körben aztán senki nem volt eredményes nemhogy 90, de még 120 perc alatt sem, így jöttek a büntetők, ahol az AS Monaco (csere)kapusa, Sergio Romero két tizenegyest hárított, ezzel pedig bebiztosította hazája helyét a világbajnoki döntőben.

AFP / Adrian Dennis

Mi is csalódottak vagyunk, ha össze kell hasonlítanunk a két csapatot. Míg a németek minden posztján klasszisok vannak, addig Argentínának csak a támadósora méltó említésre, főleg azóta, hogy világklasszis középpályásuk, Ángel Di María kidőlt Belgium ellen. Viszont el kell ismernünk, hogy ha valamiben, akkor csatárfelhozatalban messze ők a legjobbak. Lionel Messit – bár nem nagyon kell – már bemutattuk, rajta kívül a kezdőben legtöbbször a nápolyi Gonzalo Higuaín és a párizsi Ezequiel Lavezzi kap helyet. A padon pedig ott várakozik a Manchester City csillaga, Sergio Agüero, az Inter Milanban játszó, Kozsó-tincses Rodrigo Palacio, akik szintén klasszis támadók. Szokták mondani, hogy néha a védelem nyer meccseket, de az argentinoknál aligha fog ez megtörténni. Természetesen itt sem katasztrofálisak, de a csapat e része semmiképpen sem döntőbe való. Ha ma kikapnak, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy a jó védelem és középpálya hiányában fog történni.

A cikk elején említettük, hogy a csapatok már kétszer találkoztak vb-döntőben, ráadásul két, egymást követő világversenyen. 1986-ban, az akkor karrierje csúcsán járó Diego Maradona szinte egymaga szerezte meg hazájának a vb-címet. Akkor az argentinok veretlenül lettek világbajnokok, és a döntőben hatalmas meccsen verték Nyugat-Németországot. És érdekes, hogy hasonló volt a helyzet, mint ma: az argentinoknál hangzatos név volt Maradona, de a mai futballnézőknek talán ő az egyetlen, aki fennmaradt ebből a keretből. Ezzel szemben a németeknél olyan sztárok játszottak, mint Karl-Heinz Rumenigge, Rudi Völler, Lothar Matthaus, Andreas Brehme, vagy éppen a kapus, Harald Schumacher. Lehet, hogy a történelem ismételni fogja önmagát?...

Az 1986-os mexikói finálé:

1990-ben, az akkor már 30 éves Diego Maradona harmadik vébéjére készült, és Mexikóhoz hasonlóan Olaszországban is bajnok akart lenni. (Abban az Olaszországban, ahol ő a Napoli játékosaként az itáliai szurkolók kedvencévé vált.) A menetelés hazájának sikerült, neki nem annyira: az argentinok döntőbe kerültek, de Maradona gól nélkül zárta a tornát. 1990-ben azonban a nyugat-németek revansot vettek a négy évvel azelőtti kudarcért, ugyan Rumenigge nélkül, de Klinsmannal kiegészülve.

Az 1990-es olaszországi finálé:

Bár még nem vagyunk túl a döntőn, gyakorlatilag véget ért már a világbajnokság. A brazíliai vébé, melynek megszervezése megannyi konfliktussal járt, és még a hazai csapat sem tudta megbékíteni a vb ellen és mellett érvelőket egy győzelemmel. A torna, ahol a címvédő úgy esett ki, mintha egy szerencsésen bejutó pótselejtezős csapat lett volna. A torna, melyen a világnak feltűnt, mennyire jó James Rodriguez. A bajnokság, amikor Costa Rica az egész világot meglepte, és a legjobb nyolcig jutott. A verseny, ahol Neymar karrierjének vége szakadhat. A harc azért a trófeáért, melyet eddig összesen csak nyolc nemzet nyert meg, és aki idén megnyeri, az is benne van már abban a nyolcban. A világverseny, ahol volt gólbíró, de a bírók folyton hibáztak. A futballünnep, amely miatt mi magyarok egy hónapig alig aludtunk, hogy minden momentumát láthassuk. Röviden ennyit tudunk elmondani a 2014-es FIFA Labdarúgó Világbajnokságról.

A hvg.hu szubjektív ajánlója pedig tizenöt kitüntetést szeretne jelképesen adni a játékosoknak és a csapatoknak. Íme az egy és negyed tucat díjazott:

-          A torna legjobb játékosa(i): Lionel Messi, Thomas Müller, James Rodríguez

-          A torna legjobb fiatal játékosa(i)(22-): Paul Pogba, Memphis Depay

-          A torna legjobb veterán játékosa (32+): Miroslav Klose

-          A torna legjobb kapusa: Keylor Navas

-          A torna legnagyobb csalódása (játékos): Fred

-          A torna legjobb edzője: Louis Van Gaal

-          A torna legrosszabb edzője: Luiz Felipe Scolari

-          A torna legjobb meccse(i): Ghána-Németország, Brazília-Németország, USA-Belgium

-          A torna legrosszabb meccse: Nigéria-Irán

-          A torna legkedvesebb pillanata: a japán szurkolók takarítása a stadionokban meccseik után

-          A torna legrosszabb pillanata: Zuniga belépője, mely miatt Neymar csigolyatörést szenvedett

-          A torna legszimpatikusabban játszó csapata(i): Németország, USA

-          A torna legnagyobb meglepetése (csapat): Costa Rica

-          A torna legnagyobb csalódása (csapat): Spanyolország

-          A torna legjobb csapata, a döntő kimenetelétől függetlenül: Németország