„Három éve nem gondoltam volna, hogy valaha újra tornászni fogok” – kezdett bele válaszába Simone Biles amerikai tornász a párizsi Bercy Arena sajtótermében azután, hogy megnyerte a nők összetett döntőjét. A jókora helyiség csordultig telt újságírókkal, többen a folyosóról, lábujjhegyre állva próbálták megpillantani a többiek feje fölött a tőlük jó húsz méterre ülő, apró termetű sportolót, aki nem sokkal korábban a hatodik olimpiai aranyérmét szerezte meg – megelőzve Keleti Ágnest az örökrangsorban, amelyen a szovjet Larisza Latinyina (9), valamint a csehszlovák Vera Caslavska (7) van már csak előtte.

Nem csak a média volt azonban oda Bilesért. Olyan hírességek is kilátogattak a csarnokba, mint a labdarúgó- és edzőlegenda Zinedine Zidane, a Microsoft-alapító Bill Gates és Kevin Durant, az amerikai kosárlabda-válogatott sztárja, de a mezei közönség is el volt tőle ájulva, gyakorlatilag minden mozdulatát üdvrivalgás fogadta, amikor pedig megjelent a végső pontszáma, állva ünnepelték.

A jókedvű, csicsergős hangú Biles, aki többször is összenevetett csapattársával, a bronzérmes Sunisa Lee-vel, úgy folytatta, a két edzője, Cecile és Laurent Landi rengeteget segített neki, mentálisan és fizikálisan is keményen készült velük az új kihívásokra. Külön kiemelte a terapeutáját is, akivel még a verseny napján is ülést tartottak. „Még ma reggel hétkor is beszéltem vele, pedig jókora az időeltolódás Houstonnal. Fantasztikus, hogy lehetővé tette ezt számomra az utóbbi napokban, hogy lelkileg biztosan rendben legyek. Azt hiszem, ez a verseny során is látható volt.”

Nem csoda, hogy a verseny végén annyira boldog volt Biles: a brazil Rebecca Andrade – aki Tokióban Sunisa Lee mögött ezüstérmet nyert –, megszorongatta. Bár az amerikai a világ legerősebb ugrásával kezdett – a róla elnevezett Biles II-vel –, felemáskorláton rontott, és egy kicsivel a riválisa mögé került. Gerendán és talajon azonban újra remekelt, így nem férhetett kétség a győzelméhez.

Bár a sajtótájékoztató elején a két amerikait faggatták hosszasan, Biles többször is odaszólt Andradénak, elismerve a tehetségét és a képességeit. Azt is elárulta, hogy eredetileg nem a Biles II-t tervezte bemutatni, de úgy érezte, szüksége lesz az azért kapott pontokra a végelszámolásnál.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

The Olympic Games (@olympics) által megosztott bejegyzés

A hat olimpiai bajnoki címe mellett mostanáig 23 világbajnoki aranyat is begyűjtött Biles két évet hagyott ki azután, hogy a tokiói játékokon visszalépett. Már a selejtezők után azt írta, úgy érzi, hogy a világ súlya nyomja a vállait, még odaállt a szerekhez a csapatfináléban, a bemelegítő ugrásánál azonban az úgynevezett twisties jelenséget tapasztalt, amely miatt úgy döntött, hogy a saját egészsége és a társai jó eredménye érdekében kiszáll. A többi számot is kihagyta, csak a gerenda döntőjére tért vissza, ahol bronzérmet nyert. Egészen tavaly őszig ez volt az utolsó versenye.

A döntése miatt rengetegen kritizálták, mondván, nem segített a társainak és hogy csak elvette a helyet egy másik tornásztól, emellett rasszista és szexista üzeneteket is a fejéhez vágtak. Számos tornásztársa azonban megvédte, saját tapasztalatait megosztva a twistiesről.

Simone Biles forradalma: egy szuperhős nemet mond

Emberfeletti képességekkel rendelkezik, de mégis ember, és tokiói döntése nyomán most mind a kettőt ünnepelheti a világ. Simone Biles élt a beleszólás jogával, amikor visszalépett, és újrafogalmazta, hogy mit jelent a siker.

Amikor arról kérdezték, hogyan járta végig a visszatéréshez vezető utat, azt felelte: „A Tokió előtti néhány évben csodálatos karrierrel voltam megáldva. Az olimpiához közeledve nagyon tartottam attól, hogy fizikailag megsérülök, hogy elhanyagoltam a lelki egészségemet, háttérbe szorítottam. Tulajdonképpen sérült voltam, de a sérülésem lelki volt, amivel megbirkózni szinte nehezebb, mint a fizikaival. Hiszen ha fizikai sérüléssel fordulsz orvoshoz, azt mondják, három-hat hét, három-hat hónap, és jól leszel. Itt nem tudtak ilyen előrejelzést adni. Így aztán lelkiismeretesen jártam a terápiára minden csütörtökön, mostanában pedig olyan alkalmakkor, amikor szükségem volt rá és amikor nagy versenyekre készülök.”

Most, hogy Párizsban a csapatot is aranyhoz segítette és az összetettet is megnyerte, kijelentette: „Összességében nagyon büszke vagyok a teljesítményemre és az elmúlt három évben folytatott mentális és fizikális küzdelmemre azért, hogy visszatérhessek a nemzetközi porondra (…). Csodálatos látnom, hová fejlődtem Tokió és még inkább a Rio óta, ahol még csak 19 éves voltam. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy beletettem a munkát és sosem adtam fel”.

A tornász nyakában nem lehetett nem észrevenni az ezüst színű, kecske alakú, kövekkel kirakott medált, amely nyilvánvaló utalás a minden idők legnagyobbja angol kifejezés rövidítésére: greatest of all time, azaz GOAT, ami kecskét jelent.

Simone Biles és a kecskés medál azután, hogy megnyerte a tornásznők összetett versenyét a párizsi olimpián.

AFP / Loic Venance

„Az emberek szeretik, de vannak, akik utálják (…). Úgy voltam vele, ha jól állok majd a versenyben, felveszem. Tudtam, hogy a nézők odalesznek majd érte. De végül is egyszerűen csak őrületesnek tartom, hogy egyáltalán felmerül a nevem a legjobbaké között, mert én még mindig csak úgy gondolok magamra, mint Simone Biles a texasi Springből, aki szeret szaltózni” – válaszolta, amikor erről kérdezték, ez másik interjúban pedig azt is elárulta, hogy az olimpiai faluban van egy plüss kecskéje is, amely „arra emlékezteti, hogy »kimehetsz oda, meg tudod csinálni, megtetted már korábban is, szóval mindent bele!«”

Minden egy helyen

Kövesse az olimpia eseményeit a hvg.hu élő hírfolyamával:

Látta már?

Interjút adott a HVG-nek három magyar olimpikon és a Magyar Olimpiai Bizottság vezetője Magyarország párizsi nagykövetségének fogadásán. Szilágyi Áronnal a gyenge egyéni szereplés feldolgozásáról, a felkészülésüket befolyásoló tényezőkről és az apaságról, Rabb Krisztiánnal a kardvívók csapatezüstjéről, Kuttor-Bragmayer Zsanett triatlonossal a versenyhelyszín sajátosságairól és a Szajna vizének minőségéről, Gyulay Zsolttal pedig arról beszélgettünk, miért gondolja, hogy Magyarország jobb olimpiát tudna szervezni a most zajlónál.