A 2019-es kvangdzsui világabajnokságon elért világcsúcsa előtt alázatosabb volt, szinte alig mulasztott edzést, ha húzta is a száját, elvégezte a munkát, de aztán egyre inkább előjött belőle egy másik Milák Kristóf, amelyik egyre kevésbe hagyta, hogy vezessék – így foglalta össze korábbi edzője, Selmeci Attila, hogyan változott meg az évek során a kétszeres olimpiai és háromszoros világbajnok úszó.

Selmeci 2013 és 2021 között dolgozott együtt Milákkal, és most Virth Balázzsal közösen adott interjút Kadarkai Endrének. Virth 2021-ben vette át az úszó felkészítését, a párizsi olimpiát követően azonban szakított vele.

Az olimpiai arany után csak még nagyobbra nőtt a Milák-rejtély

Selmeci úgy emlékezett vissza a 14 évesen frissen hozzá került Milákra, mint aki egy volt a sok közül, mert kezdetben sem az edzéseken, sem a versenyeken nem teljesített különösebben jól. Egy korosztályos bajnokságon azonban váratlanul bekerült a döntőbe és a szélső pályán megnyerte a 100 méter pillangót. „Akkor gondolkodtam el először, hogy talán több van benne” – mondta az edző, és arról is beszélt, hogy az úszót, aki a legfiatalabb volt a csoportban, sokat ugratták a nagyobbak, de sosem szólt vissza, csak nyelte a sérelmeket, aztán a versenyeken visszavágott.

„Kvangdzsu után döbbentem rá, hogy nem lesz már hosszú a közös utunk” – mondta Selmeci, akinek Milák akkor már pedzgette, hogy más edzővel, más hozzáállással képzeli el a folytatást, emiatt pedig „súlyosan sérült a bizalom” kettejük között. Végül leültek beszélni, ahol azt kérte a tanítványától, hogy tegyen meg ő is mindent a következő közel egy évben azért, hogy a tokiói olimpia jól sikerüljön. A koronavírus-járvány miatt azonban az egyéves időszak kettőre nyúlt, Tokió után azonban Selmeci betartotta az ígéretét és félreállt. Ahogy akkor a hvg.hu-nak, úgy most Kadarkainak is azt mondta: jólesett volna neki és elgondolkodott volna a folytatáson, ha Milák azt mondja neki, hogy készen áll a további közös munkára, de nem volt csalódott, amikor kiderült, hogy más tervei vannak. „Korrekt volt, mert kitartott az olimpiáig, ott jól úszott, jöttek a szép eredmények. A munka el lett végezve és az ő kezében volt a döntés” – méltatta a sportolót.

A tokiói olimpia idején Selmeci már nyíltan beszélt arról, hogy mi mindent kellett elviselnie annak érdekében, hogy együtt tudják Milákkal végigcsinálni azt az időszakot. Most újabb részleteket is elárult, elmondta például, hogy többször megesett: az úszó elaludt, aztán elautózott az uszodáig, be azonban nem ment, inkább hazahajtott. „Nem tudtuk, mi játszódott le a fejében, de azt igen, hogy úgy érezte, aznap alkalmatlan az edzésre” – magyarázta az edző, hozzátéve, hogy amikor Milák ilyen alkalmakkor mégis beleállt a munkába, abban nem volt köszönet, és előbb-utóbb ki is szállt a medencéből.

Azt is mondta azonban, hogy egy ilyen nagyszerű eredményeket elért versenyző edzőjének sokkal rugalmasabbnak kell lennie annak érdekében, hogy a jövőben is fenntartsa a tanítványa érdeklődését. „Az edzőnek is meg kell erőszakolnia magát és nyelnie kell” – vélekedett, megjegyezve, hogy ő is így tett, főleg Tokió előtt.

Azt azonban láthatóan zokon vette Selmeci, hogy Milák sokszor nem is tájékoztatta arról, hogy nem megy edzeni, emiatt úgy érezte, hogy nem tiszteli, nem törődik vele. Elárulta: volt, hogy egy órát várt az úszóra, aki nem érkezett meg és nem is írt neki vagy hívta fel, de aztán a következő találkozásukkor sem mondott semmit, nem kért elnézést.

Wladár a Milák-ügyről: Azt kellett eldöntenünk, hogy hazudunk, nem beszélünk, vagy elmondjuk, amennyit tudunk

Virth Balázs arról beszélt, tudta, hogy Milákot nehéz irányítani és azt is látta, hogy milyen volt az úszó és Selmeci kapcsolata az utolsó két évben. Amikor azonban a közös munkájuk kezdetén leült vele beszélgetni, azt mondta neki, hogy az elődje által megkezdett munkát szeretné folytatni, mert az sikeresnek bizonyult. Partneri viszonyt igyekezett kialakítani a sportolóval, közös gondolkodást kezdeményezett, mert abban reménykedett, ha bevonja a munkába, ha „alkotóként és nem csak végrehajtóként” vesz részt, akkor jobban fogja élvezni az együttműködést.

Ez az első másfél évben működött is szerinte, amiben annak is szerepe volt, hogy szabadságot is adott Miláknak: inkább menjen el tíz edzésből csak nyolcra, de akkor mosolyogjon, minthogy tízszer lehajtott fejjel érkezzen. Csak annyi volt a kérése, hogy szóljon előre, ha nem jelenik meg. Kezdetben – magyarázta – a sportoló nem élt a lehetőséggel, aztán kezdett elmaradozni, de még küldte az üzeneteket, végül azok is elmaradtak.

Milák végül tavaly nyáron jelentette be, hogy szünetre van szüksége, és nem kezdte meg teljes erőbedobással az edzéseket szeptemberben sem, akkor, amikorra az újrakezdést megbeszélték Virthtel. Máig nincsenek pontos információk arról, hogy kivel és hol készült fel az olimpiára, de Selmeci szerint az kizárt, hogy edzés nélkül képes lett volna Párizsban megnyerni a 100 pillangót és ezüstérmet szerezni 200-on.

Kicsúszott az arany Milák kezéből Párizsban, de úszhatott-e ekkorát, ha tényleg nem edzett?

Hónapokig senki sem tudta biztosan, készül-e Milák Kristóf az olimpiára, az edzője is arról beszélt, hogy nincs túl jó formában, mégis ezüstérmet nyert Párizsban. Hogy mi jár a fejében azután, hogy nem sikerült megvédenie a címét, senkinek sem árulja el.

Abban mindkét edző egyetértett, hogy a Milákot a verseny élteti, nagyon szereti a kiélezett helyzeteket, a szürke hétköznapokat, az edzések monotóniáját azonban nagyon nehezen viseli. Ahogy abban is, hogy különleges tehetség, akinek lehetséges, hogy elég kevesebb edzésmunka is a nagy sikerekhez.

Selmeci azonban kiemelte, szó sincs arról, hogy ki kellene dobni minden eddigi ismeretet az edzéselméletről, hiszen Milák 200-on megközelíteni sem tudta a legjobbját, ez pedig azt mutatja, hogy ha elvégezte volna a korábbi kemény munkát, akkor most háromszoros olimpiai bajnok lehetne.

„Hatalmas benne a becsvágy, a győzni akarás, mindenkit maga alá nyom, nem fél senkitől. Nála az a fogalom, hogy tart valakitől, nem létezik. Ez nagyon jó a verseny szempontjából, de annak, aki vele dolgozik, a környezetének nagyon nehéz. Nincs benne az a fajta tisztelet, alázat az idősebb, a nagyobb tudású, az edző felé” – fűzte hozzá.