A főigazgató A magyar-szovjet viszony 1957-1978 között című előadásában rámutatott: a szovjet birodalom belső hatalmi viszonyai is befolyásolták a szovjet külpolitikát, a magyar politikusoknak ugyanakkor az ország gazdasági érdekeiből fakadóan ápolniuk kellett a szovjetekkel való viszonyt.

A Politikatörténeti Intézet Magyar külpolitika az 1960-as, 1970-es években című tudományos konferenciáján az előadó kiemelte, hogy a Budapest-Moszkva kapcsolatnak két eltérő szakasza volt 1957 és 1967, illetve 1967 és a nyolcvanas évek közepe között. Az első időszakban Magyarországnak sokkal nagyobb mozgástere volt, 1959 januárjában például a szovjet pártvezetés levélben kérte, hogy a testvérpártok a szovjet pártvezetés dicséretét hagyják el hivatalos megnyilvánulásaikban.

Rossz szemmel nézték a magyarok életszínvonalát

Földes György utalt arra, hogy 1957 márciusában "majdnem a szakításig menő konfliktus volt" Kádár és a szovjet vezető, Hruscsov között Rákosi Mátyás korábbi pártvezető visszatérési szándéka miatt. 1964-ben Hruscsov leváltása miatt is romlott a magyar-szovjet viszony, 1968-ban pedig a prágai beavatkozás miatt hidegültek el egymástól a felek egy időre - tette hozzá.

A történész megjegyezte: 1961-ben hónapokig húzódtak a magyar gazdaság finanszírozásáról folyó magyar-szovjet gazdasági tárgyalások, 1970 és 1975 között ugyanez volt a helyzet. 1978-1979-ben Magyarország csatlakozni akart a Világbankhoz, ezt a szovjetek megakadályozták, ezért Kádár Brezsnyevtől, az akkori szovjet pártvezetőtől levélben kérte, hogy ennek ellensúlyozására a szovjetek támogassák hatékonyabban gazdaságilag Magyarországot. A magyar külkereskedelemben a Szovjetunió az első helyen állt, a szovjet rangsorban "a kis Magyarország az előkelő ötödik helyet foglalta el" - hívta fel a figyelmet.

A szovjetek rossz szemmel nézték a magyarok viszonylag magas életszínvonalát, ezért mielőtt a szovjetekkel gazdasági tárgyalásokat folytattak volna, az életszínvonal statisztikáját hat százalékkal csökkentették a magyar szervek, nehogy szemet szúrjon a szovjeteknek - mondta.

A kína-szovjet viszony alakulása

Vámos Péter történész előadását a konferencián Feitl István történész olvasta fel. Ebben elhangzott, hogy Kínában nem a szovjet fegyvereknek köszönhette hatalmát a kommunista párt, az ország maga vívta ki függetlenségét. Ezzel is magyarázható, hogy a hetvenes évek elején a szovjetellenesség a kínai külpolitika homlokterébe kerülhetett.

A kínai-szovjet viszony 1960 és 1969 között fokozatosan romlott, ezután 1976-ig, a kínai pártvezető Mao Ce-tung haláláig "kicsit javult", majd ez 1976-tól egyre jobb lett. A prágai beavatkozást a kínai vezetés többek között az amerikaiak vietnami megszállásához hasonlította. Nixon amerikai elnök azonban 1972-ben ellátogatott Pekingbe, s 1979-ben a hivatalos diplomáciai kapcsolatot is felvették egymással - hangzott el az előadásban.

Garadnai Zoltán történész előadásában kiemelte: a francia diplomácia "sokoldalú egyensúlyt" akart megteremteni Európában, Franciaország központtal. Ez a nagyhatalmak együttműködésére, a német-francia-angol egyensúlyra és a kelet-nyugati párbeszédre épült. Úgy vélték, 1962-ben a kubai válság megszűntével véget ért a hidegháború, ez "Magyarországnak igen jól jött".

Elmondása szerint Péter János külügyminiszter 1965 januárjában Párizsba ment tárgyalni, mert el kellett fogadtatni a magyar külpolitikát. Az aktivizálódó francia kapcsolat is nagy súllyal esett a latba abban a tekintetben, hogy "Magyarország visszakerült a térképre", és a nyugat-európai országok partnerként fogadták el Kádárékat - említette meg.

Kecskés D. Gusztáv történész hangsúlyozta: a hetvenes években a franciák ugyan "fenntartották a folyamatos párbeszédet" a kelet-közép-európai régió országaival, de számottevő előrelépés nem történt.

Kitért arra, hogy a hetvenes években a francia vezetés szerint Magyarország az egyik leghűségesebb kiszolgálója volt a Szovjetuniónak, de ennek ellenére a legliberálisabb államként tartották számon. 1971-ben Timár Mátyás miniszterelnök-helyettes, Lázár György miniszterelnök pedig 1976-ban tárgyalt Párizsban, míg Kádár János 1978-ban járt hivatalos látogatáson a francia állami vezetésnél.

A francia állam ugyanakkor nem ösztönözte vállalkozóit magyarországi befektetésekre, az ösztöndíjak összegét is alacsonyan tartották, nehogy túl sok francia egyetemista jöjjön Magyarországra - közölte.

Az eseményen megjelent a Kádár-korszak egyik prominens politikusa, Marjai József korábbi külügyminiszter-helyettes és miniszterelnök-helyettes is. Spontán hozzászólásában elmondta: igen erőteljes amerikai és kínai támogatással sikerült Magyarországot felvetetni a Nemzetközi Valutaalapba a nyolcvanas évek elején.