A Móra parkban egy, a trolibuszok felsővezetékét tartó oszlop elhelyezése miatt kezdődött ásatás. A munka során előbb 2,3 méter mélyen egy negyven centiméteres vastagságú, bazaltkövekkel kirakott út maradványait találták meg, amely feltehetően 1770 után épülhetett. Az út elbontása után egy középkori téglafalra bukkantak, amely a korabeli ábrázolások és a fennmaradt tervrajzok alapján nem lehet más, mint a középkori szegedi vár déli kaputornyának egy részlete – mondta kedden B. Molnár Csilla ásatásvezető régész.

Horváth Ferenc muzeológus azt közölte: a XVII-XIX. századi katonai felmérések alapján nagyjából ismert volt a szegedi vár alaprajza, a falak helyzete azonban részben a korabeli mérőeszközök pontatlansága miatt a mai napig tisztázatlan. A déli kapu maradványainak megtalálásával a korabeli alaprajz még pontosabban rávetíthető a mai várostérképre.

A középkori szegedi várat valószínűleg 1261 és 1280 között építették, de nem lehetetlen, hogy már voltak római kori előzményei. Az erődítmény a századok folyamán nem épült ki végvárrá, mert az akkori ország közepén helyezkedett el. Így az erődítéshez érkezők mind a négy égtáj felé egy-egy kapun juthattak a falakon belülre. 1543-ban a törökök elfoglalták Szegedet, ekkortól a vár képe jelentősen módosult. Három kapuját befalazták, és évszázadokon át egyedül a déli kapun lehetett a várba jutni – közölte a régész.

Az erődítményben az 1668-as török alóli felszabadulást követően három tűzvész is pusztított, az XVIII. század végén összeomlott a vár Tisza felőli fala, melyet később sem javítottak ki. A most megtalált bazaltköves utat feltehetően ezt követően építhették.

A vár a XIX. században közvetlenül Bécshez tartozó katonai terület volt. A Szegedet romba döntő 1879-es nagy árvíz után a helybéliek egyik első kérése Ferenc József felé az volt, hogy adományozza az erődítményt a városnak. A szegediek szinte az uralkodói döntés másnapján hozzáláttak a vár bontásához, így a falakból szinte semmi nem maradt.