A koponyákon nem látszik az erőszak bárminemű nyoma, és az sem világos, hogy miben, miként hunytak el az emberek. A kutatók szerint azonban lehetséges, hogy esetleg a német haderő áldozatairól van szó, vagy egy németek által fenntartott táborban veszítették életüket.

A négy asszony és tizenhat férfi fejét elválasztották a törzstől, majd formaldehidben tartósították, épségben megőrizve arcvonásaikat, bőrűket és hajukat. Az áldozatok között van egy három év közüli kisfiú is. Földi maradványaikat 1909 és 1914 között vitték Berlinbe, ahol az arcvonások segítségével a fehér európaiaknak a fekete afrikaiakkal szembeni faji "felsőbbrendűségét" igyekeztek demonstrálni - nyilatkozta Thomas Schnalke, a berlini Orvostörténeti Múzeum vezetője. Az 1920-as években eltávolították a lágyszöveteket, mindössze a koponyacsontok maradtak meg.

"Kötelességünk visszaadni a koponyákat és bocsánatot kérni" - hangsúlyozta Thomas Schnalke az AP hírügynökségnek az átadás előtt. Hozzátette: vétkes cselekedet volt. A namíbiai kormány 2008-ban kérte először a koponyákat, ám több évbe is beletelt, amíg tisztázták az eredetüket.