Susanne Berger és Vadim Birstein elmondásuk szerint olyan új anyagokra bukkantak, amelyek azt bizonyítják, hogy Wallenbergnek már azt megelőzően kiterjedt kapcsolatai voltak a svéd döntéshozókkal és a magyar ellenállással is, hogy 1944-ben Budapestre küldték.

Wallenberg diplomáciai kiküldetése valójában fedőtevékenység volt, a férfit az amerikai Háborús Menekültek Bizottsága bízta meg a budapesti zsidók megmentésére irányuló misszióval.

A kutatók egy magyar diplomata, Ullein-Reviczky Antal lányától származó naplórészletek és iratok alapján jutottak arra a következtetésre, hogy Wallenberg 1944-es budapesti kinevezése aligha volt véletlen. Ullein-Reviczky vendéglistája és különféle társasági eseményekről szóló jegyzetei alapján Wallenberg már 1943-1944 között gyakran találkozott befolyásos emberekkel, amely lehetővé tette kinevezését. 

Raoul Wallenberg

Wikipedia

Ezek között a személyek között említik a kutatók Christian Gunther svéd külügyminisztert, a külügy külkereskedelmi irodáját vezető Erik Bohemant, valamint a magyare politikai és gazdasági élet nehézsúlyú szereplőivel, akiket Susanne Berger a náciellenes magnak nevez. 

Wallenberg "nem valami zöldfülő, naiv fickó volt, aki a semmiből kezdte (akcióját) Budapesten - mondta Berger az AP hírügynökségnek - Úgy tűnik, hogy bizonyos körökből nagyon erős nyomás volt tapasztalható (kinevezésére)".

Raoul Wallenberg a második világháborúban több ezer budapesti zsidót mentett meg hamis útlevelet, illetve menlevelet adva nekik. Azt követően veszett nyoma, hogy 1945-ben a bevonuló szovjet hadsereg őrizetbe vette.

"Mindez minden bizonnyal felkeltette a szovjetek figyelmét - írták a kutatók közleményükben - Nagyon valószínű, hogy a stockholmi és magyarországi szovjet hírszerzők részletesen beszámoltak Moszkvának Raoul Wallenberg 1943 és 1945 közötti tevékenységéről". Wallenberget állítólag 1947-ben kivégezték, ez azonban mindeddig nem nyert bizonyítást, miután sem földi maradványai, sem halotti bizonyítványa nem került elő.