Vírus és egyéb rosszindulatú program nem keletkezik csak úgy, véletlenül. Mögötte mindig egy (vagy több) ember áll, akinek van megfelelő programozói tudása vagy az ezt pótló vírusgenerátor-programja. Jóindulatú vírusokról sem beszélhetünk, hiszen a büntető rutinok hiánya önmagában még nem igazolja a vírus- vagy féregprogram létjogosultságát. Akik ezt vitatják, azok megfeledkeznek arról, hogy a sérülékenységek kihasználása még akkor is veszélyes, és előbb-utóbb kárt okoz, ha az adott programkód alkotója (egyelőre) nem épített be a programjába közvetlenül pusztító elemeket.

Az első számítógépvírusok a ’80-as évek végén jelentek meg. Eleinte flopilemezeken, a programok csereberélése során jutottak el újabb és újabb számítógépekre, de a hálózatok elterjedése és az internet kiépülése alapjában változtatta meg a terjedés módját. A flopi mint adathordozó kikopásával a bootvírusok szinte teljesen eltűntek és a flopilemezes terjedés is kihalóban. A ma kártevői a helyi hálózatokon és az internet különböző csatornáin (levelezés, IRC, chat, fájlmegosztások, p2p fájlcserélők stb.) terjednek, ám emellett a cserélhető adathordozók (optikai lemezek, pendrive, memóriakártya, külső cserélhető merevlemez stb.) is veszélyt jelentenek, mivel a flopi helyett ma már ezeken történik az offline adat- és programcsere.

A hajtóerő és az eszközök
Kezdetben csak képzett programozók írtak vírusokat, ám a kevesek kiváltsága hamarosan sokaké lett. A kevésbé képzettek belépése a piacra az első vírusgyártó kitek megjelenésével kezdődött, majd az előképzettség nélkül is átszerkeszthető makrovírusok és a szintén könnyen átszerkeszthető szkript kártevők megjelenésével számuk megsokszorozódott.

Vírusirtó már van Macre is. Egyelőre főleg Windows-os vírusokat keres...

Eleinte tréfából, társaik bosszantására készítettek programférgeket és vírusokat, de hamar kiderült, hogy vírustechnológiák a másolásvédelemben is alkalmazhatók. A vírusírást kezdetben elektronikus grafittinek, az önkifejezés egyik modern formájának tekintették. Egyesek ma is azzal mentegetik víruskészítő tevékenységüket, hogy programjuk "speciális mesterséges intelligenciát" képvisel, s annak bizony élnie kell.

Ezzel persze még közel sincs vége. A vírusírók között találunk munkaadójukkal elégedetlen, sőt elbocsátott programozókat, katonai és hírszerző laborok kutatóit, és természetesen terroristákat. A spam (kéretlen reklámok és egyéb levélszemét) elektronikus formáinak terjedésével új szereplők is színre léptek. A spammereknek három dolog kell: a potenciális vásárlók e-mail címei, a vásárlói szokások (profil) ismerete és hatékony terjesztő csatornák. Az igényt ki kell elégíteni – és lőn.

Számos spammer és víruskészítő csapat bírósági ítélete és az újabb spamküldő rendszerek is bizonyítják, hogy a spammerek az adatgyűjtésben és a terjesztésben vírustechnológiákat alkalmaznak, sőt, a víruskészítők is hasznosítják a spammerek által kidolgozott technológiákat. A mai programférgek mintegy 90 százaléka az e-mail címeken kívül marketinginformációt is gyűjt, és az ismertté vált botnetek többsége spammerek és adathalászok számára dolgozik.

A cikk folytatásáért kattintson ide!