Még csak prototípus © Adrian Bowyer

A kilencvenes évek közepén feltűnt 3D nyomtatási technológia gyakorlatilag egy számítógépes alaprajzból készít egy komplett tárgyat úgy, hogy egy különleges nyomtatóval egymás tetejére adagol anyagrétegeket, amelyeket vagy lézerrel, vagy pedig extra ragasztóréteggel kötnek egymáshoz. Míg a futurológusok több alkalommal is azt jövendölték, hogy vélhetően minden otthonban lesz egy ilyen készülék, ez még jó ideig várat magára: a körülbelül 25 ezer dolláros készülékekkel jelenleg repülőgéphajtóműveket, űrrepülőgép-alkatrészeket és hallókészülékeket nyomtatnak ipari körülmények között.

Adrian Bowyer, a University of Bath kutatója most azt reméli, hamarosan elkészítheti a világ első, önmagát sokszorozni képes 3D nyomtatóját. Elképzelései szerint ezek a készülékek önmaguknál fejlettebb, hatékonyabb, új képességekkel ellátott verziókat nyomtathatnak majd ki - az ezért felelős szoftvert pedig ingyen elérhetővé akarja tenni és a Linux-követőkhöz hasonló aktív felhasználói bázist vizionál.

Bowyer az ötlettel 2004 februárjában rukkolt elő, de csak mostanra sikerült kitalálnia, hogy miként lehet lézer nélkül testeket előállítani. Az instantgyártás során ugyanis nagyon specifikus anyagokat lehet csak használni, amelyek nemcsak tartósak, hanem egyúttal egyszerűek is annyira, hogy a gép teljes egészében le tudja ezeket gyártani: a lézert és a precíziós mérőműszereket gyakorlatilag el is lehet felejteni, mondja a feltaláló.

Lézer hiányában az olcsóbb nyomtatók egy alacsony olvadáspontú, bizmutot, ólmot, sárgarezet és kadmiumot tartalmazó fémötvözetet használnának, amelyet felforrósított injekcióstűszerű adagolóból fecskendeznének ki áramkörformába. Mivel az adagoló hasonlóan működik a nyomtatók műanyagrétegeket lerakó adagolójához, Bowyer szerint a jövő önsokszorozó gépeiben egy adagolóból lehetne fecskendezni mind a műanyag-, mind pedig a fémrészecskéket.

Az angol fejlesztő azt mondja, a gépnek nem kell tudnia összeraknia saját magát, csak komponenseit kell tudnia előállítania a mikroprocesszorok és az esetleges kenőanyagok kivételével. Ezeket később hozzá lehet adni és a kész produktumot a különböző részekből könnyen össze lehet állítani, mondja Bowyer, aki hozzátete: őt az ön-összeállítás nem, az önsokszorosítás viszont annál jobban érdekli.