A szerzők azt állítják, hogy a bölény újratelepítése számos nagy kiterjedésű tájegységen lehetséges, az USA délkeleti prérijeitől egészen Alaszka síkvidéki tajgáiig. Elsődleges élőhelyként Kanada és az Egyesült Államok egybefüggő hegyi erdei és a füves síkságok merülnek fel, de a mexikói sivatag egyes részeibe is visszatérhet ez az impozáns patás. 

A kutatók egy "természetvédelmi ponttábla" segítségével értékelték a területek alkalmasságát a visszatelepítés szempontjából, figyelembe véve az élőhely elérhetőségét, az ott élő fajokkal (pl. jávorszarvas, prérikutya, ragadozók, madarak) való kölcsönhatást és megannyi más tényezőt, mint például a szociális-gazdasági körülményeket és a kulturális "újraegyesülést" a bölénnyel. Az első szerző, Eric Sanderson, a Wildlife Conservation Society munkatársa szerint kemény munkával és ambiciózus célokkal ezt a meghatározó fajt korábbi élőhelyének meglepően nagy részén vissza lehet telepíteni az elkövetkezendő száz évben.

Egykor milliós csordákban legelt Észak-Amerika prérijein a bölény, míg a kereskedelmi léptékű vadászat és élőhelyük elvesztése miatt 1889-re 1100-nál is kevesebb példány maradt csupán. A ma élő kb. félmilliós állomány nagy része magánfarmokon él, szabadon csak húszezer kószál. Ennyi állat nem tudja azt az ökológiai szerepet betölteni, mint az egykori több millió - a természetvédők, gazdálkodók és őslakosok együttes célja, hogy újra hatalmas csordák legelhessenek egykori élőhelyeik kiterjedt területein, mégha csak száz év múlva is.