Turbóelme pár óráig © sxc.hu

Anglia egyik vezető tudományos szaklapja, a Nature nemrégiben publikálta egy korábbi internetes kérdőívük eredményeit - a kérdőívvel azt kívánták felderíteni, hogy használnak-e koncentrációnövelő, szellemi képességeket fokozó, vényre kiírható készítményeket a tudományos szakmában. A kiértékelés után azzal szembesültek a magazin szerkesztői, hogy az 1427 válaszadó egyötöde, 288 szakmabeli ismerte be, hogy azért használ bizonyos orvosságokat, hogy saját szellemi teljesítményét és munkatempóját javítsa vele, ezen csoport 60 százaléka pedig mindezt napi vagy heti rendszerességgel teszi, egyharmada pedig úgy nyilatkozott, gyermekeiken is adnának ilyen készítményeket, ha tudomásuk lenne arról, hogy osztálytársaik is szedik ezeket.

A kutatás célzottan három készítmény használatát vizsgálta: a gyermekek hiperaktivitását kezelő, Ritalin nevű serkentőszer, az alvási problémákra, fáradtságra, jetlag mérsékelésére használt Provigil, illetve a szívelégtelenségre és színpadi lámpaláz kezelésére ajánlott béta-blokker szerepelt a kérdőívben. A 288 tudós háromötöde próbált már Ritalint, felük Provigilt, bétablokkert pedig 15 százalékuk. A gyógyszereket több mint harmaduk a netről rendelte meg, a többiek mindezt vényre íratták fel. A válaszadók közel 70 százaléka állította azt, hogy hajlandó enyhébb mellékhatásokat, fejfájást, idegességet, álmatlanságot elszenvedni azért, hogy javíthasson szellemi teljesítményén.

Doppingvizsgálat: hamarosan egyetemi körökben is? © MTI

Hangsúlyosan szólalt fel a jelenség ellen Wilson Compton, a droghasználattal foglalkozó kormányszerv, a NIDA egyik képviselője, aki szerint az olyan jellegű szerek, mint a Ritalin, képesek még előírásszerű használat esetén is függőséget kialakítani, valamint maga a kutatás sem teljesen megalapozott, ugyanis internetes kérdőívről van szó, így erősen túlreprezentált az internetet használó réteg. Mindemellett a Nature korábbi vizsgálatai szerint a egyre nagyobb elfogadást nyer a teljesítménynövelő szerek használata, a gyógyszerek esetében pedig kezd elmosódni a határ a betegségkezelés és a teljesítményfokozás között. A cikk hatására számos vélemény érkezett az újság szerkesztőségébe, ezeket elolvasva pedig egyértelmű a kérdés: ha a teljesítménynövelés célja az, hogy jobban tartsunk meg egy prezentációt vagy jobb vizsgaeredményt érjünk el, az jobb-e annál, mint ha hormoninjekció segítségével akarnánk megnyerni egy futóversenyt?

Nem tiszták az etikai határok az ilyen esetben, a szellemi teljesítmény gyökeresen más, mint a sportteljesítmény, mondják más vélemények. A sportdoppingos analógia kifejezetten félrevezető, vélekedik Martha Farah, a Pennsylvania-i Egyetem Kognitív Neurotudományos Központjának vezetője, aki szerint gyakorlatilag pluszként értékelhető az, ha egy kémiai hatás következtében valaki jobban képes tanulni, dolgozatot írni, kísérletezni, az akadémiai körökben ugyanis a versenyhelyet másodlagos.


Teljesen más szempontból vizsgálja a témát Francis Fukuyama filozófus és közgazdász "Our Posthuman Future: Consequences of the Biotechnology Revolution" című könyvében, amelyben azt írja, "az orvosság eredeti célja az, hogy a beteget meggyógyítsa, nem az, hogy az egészséges emberekből istent csináljon". Véleménye szerint az ilyen orvosságok fokozott használata megemelheti a normálisnak tekintett teljesítményszintet és szélesítheti a szakadékot azok között, akiknek van hozzáférése az ilyen készítményekhez és azok között, akiknek nincsen, valamint akár még meg is szakíthatja a célért való küzdés és a jellemfejlődés között.

Hiába készültek ezek a stimulánsok és kognitív teljesítményfokozók legitim kórházi használatra, a tapasztalatok szerint minél könnyebben beszerezhető egy ilyen szer, annál jobban visszaélnek majd ezekkel, mutat rá a NIDA igazgatója, Dr. Nora Volkow is, aki a felmérésekre hivatkozva mondja, az amerikai gimnáziumokban a kannabiszhasználat mögött közvetlenül a gyógyszerreceptekkel való visszaélés szerepel. Azzal azonban számos tudós egyetért, hogy a tudósok következő generációja, akik például most tartanak egyetemi vizsgáiknál, gyakrabban használnak ilyen készítményeket az idősebb akadémikusokhoz képest, ezen szokásukról pedig várhatólag a jövőben sem mondanak majd le.

Dr. Barbara Sahakian, a Cambridge-i Egyetem egyik tudósa, a Nature-ben publikált kimutatás egyik szerzője úgy nyilatkozott: ezen orvosságok rendkívül vonzónak bizonyulhatnak például egy állásinterjú esetén vagy bármely más olyan helyzetben, amelyben teljesíteni kell, a szellemi képességek fejlesztésével kapcsolatos vágy pedig hatalmas motivációs tényező, talán még a szépségnél és a fizikai erőnél is jelentősebb. Hiába látszanak valakin a mellékhatások - enyhe agresszió, hiperfókuszáltság, ingerelhetőség - és hiába alakíthat ki egy olyan szintű függőséget, amely felelősségteljesebb munkakörben veszélyt is okozhat a későbbiekben, a kételyeket könnyen seperheti félre a vizsgabukástól való félelem.

Azt mondják, az önjavítás új útjaira tévedhetünk rá © AP

Ez a trend már több éve előre látható, állítja Dr. Anjan Chatterjee, a Pennsylvania-i Egytem neurológiaprofesszora. Elmondása szerint a plasztikai sebészet, mint egyfajta önjavítási módszer története gyakorlatilag előrevetíti az úgynevezett plasztikai neurológia vagy kozmetikai neurológia előretörését, az egyre érezhetőbb elfogadási hullámnak köszönhetően pedig lassan nyílt út vár az ilyen készítményekre, "a-győztes-visz-mind" kulturális hozzáállás ugyanis propagálja is az ilyen készítmények használatát, ennek következtében lassan olyan helyzetet is el lehet képzelni, amelyben közlik a munkavállalóval, csak akkor veszik fel egy pozícióba, ha aktív használója lesz egy bizonyos készítménynek.

Extrém példáját képezi a teljesítményfokozó készítményeknek az amerikai katonaság részére készített kémiai csomag. A Pentagon védelmi laboratóriumaként funkcionáló DARPA június közepén jelentette be hárommilliárd dolláros programját, amelynek célja egy végletekig fejlesztett anyagcseréjű katona előállítása - máshogy megfogalmazva: a technológiai és biológiai eszközök ötvözésével kívánják túlszárnyalni az emberi test természetes képességeit. Ahogyan a projekt igazgatója is fogalmazott, a projekt sikerének legjobb mércéje az, hogy a Nemzetközi Olimpiai Szövetség betilt mindent, amit csinálnak.

Azon gyógyszerekkel és készítményekkel, amelyekkel a DARPA kívánja a katonákat ellátni, csodálatos képességek birtokába juthatnak: szerveiket regenerálhatják, gyorsabban képesek gyógyulni, megnövelhetik kitartásukat, az átlag ember izomerejének tízszeresét érhetik el, megnövelhetik szellemi képességeiket, mellőzhetik az alvást anélkül, hogy teljesítményük csökkenne, valamint húszéves szervezet anyagcseréjét adhatnák át egy ötvenévesnek. Mindezen projektek lassan a fogyasztói szférába is kigyűrűzhetnek, nyilatkozta Joe Bielitzki projektigazgató.

Az egyik leghangúlyosabb fókusz azon a készítményen van, amely révén a fájdalomérzetet egy teljes hónapra ki lehet ölni az emberből. A szer az intenzív fájdalmat tíz másodpercen belül meg tudja szüntetni, ezt a hatást pedig egy hónapig fenn tudja tartani anélkül, hogy a szervezet reakciói tompulnának. Ha az ember megérint például egy forró tűzhelyet, szervezete úgy reagál, mint bármelyikünké: a kezdeti sokk következtében elkapja a kezét, de nem érez utána fájdalmat, a készítmény ugyanis elöli a szervezet azon válaszreakcióit, amelyek az utólagos fájdalom javát okozzák. Ehhez hasonlóan ha egy katonát meglőnek, az ugyan érzi a lövedéket, de nincsen olyan utólagos fájdalomhatás, amely zavarhatná a későbbiekben.