A Science magazin legfrissebb számában ismertetett technika hasznos lehet szupererős textíliák és modern orvosi anyagok előállítására: védőmellények, implantátunok, mesterséges csontok és ínak készülhetnek belőle.

"Nagyon erős varrószál készíthető belőle sebészeti célokra" - hozott fel példát az alkalmzásokra Seung-Mo Lee a hallei Max Planck Mikroszerkezeti Fizikai Intézet kutatója. Lee és munkatársai tanulmányukban megállapították, hogy amikor cinket, titánt vagy alumíniumot adtak a pókselyemből lévő szálhoz, jobban állta a szakítási és deformálási teszteket.

A folyadékból húzással előállított pókselyem szálát atomi rétegben vonták be fémmel, és azt tapasztalták, hogy ennél a technikánál a fémionok egy része behatol a szál belsejébe is, ahol kölcsönhatásba lép a selymet alkotó fehérjékkel is. Lee elmondta, hogy a következő kísérletekben mesterséges polimereket, például teflont adagolnak a szálhoz.

A kutatók ötletét azok a tanulmányok inspirálták, melyekből kiderült, hogy néhány rovar legkeményebb testrészeiben fémnyomokat találtak. A pókselyem régóta izgatja a tudósok fantáziáját, ám kereskedelmi mennyiségű előállítása nehézkes, mert a rabságban tartott pókok hajlamosak megenni egymást.

A tudósok ezért alternatív megoldásokat kerestek, mesterséges úton próbálkoztak meg a különleges szál előállításával. A kísérletek között olyanok vannak, mint például transzgénikus, extra pókselyemgénnel ellátott kecskék tejéből állítani elő a szálat.