Szembesítsük magunkat az igazsággal, a legjobb keresőtesztet mi magunk végezhetjük el. A Blindsearch oldalán elég beírnunk a minket érdeklő kulcsszót vagy kifejezést, eredményként három oszlopban kapunk találatokat. Mindhárom oszlopban valamelyik jelentős internetes kereső (Bing, Google, Yahoo!) találatai listázódnak, csak azt nem tudjuk, melyik oszlopban melyik szolgáltatás van - ezt csak azután tudjuk meg, hogy megjelöltük, melyik találati lista tetszik nekünk a legjobban. A szolgáltatás oldaláról csak a tetszési statisztika hiányzik, az oldalt készítő Michael Kordahi álítása szerint a statisztikát ugyanis viszonylag könnyen meghackelték, úgyhogy azt el is távolította az oldalról - a GCanyon blog egyik posztja szerint a szavazás még korábbi, biztonságos és töretlen állapotában a listát a Google vezette 45 százalékkal, utána következett a Microsoft keresője, a Bing 33 százalékos aránnyal, a listát pedig a Yahoo! zárta 21 százalékos eredménnyel.

A szoros keresőversenybe május és június között három új versenyző érkezett: a legkomolyabbnak kétségkívül a Microsoft korábban Kumo becenéven emlegetett Bingje ígérkezik, a Wolfram Alpha ugyanis nem nevezhető a szó tágabb értelmében olyan keresőnek, mint a Google, ami pedig a vele párhuzamba állított Google Squared-et illeti, az inkább a cég keresőjére épülő rendszerezőelv, mint bármi más. Az mindenesetre biztos, hogy egyik szolgáltatás sem jut majd olyan szomorú sorsa, mint a BusinessWeek által 2008 egyik legsikeresebb amerikai kezdő vállalkozásának nevezett Cuil. A kereső a hírverések szerint 120 milliárd weboldalt indexelt, valamint nem tárolta el sem felhasználóinak IP-címeit, sem pedig azok korábbi kereséseinek kulcsszavait - mindezekért cserébe számtalan kritikát kapott pontatlan és lassú kereséseiért. Ha mindez nem lett volna elég, a Cuil a weboldalak indexelését olyan amatőr módon végezte, hogy több oldalt is leterhelt és használhatatlanná tett.

A keresőverseny legnagyobb kakukktojása Stephen Wolfram fizikus ötlete, a május 15-én bemutatott Wolfram Alpha. Az Alpha ugyanis nem találja meg a környék legjobb éttermét, az Iron Manre első körben nem is a mozifilmet dobja ki (összehasonlításként, a Google erre a témára közel 363 millió találatot "szolgál fel"), hanem a Black Sabbath 38 éves számát, ami a slágerlistákon az 52. helyre emelkedett. Ez nem is csoda, ugyanis a Wolfram Alpha nem keresőrendszer, hanem gyakorlatilag kereshető tudásbázis, aki pedig Google-gyilkosnak becézte az Alphát, legalább egy dolgot nem látott jól a szolgáltatások és a trendek közül.

Az Alpha ugyanis nyelvelemző algoritmusokkal értelmezi a beírt kulcsszót, fogalmat vagy kérdést és megpróbálja értelmezni azt, hogy mire is kérdezhettünk rá: ehhez több mint 10 trillió bejegyzést tartalmazó adatbázisokat és az ezek között felépített kapcsolatokat használja fel, majd az eredményeket jól átlátható formában jeleníti meg, a felsorolt adatok mellett táblázatokat, grafikonokat és térképeket is láthatunk. Az Alpha a keresőrendszerektől elszakadva nem a weben lévő oldalak tartalmában keres a minket érdeklő témák iránt, hanem ahogy azt Stephen Wolfram is nyilatkozta, egy hatalmas elektronikus agyhoz köt minket. Az agy azonban még nem nyitott a világ minden területére: jól tudunk keresni fizikai, kémiai, gyógyszerészeti, egészségügyi, gazdasági, földrajzi, zenei vagy sportkérdésekre, viszont számos kérdésünkre a frusztráló "Wolfram | Alpha isn't sure what to do with your input." választ kapjuk. 

Pontosan emiatt nem fogja az Alpha lepofozni a Google keresőjét a porondról: olyan tudásbázisról (egyes megfogalmazások szerint online szakértői szolgáltatásról) van szó, amivel csak akkor tudunk jól dolgozni, ha tudjuk, miben segíthet nekünk. Ezt a készítők külön ki is emelték: csak tényekkel kapcsolatos specifikus kérdéseket tud megválaszolni, csak az Alpha adatbázisaiból - így laikus felhasználóként egyértelműen csak akkor tudjuk megtapasztalni a szolgáltatás igazi erejét, ha megvárjuk az első pár fontos tartalmi bővítést.

Sokan hasonlították össze a Wolfram Alphát a Google egyik új kísérletével, a Squared  névre keresztelt szolgáltatással, sok esetben alaptalanul. Míg az Alpha jelentős emberi háttérmunkával elkészített tényszerű, némi hozzáértéssel jól kereshető lexikon, addig a Squared csak egy algoritmus, amivel a weben található információkat egy táblázatba rendezhetjük. Az alapötlet egyszerű: fogjunk egy táblázatot, a függőleges tengelyre vegyünk fel kulcsszavakat, válasszuk például elnököket, a vízszintes tengelyre pedig írjunk olyan szavakat, tulajdonságokat vagy tényezőket, amik érdekelnek minket - születési évtől a gyermekek számán keresztül az alelnökig, a táblázati celláit pedig a Squared automatikusan kitölti. Pontosan ez adja a rendszer hátulütőjét, az adatok ugyanis nem egy kézzel ellenőrzött adatbázisból, hanem a netről jönnek, emiatt pedig előfordulhat, hogy nem minden adat pontos. Ami pedig az összehasonlításokat illeti, az oldalak jelenlegi állapotában még egy fordított aránnyal élhetünk csupán: az Alpha ritkán ad pontos választ, a Squared pedig ugyan gyakrabban válaszol, de nagyobb az esélye, hogy a válasz részleges vagy rossz.

Bing vs. Google - melyik a jobb?

Hol különbözik a Bing és a Google, melyikkel tudunk jobb és pontosabb találatokat produkálni, melyik áll jobban a kezünkre? Olvassa el a Techline ide kapcsolódó cikkében!

A legnagyobb változtatást sokan a Microsofttól várták. Bing néven beindított, 100 millió dolláros reklámkapánnyal megtámogatott keresőjük a live.com-ot váltotta fel és természetesen ez sem egyszerű kereső. Steve Ballmer vezérigazgató szerint decision engine rendszerről van szó, olyan oldalról, amelyen olyan információkat szerezhetünk, amikkel könnyebben, jobban, biztonságosabban tudunk rendelni, vásárolni, szórakozási lehetőségeket találni. Ha például éttermet keresünk, összefoglaló táblázatban láthatjuk az egyes helyekkel kapcsolatos tudnivalókat: milyen az étel- és italválaszték vagy éppenséggel mennyit kell várnunk rendelésünkre, ha fényképezőgépre keresünk, összehasonlító táblázatokat és felhasználói véleményeket kapunk. (Mindez jelen pillanatban Magyarországon még nem működik.) Az biztos, hogy a Bing fejlesztőmérnökei pontosan látják: a különféle témájú keresésekhez különféle válaszok kellenek, azokat pedig különbözőképpen kell láttatni a felhasználókkal, mindezekről azonban az amerikai bloggerek közül sokan azt állítják: a rendszer még ugyancsak gyermekcipőben jár és még így is a Google által kitaposott úton halad, csigatempóval. A Bing-Google háború legutóbbi lépéseként a Google keresési tipp-oldalra irányítja felhasználóit, ezzel tudatosítva bennük azt, hogy gyakorlatilag ők is megkönnyítik a döntéshozást, csak nem hirdetik ezt.

Ami a jövőt illeti, a keresők világát egyre gyakrabban szövik át a mikroblogokkal, főként a Twitterrel kapcsolatos híradások. A Twitter felhasználóinak száma ugyanis már alaposan meghaladta a kritikus tömeget, így biztosan állíthatjuk: ha valami jelentős dolog történik a világban, azonnal elkezdenek róla beszélni, ha valakinek problémája van egy céggel vagy annak egy szolgáltatásával, azonnal megírja. Az információbázis tehát megvan, a kérdés már inkább csak az: mikor készül el egy olyan kereső, amely a Twitter és a hozzá hasonló mikroblog-szolgáltatások bejegyzéseiben keresi meg nekünk a kellő információt? Egy lehetséges válasz szerint kifejezetten hamar. A Google mérnökei egy júniusi blogbejegyzésükben jelentették be: olyan keresőn dolgoznak, amely képes a mikroblog-rendszerek tartalmát indexelni és abban relevancia szerint keresni. Mindez várható volt: a Twitter keresője ugyanis csak dátum szerint rendszerezve képes listázni a tartalmakat. Az elkövetkező hónapok egyik legnagyobb újdonsága a Wave után majd várhatóan az lesz, ha egy kulcsszóra keresve nem csupán hírportálokról, statikus lapokról vagy blogokról kapunk majd találatokat, hanem a Twitterről is.