Dr. Scot McKendrick, a British Library nyugati kéziratokkal foglalkozó szakértője szerint a Codex Sinaiticus egyike a világ legnagyobb írott kincseinek és egyúttal bizonyítéka és példája annak, hogy miként örökítették át generációról generációra a Biblia szövegét. 

A negyedik századik Bibliát a Sinai-félsziget Szent Katalin kolostorában fedezte fel 1844-ben Constantin von Tischendorf archeológus, aki mindössze csak a kézirat egyharmadát vihette el az állítása szerint "szemétkosárban talált" szentiratból, ismételt látogatásait pedig Vlagyimir N. Benesevics történész váltotta fel a huszadik század elején, akinek három látogatása során sikerült szert tennie további részletekre. Az Orosz Nemzeti Könyvtárban tárolt szentiratot 1933-ban vásárolta meg a British Museum.

A virtuális kézirat segítségével új kutatói együttműködésekre nyílik lehetőség - az eredeti verzió körülbelül 1460 oldalából (egyenként 40x35 centiméter méretűek) jelenleg körülbelül 800 tekinthető meg online - a British Library pedig a bejelentést egy olyan kiállítással is tetézi, amelyen számos, a dokumentumhoz kapcsolódó ereklyét és emléktárgyat tekinthetnek meg az érdeklődők.