Deborah Hannula és Charan Ranganath agykutatók önkéntesek egy csoportjának olyan képeket mutattak, amelyeken bizonyos hátterek előtt emberi arcok láthatóak. Ezt követően agyműködésüket beindítandó megmutatták nekik az arcok nélküli háttereket, majd egy olyan fotót, amin a bizonyos háttérre az eredeti arc mellé két másikat is másoltak. A kísérletben résztvevők az esetek kétharmadában pontosan meg tudták állapítani, a háttérhez melyik arc tartozott.

A kutatók az önkéntesek apró szemmozdulatait, illetve agyi aktivitásukat megfigyelve rájöttek, hogy a hippokampusz (az előagy információk memorizálásáért felelős része) akkor is megpróbál emlékeket kinyerni az agyból, ha az azzal kapcsolatos emlékek nem jutottak el a tudatos szintig. Azon tesztek során, amikor az önkéntesek a leghosszabb ideig a helyes arcot nézték a három arcot tartalmazó képén, hippokampuszuk sokkal aktívabb volt akkor, amikor egy pillanatra megmutatták nekik az eredeti hátteret. Érdekes módon ugyanígy viselkedtek azok is, akik pontatlanul azonosították az arcokat. Mindez bizonyítja azt, hogy a hippokampusz dolgozik - még akkor is, ha pontatlan információval válaszolunk egy kérdésre.

Mindez számos kutatási területet nyit meg a kutatók előtt: kérdéses lehet például az, hogy miként tudnánk összehangolni a hippokampuszt tudatos agyműködésünkkel - mindezzel memóriánkat fejleszthetnénk. Másfelől az is előfordulhat, hogy folyamatosan tudattalan emlékek és információk alapján működünk, csak ezeket megérzésnek hívjuk. A kutatók tanulmányukat a Neuron szaklapban publikálják a közeljövőben.