Perelmannak március 18-án ítélte oda a díjat a bostoni Clay Intézet a Poincaré-sejtés 1904 óta keresett bizonyításáért. Az intézet tíz régi matematikai probléma megoldásának elismerésére alapította az Évezred-díjat, s egyenként egymillió dollárt helyezett kilátásba azzal a két feltétellel, hogy a munkát tudományos folyóiratban kell közzétenni és két éven belül ne sikerüljön megcáfolni. Az idős édesanyjával egy kicsi szentpétervári lakásban, a világtól teljesen elzárkózva, szinte remeteként élő Perelman nem felelt meg az egyik feltételnek, ugyanis munkáját az interneten tette közzé, de az intézet végül eltekintett e feltételtől.

Az 1966-ban született Perelman négy éve feladta az állását, hogy nyugodtan dolgozhasson, és visszautasította egyebek között a matematikai Nobel-díjnak tekintett, és ugyancsak tetemes összeggel járó Fields-díjat 2006-ban - az átadás napján az erdőbe ment gombászni -, ezért feltételezték, hogy az Évezred-díjat és az egymillió dollárt sem veszi át. A Fields-díj átvételétől azzal zárkózott el, hogy a kitüntetés teljesen irreleváns számára. "Ha a bizonyítás helyes, nincs szükség külön elismerésre" - mondta akkor.

Most azonban egyre nagyobb nyomás nehezedik rá, hogy ha nem tart igényt a pénzre, akkor is vegye át és költse másra. Több más szervezet mellett a Meleg Otthon elnevezésű, gyerekeket segélyező alapítvány arra bíztatta, hogy adja a pénzt a rászorulóknak. Még a kellő erkölcsi alapot is felkínálta, megállapítva, hogy a Fields-díj visszautasításával kellő tanúbizonyságot tett erkölcsi kiállásáról, és az Évezred-díjat - meg az egymillió dollárt - már bízvást elfogadhatja.

A napokban Szergej Mironov, az Igazságos Oroszország párt és a parlament felsőházának elnöke már felhívást tett közzé, hogy hagyják békén a zseniális tudóst, hadd döntse el maga, mit akar tenni, és senki ne kotorásszon a zsebében. 

Perelman, ha nagy ritkán megszólal, csak annyit kér, hogy hagyják békén, és elmondja, hogy nem érdekli sem a hírnév, sem a pénz. "Sem munkámban, sem személyemben nincs semmi érdekes. Én csak tudom, ha azt mondom, hogy azok, akik ezt a felhajtást csinálják, nem a barátaim" - mondta a Komszomolszkaja Pravdának 2006-ban. Édesanyja egyszer annyit mondott el fiáról, hogy "Grisa szereti a zenét, meg a kását és a rántottát", és nem szeret emberekkel érintkezni.

A héten az Évezred-díj kapcsán több újságíró is próbált vele beszélni. Az egyiknek a zárt lakásajtón keresztül annyit mondott: "Megvan mindenem, ami kell".  Az Interfax hírügynökségnek pedig csütörtökön hasonlóan bőbeszédűen nyilatkozott: "Még gondolkodom" - mondta. A kérdésre, hogy ha átvenné, mégis mire költené a pénzt, így válaszolt: "Mondom, még gondolkodom". Végül az újságíró megkérdezte, hogyan értékeli, hogy néhány ismert szentpétervári kezdeményezte, hogy tegyék meg a város díszpolgárának, és a javaslat sok támogatóra akadt, Perelman kijelentette: "Negatívan. Nem akarom" - és ezzel véget is ért az interjú.