Már Charles Darwin is az evolúció egyik bizonyítékának tartotta az elcsökevényesedett szerveket, és ezek valóban olyan maradványok, amelyek a törzsfejlődés során egykor hasznosnak bizonyultak, de a ma élő embereknek nincs rájuk szükségük (pontosabban némelyikre lenne szükségünk, például a C-vitamint létrehozó génekre, mégsem működnek bennünk).

Az is igaz, hogy néhány meglévő szervünkről még nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy felesleges-e. Inkább azt mondhatjuk: egyelőre nem tudjuk, hogy mire jók. Például a csecsemőmirigyre, a timuszra sokáig úgy gondoltak, hogy az teljesen felesleges, aztán kiderült, hogy a T-limfocitáknak - immunrendszerünk fontos alkotóelemeinek – ez az egyik fontos érési helye, itt, a timuszban válogatódnak ki a leghasznosabbak közülük. 

De nézzünk most hét olyan dolgot, amire egyelőre nincs magyarázat, tehát olyan evolúciós maradványoknak tekinthetők, amelyekre – egyelőre úgy tűnik – nincs szükségük a ma élő embereknek.

Farokcsont

Ez tulajdonképpen egy atavizmus, a coccyx-ról van szó, az emberi farokcsontról. Az emlősök farkának maradványa ez, ami számos állat számára az egyensúlyozás, a jelzések közvetítése miatt van szükség. Az emberszabású majmoknak (például: csimpánz, gorilla, orángután) és az embernek azonban már nincs erre szükségük.

Ugyanakkor embrió állapotban az embereknek is van ilyen szervük, amely aztán elcsökevényesedik születésünkig. Előfordul azonban, hogy rendellenesen hosszú coccyx-szal születnek gyerekek, de a túl hosszú farokcsont általában gond nélkül eltávolítható.

Bölcsességfog

Őseink egykor növényevők voltak, ezért erős zápfogakra volt szükségük a növények megrágásához, ez a maradvány tehát a legtöbb emberben harmadik zápfogként nő ki. Elvileg még lehetne őket használni a rágáshoz, de az emberek jelentős részénél nagy fájdalommal jönnek elő a bölcsességfogak és fertőzéseket is okozhatnak. Néha „rossz helyen” jönnek elő, éppen ezért sokan már akkor kénytelenek eltávolíttatni a bölcsességfogaikat, amikor kezdenek kibújni.

Vakbél

A vakbelünk is a növényevő életmódhoz volt egykor szükséges. A vakbélhez hasonló szervek olyan állatokban maradtak fenn működőképes formában, amelyeknek cellulózban gazdag az étrendjük. A vakbélgyulladás súlyos komplikációkkal is járhat az embernél, a vakbél eltávolítása ugyanakkor nem okoz problémát – mai tudásunk szerint. Ugyanakkor vannak feltételezések, hogy a vakbél az immunrendszert segítheti esetleg mégiscsak. 

C-vitamin-szintézis

Az emberekben a C-vitamin hiánya skorbutot okozhat. A Szent-Györgyi Albert által oly sokat vizsgált aszkorbinsav nélkül meghalna az ember. (A hosszú útra induló hajósok évzázadokkal ezelőtt valóban meghaltak skorbutban.) A ma élő emberek nem tudnak C-vitamint „gyártani” szervezetükben, de régebben megvolt ez a képesség elődeinkben. Az emberben azonban csak maradványszinten található meg az a molekuláris struktúra, amely ma már nem működőképes, de valamikor C-vitamin-szintézisre volt jó. Az ehhez szükséges gén megvan az ember genetikai állományában – 1994-ben bukkantak rá -, de ez a gén nem aktív, úgynevezett pszeudogén.

Férfi mellbimbók

A férfi mellbimbókat sokan csökevényesnek tartják, de ez nem igaz, hiszen a kutatások szerint ezek sosem voltak semmilyen elődünkben használhatók. Valószínűleg azért vannak ilyenek a férfiakon is, mert embrionális állapotunk egy bizonyos szakaszában még nem alakulnak ki a nemek.

Libabőr

Amikor libabőrösek leszünk, az tulajdonképpen egy felesleges evolúciós maradvány hatása. A szőrrel borított bőrű állatoknál a kiegyenesedő szőrszálaknak van funkciója, az emberben viszont már nincs, hiszen ruhát hordunk. A libabőrösséget egyébként az erector pili-nek nevezett izmok összehúzódása okozza. A macskáknál ennek van némi haszna, hiszen például nagyobbnak tűnik az állat, és így próbál meg félelmet kelteni. Tulajdonképpen a hőveszteség csökkentésére is alkalmas ez a módszer, de az embereknél ez természetesen nem így van, inkább felveszünk egy dzsekit, ha fázunk. A „libabőr” a ma élő embereknél főleg emocionális okokból következhet be, például egy szép zenét hallgatva vagy egy horrorfilmet nézve. Mindez szolgálhat bizonyos kommunikációs célokat is a többi ember felé.

VNO-k

Az angolul vomeronazális szerveknek, rövidítve VNO-knak a feladata a feromonok észlelése például egerekben és más állatokban. Ezek a feromonok a párválasztásnál, a kiválasztásnál fontosak, illetve a reproduktív szakasz felismerésekor fontosak. Bár ilyen struktúrákat találtak emberekben is, ennek ellenére egyelőre inkább maradványszintű a jelentőségük. Idegpályákkal ugyanis nem kapcsolódnak az agyhoz – legalábbis a divinecaroline.com szerint. Ugyanakkor más, nem feltétlenül tudományos források szerint tudatalattinkra igenis hatnak a feromonok, amelyeket nem szaglással észlelünk, vagyis mégiscsak lehet valamilyen szerepe az embereknél is ezeknek az anyagoknak, és az észlelésükre alkalmas szerveknek. A vita jelenlegi fázisában nem dönthető el, de lehet, hogy a VNO-k hamarosan a csecsemőmirigyhez hasonlóan kikerülnek a csökevényes szervek közül.