A Die Welt című német napilapnak nyilatkozó kutató közlése szerint az ipari forradalom kezdete óta a világtenger savassága átlagosan mintegy 30 százalékkal nőtt, ami a pH-skálán körülbelül 0,1 egységnek felel meg. A sarkok térségében nagyobb mértékű a savasodás, mint az Egyenlítő környékén.

Az óceán savasodását a légköri szén-dioxid-koncentráció emelkedése okozza, hiszen a víz feloldja az üvegházgázt, és szénsav képződik.

Míg a globális felmelegedés és az üvegházgázok közötti kapcsolatot egyesek vitatják, addig a légköri karbonszint emelkedése és az óceánok savasodása közötti összefüggés vitathatatlan - hangsúlyozta a kutató a lap internetes kiadása szerint.

A savasodás számos tengeri élőlényre, sőt egész ökoszisztémákra káros hatással van. Elsősorban a mészképző élőlényeket érinti, így például nehezebbé teszi a kagylók, csigák, rákok és korallok szilárd burkának és vázának képződését.

A kutatók sokáig abban reménykedtek, hogy az óceánok hatalmas tárolóként részben elnyelik a légköri szén-dioxidot, s így legalábbis enyhítik annak éghajlati hatásait. "Aztán néhány évvel ezelőtt jött az aha-élmény, amikor világossá vált, milyen méreteket ölt és milyen következményekkel jár a savasodás" - idézte fel Pörtner.

A földtörténetben már többször is változott jelentősen a légköri szén-dioxid-koncentráció, ennek következtében pedig az óceánok vegyi összetétele. Ezeket olykor kihalási hullámok kísérték, mint például 55 vagy 250 millió évvel ezelőtt. A kiváltó ok mindig természetes - vulkáni tevékenység vagy éghajlatváltozás - volt. "A szén-dioxid itt más tényezőkkel együtt fejtette ki hatását, például szélsőséges hőmérsékletekkel vagy oxigénhiánnyal párosult" - magyarázta a kutató.

Pörtner szerint a lassabban végbemenő változások - így például a legutóbbi hideg és meleg periódus közötti átmenetben - valószínűleg lehetőséget hagytak a természetnek az alkalmazkodásra. "Az ipari forradalom óta végbemenő fejlemények azonban százszor ilyen gyorsan történtek" - hangsúlyozta.