A helyzet hasonló a filmplakátokkal is. Titkon mindenki álmodozott már arról, vajon hogyan mutatna egy-egy plakáton, ha a sors úgy hozza, hogy filmsztárrá válik… A Photoshop ilyenkor segít – moziplakát tekintetében már rengeteg trükköt írtunk le, sőt bajnokságot is rendeztünk a témában.

Közelítsünk meg most ugyanezt a műfajt, egy kicsit másképpen: mi a teendő, ha nem a plakáton, hanem egyesen az óriási vásznon akarjuk látni magunkat és barátainkat? Nos, az elkészült kép kivetítése vagy kinyomtatása már mindenkinek a saját dolga, abban viszont tudunk segíteni, hogy mitől is fog „mozisnak” kinézni egy-egy fotó!

Elég ha guglizunk pár képet egy-két híresebb hollywoodi filmből, és máris szemünkbe ötlik a megoldandó probléma: a nagyköltségvetésű filmek képkockáinak teljesen sajátos színe, hangulata, fókuszálása van.  A legjobban akkor jön elő ez az effektus, ha kapcsolgatjuk a tévét, és hirtelen átkapcsolunk például a Barátok Köztről (vagy egyéb szappanoperáról) a „Ryan Közlegényre”.

Barátok közt versus Spielberg - a kevesebb szín néha több...

A sorozat képei színesek, élesek és élénkek – a mozifilm képei viszont sajátos tónusúak és kicsit fakóbbak a színei. Ennek okairól könyveket lehetne írni (írtak is), az alapvető különbség a rögzítéshez használt kamerában és lencsében rejlik. Ha saját fényképeinket akarjuk „filmesíteni”, ugyanezzel a problémával szembesülünk: házilag készült fényképeink a „Barátok közt” kinézetű kategóriába tartoznak: élesek, élénk színűek, és tökéletesen fókuszáltak, a modern gépek már ilyen jó képeket készítenek. Ezúttal éppen ez a gond: túl jók!

Ryan közlegény megmentése - és alul-szaturálása

A hollywoodi filmek ugyanis a hangulat érdekében rengeteg mindennel operálnak (drasztikus fények/árnyékok, különböző szűrők), általánosságban azonban elmondható, hogy inkább „rontják” a képet, leveszik a színhőmérsékletet, eltúlozzák a fókuszon kívüli tárgyakat stb. A végeredmény ettől lesz olyan „mozis” és dramaturgiailag helyes. Képzeljünk el egy zombis vagy egy scifi filmet a már említett Barátok közt fényviszonyaival és színeivel: minden lenne, csak ijesztő nem! (A „horrorfilm-világítás” készítéséről részletesen ebből a leírásból tájékozódhatnak.) 

Lássuk, hogyan tudjuk kicsikarni ezt az effektust fotóinkból, egy kis Photosop varázslat segítségével!

Fotóból filmkocka - lássuk, hogyan?

Nos, először is szükségünk lesz egy fotóra: mi az Sxc.hu egyik ingyenes fotóját használjuk a példában: remek fotó, szép színek, fantasztikus fókuszálás. Csak éppen nem elég „filmes”. Lássuk, mit tudunk vele kezdeni!

A kiinduló fotó - nagyon szép, de nem filmes... még!

Első lépésben babráljuk kicsit a színeket: túl sok van ugyanis belőlük! Nyomjuk meg a Ctrl+U-t  majd vegyük lejjebb a szaturációt, ízlés szerint, mi a példában -40 körüli értéket választottunk.

 Ha ezzel megvagyunk, babráljuk kicsit a fényerősséget is: (image/adjustment/exposure menüben találjuk, magyar PS-ben talán „kép/beállítások/expozíció”). A gammát vegyük egy kicsit magasabbra, de vigyázzunk, ki ne „égjen” a fotó, csak óvatosan a csúszkával! Az exposure és az offset értékeket szintén vegyük feljebb egy picit.

Most duplikáljuk a fotót, illetve a réteget (Ctrl+J), és tegyük aktívvá az újonnan létrehozott réteget.

Következő lépésben tegyünk rá egy „lens blurt” az új rétegre (magyarban „objektív életlenítés”) – de maradjunk inkább az angol elnevezéseknél, a honosított Photoshopot használó olvasóknak pedig itt egy link: online Photoshop szótár.

A lens blur értékeit a kép felbontásától függően kell beállítanunk: kísérletezzünk a csúszkákkal addig, amíg olyan nem lesz a kép, mintha szemüveg nélkül néznénk… Aki nem szemüveges, annak egy másik tanács: állítgassuk addig, amíg olyan nem lesz a kép, mintha három sör elfogyasztása után néznénk…

Most pakoljunk egy maszkot erre az „elmosott” rétegre: a réteg paletta alján található harmadik, fényképezőgépre emlékeztető kis ikon („add layer mask”) megnyomásával.

Ha megjelenik egy fehér kocka az új réteg mellett oldalt, akkor sikerült. Válasszuk ki a maszkot (kattintsunk rá, amíg nem lesz vastagabb a kerete). Most válasszunk egy ecsetet (B betű), lehetőleg egy jó nagyot és puhát (aminek átmenet van a szélén). Az ecset mérete legyen a fele a kép méretének: ha tehát képünk kb. 2000 pixel, akkor az ecsetet állítsuk 1000 pixelre. Ezzel a jó nagy ecsettel kattintsunk egyszer oda a képen, ahová a kamera fókuszát helyezni akarjuk: ez értelemszerűen az a pont, ahová a néző figyelmét akarja irányítani az operatőr és a rendező; illetve jelen esetben mi.

Most készítsünk még egy, harmadik réteget (Shift+Ctrl+N), majd fessük be feketére. Ehhez is hozzunk létre egy maszkot, és tegyük meg ugyanazt, amit az előbb: egy puha ecsettel festegessünk a maszkon, csak most a kép szélein, ott ahol nincs fókusz (tehát pontosan ellenkezőleg, mint az előbb).

Most adjunk egy kis zajt (noise) a képre, ez egy ősrégi eljárás, és a mozikban is előszeretettel alkalmazzák: a képen jobban „előjönnek” tőle a részletek, ugyanakkor veszítünk kicsit a fájó tökéletességből, a megfelelő dramaturgiai hatás érdekében. A zaj értéke ismét képünk felbontásától függ: a példában nekünk kicsivel több, mint három százalék elegendőnek bizonyult.

Utolsó lépésben jön az a fázis, amire a filmstúdiók (a vágó mellett) külön szakembert foglalkoztatnak: beállítjuk a színeket! Ha megnézünk egy (igényes) filmet, akkor láthatjuk, hogy (a fények mellett) többnyire egységes színhatásokkal, tónusokkal operálnak: a Mátrix jeleneti például „zöldeskékek”, a már emlegetett Ryan közlegény barnás-szépia tónusú, Spielberg  (és Philip K. Dick) klasszikusa, a Különvélemény pedig kékes.

Ezt a hatást csak utómunkával lehet elérni, hiszen minden felvett jelenet színei és tónusa más. Ennek ezer oka van, például külső helyszínek, belső felvételek, napfény, mesterséges fény, szereplők által viselt ruhák színei, a helyszínen és a háttérben található színek és fények stb. A vágás után „lövik” be egységesre a jelenetek hangulatát. Nekünk most csak egy képkockával kell foglalkoznunk, így nincs más dolgunk, mint választani egy tónust! Mi a példában a Különvélemény-féle „kékes” árnyalatot választottuk. Az image/adjustment/color balance opció ablakon toljuk el mindhárom (shadows, midtones, highlight) opció értékeit a kék/cián (blue/cyan) irányába.

Persze csak óvatosan, ha túl nagy értékekkel dolgozunk, akkor minden színt elvesztünk, és csak a kék marad – az már túlzás lenne. Egy kis kísérletezés után (az értékék eredeti képünk színeitől is függnek) készen is vagyunk! Nincs más hátra, mint a teljes hatás érdekében szélesvásznúvá varázsolni a képet: csak tegyünk egy-egy fekete sávot a tetejére és az aljára. Készen is vagyunk!

Több tónussal (szépia, sárga stb.) is kísérletezhetünk: drámában vagy történelmi filmekben a melegebb színeket emelik ki (barna, piros, sárga), horror-, akció- és fantasztikus filmekben pedig a kéket, zöldet, ciánt.