A témával kapcsolatos cikkgyűjtemény a Sedimentary Geology című szaklapban jelent meg. Az említett időszakban oxigénmentes, kénhidrogénes halálzónák uralták a tengerek nagy részét - szemléltette az akkori helyzetet Michael Wagreich, a Bécsi Egyetem Geodinamikai és Üledéktani Tanszékének munkatársa a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása szerint. A geológusok erre üledékek vizsgálatából következtettek. A feketepala lerakódások például oxigénmentes, míg a vörösek oxigéndús időszakra utalnak.
   
A krétakort magas, az iparosodás előtti szint kétszeresének-nyolcszorosának megfelelő széndioxidszint jellemezte, ami elsősorban a fokozott vulkáni aktivitásra vezethető vissza. Emiatt világszerte algavirágzások alakultak ki, kénhidrogén szabadult fel, aminek következtében nem jutott több oxigén a tengerfenékre. A tengeri élőlények elpusztultak, a tengerfenéken oxigénmentes, rothadó iszap maradt csupán.
   
A szintén a krétakorban keletkező vörös üledék ugyanakkor oxigéndús körülményekre utal. A vörös szín oxidált vas jelenlétét jelzi. A feketepala és a vörös üledék együttesen a krétakor szélsőséges éghajlatváltozásairól árulkodnak. Az óceánok normális állapota csupán a szélsőségeket követő több tízezer-százezer év múlva állt helyre.
Az egyre pontosabb izotópos-geokémiai és ciklostratigráfiai vizsgálati módszerekkel már húszezer éves felbontást is el lehet érni az üledékek vizsgálatánál - magyarázta Wagreich. Így egyre inkább össze lehet hasonlítani a mai, hosszú távú trendeket a régmúltbeliekkel.
   
Egy másik, ugyancsak a Sedimentary Geology-ban megjelent cikk szerint a légkör ember által megnövelt szén-dioxidszintje mintegy 2070-re éri el a krétakorra jellemző értéket. Ezért az akkori körülmények újbóli kialakulása igencsak valószínű, főleg, ha a felmelegedés következtében elolvadnak a sarki jégsapkák. Szabályozás nélkül az iparosodás előtti széndioxidszint nyolcszorosa 2330-ra alakul ki.