A Nagy-korallzátony kipusztulásáról szóló számítások túlzók - fogalmazott a hét végén Sean Connolly az ausztrál James Cook Egyetem kutatója. "Másmilyen lesz, rosszabb állapotban lesz, mint ma, de nem tűnik el 20-30 éven belül" - idézte a szakembert a The Australian című lap. 

A korallok jobban tudnak alkalmazkodni a hőmérsékletingadozásokhoz, mint azt sok tudós feltételezi - indult ki többek közt korábbi földtörténeti korszakok tanulmányozásából az ausztrál kutató. Végkövetkeztetése azonban egybecseng kollegáiéval: a Nagy-korallzátonyban keletkező újabb károkat az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésével és az éghajlatváltozás lassításával lehet feltartóztatni. 

Emellett a természeti ritkaságot védeni kell a szennyezéstől és a túlhalászattól is, ezáltal nagyobb lenne az esélye annak, hogy a Nagy-korallzátony ellenálljon az emelkedő hőmérsékleteknek és a tenger elsavasodásának - írta Connelly és több kollegája a Science című tudományos folyóirat friss számában. 

Idén két ismert korallszakértő fújt riadót: Ove Hoegh-Guldberg, a Queenslandi Egyetem tengerkutató intézetének kutatója semmi esélyt nem lát a Nagy-korallzátony fennmaradására, amennyiben az elkövetkezendő tíz évben nem csökken radikálisan a károsanyag-kibocsátás. Pályatársa, Ray Berkelmans, aki a korallok elszíntelenedését vizsgálja, arra figyelmeztetett, hogy a korallok 2025-re kihalhatnak, ha a vízhőmérsékletek tovább emelkednek. 

A korallok olyan állatok, amelyek algákkal szimbiózisban élnek. Azonban ha a víz túl meleg lesz, elválnak egymástól. Ilyenkor fehér koralltörzsek maradnak hátra, ezért beszélnek a tudósok a korallok kifehéredéséről. A Nagy-korallzátony 2600 kilométeren át húzódik Ausztrália északkeleti partjainál Pápua-Új-Guineáig. A természeti csoda évente kétmillió turistát vonz.