A fura szerzet 120 millió éve, a kora kréta időszakban élt. A két felnőtt egyed, valamint harminc lárva megkövesedett maradványai a brazíliai Crato-formációból kerültek elő, amelynek üledékrétegei a rovarok evolúciójának kulcsfontosságú időszakából származó fosszíliák tízezreit tartalmazzák - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon.

A rovar szárnyai és tora a szitakötőére hasonlít, szárnyainak erezettsége a kérészre emlékeztet, míg lábai az imádkozó sáskáét utánozzák. A Stuttgarti Természettudományi Múzeum kutatói az új rendnek a Coxoplectoptera elnevezést adták. "A rovar olyan jellemzők fura elegyével rendelkezett, amelyeket vele rokonságban nem álló fajokra emlékeztetnek" - hangsúlyozta Günter Bechly paleontológus, aki kollégájával, Arnold Staniczek etomológussal vizsgálta a fosszíliákat. A lárvák leginkább édesvízi rákokra emlékeztettek, s nagy valószínűséggel az iszapba beágyazódva lestek a zsákmányra, a kisebb rovarokra.

A felnőtt egyedek viszont a tiszavirágra hasonlítottak. A modernkori kérész csupán pár órát él, míg lerakja tojásait, nincs emésztőrendszere, ahogy szájszerve sem. Őskori rokonaik viszont sokkal robusztusabb teremtmények voltak, s a tiszavirág lárváihoz hasonlatosan ragadozó életmódot folytattak. "A Coxoplectoptera elülső lábai a zsákmány megragadására szolgáltak, a szájszerve pedig az áldozat elfogyasztására. Olyasmire volt képes, amit a modernkori kérész már nem tud" - fogalmazott Günter Bechly.

A fosszília segíthet eldönteni a vitát arról, hogy miként alakultak ki a rovarok szárnyai - a tor hátlemezéből, vagy mozgékony, lábszerű "függelékekből" fejlődtek-e ki. A német kutatók arra találtak bizonyítékot a Coxoplectoptera egyedeit vizsgálva, hogy a szárnyak a tor hátlemezéből fejlődtek ki, bár a kezdetleges képződményekben a láb kialakulásáért felelős géneket is felfedezték.