Az amerikai kontinens őslakosaihoz, az indiánokhoz kapcsolódik minden egyes holdtölte külön névvel való megkülönböztetése. A januárit a farkas holdtöltéjének neveztek el, hiszen a tél közepén a kiéhezett farkasok falkákban gyülekeztek az indián falvak közelében.

A februárit havas holdtöltének keresztelték el, mivel az év második hónapjában esik a legtöbb hó, de szokás ínségesnek is nevezni. A márciusi a "férges" telihold, hiszen a melegebbre forduló időjárás előcsalogatja a földigilisztákat a talajból, az áprilisi viszont a rózsaszín, mivel ilyenkor jelennek meg a tavasz első virágai, a  rózsaszín és fehér lángvirágok.

A májusi a virágos holdtölte, a júniusi az epres, a júliusi viszont a szarvasbikáké, amelyeknek ilyenkor kezdenek kinőni az új agancsaik. Az augusztusi a tokhal teliholdja, az októberi a vadászati, a novemberi pedig a hódé, amelyeknek az indiánok ilyentájt állítottak csapdát, hogy elegendő prémmel rendelkezzenek a téli ruházathoz. A decemberi a fagyos holdtölte nevet kapta, ilyenkor veszi a tél birtokba az északi féltekén a Földet. 

"Aratásinak" azt a holdtöltét nevezik, amely legközelebb esik az őszi napéjegyenlőséghez, az idén ez szeptember 23-án lesz. Általában a szeptemberi holdtöltét szokás aratásinak nevezni az északi féltekén, de évtizedenként egyszer-kétszer október elejére esik. Elnevezését annak köszönheti, hogy ilyenkor a Föld "társa" több éjszakán át alacsonyan áll az égbolt délkeleti részén, "pótlólagos világítást" biztosítva a földművelőknek az aratási munkákhoz.