A CERN-ben folyó kísérletek adataiból csak a legérdekesebbeket tárolják. Például a nagyhadronütköztetőben (LHC) másodpercenként mintegy egymilliárdszor ütköznek a részecskék, ez másodpercenként egy petabájt (1 petabájt=tíz a tizenötödiken) ütközési adatot generál. Ekkora mennyiségű adatot lehetetlen a jelenlegi számítógéprendszerekkel jegyezni, ezért szűrik őket, és csak a legérdekesebbek kerülnek az adatközpontba. A szűrt LHC adatokat az adatközpontban összegyűjtik, ahol adatrekonstrukciót végeznek, és egy példányt archiválnak hosszú távú őrzésre szalagos adattárolókon.

Még a drasztikus adatcsökkentés ellenére is a CERN adatközpontja naponta egy petabájt adatot dolgoz fel. Így érték el június 29-én a 20 petabájtnyi szalagos adattárolókon állandóan archivált adatot.

A nagyhadronütköztetőben folyó négy nagy kísérlet páratlanul nagy mennyiségű adatot termel, és hogy a kapott adatokat tárolni tudják a 2013 és 2015 közötti kétéves leállás idején a számítógéprendszert is korszerűsítették, képessé tették az adatközpontot arra, hogy 2016-ban 73 petabájtnyi adattal birkózzon meg, amiből 49 petabájtnyi az LHC-kísérletek eredménye.

Ezek az állandóan archivált adatok azonban csak egy részét teszik ki a CERN adatközpontjában fogadott adatoknak, a többit rendszeresen frissítik és törlik.

A nagyobb adatmennyiség kezeléséhez növelni kellett az adatátvitelt, ami nagyobb hálózati kapacitást igényelt. Február eleje óta egy harmadik 100 gigabit/másodperc sávszélességű optikai hálózat kapcsolja össze a CERN adatközpontját annak távoli kiterjesztett részével, az 1800 kilométerre fekvő, Budapesten lévő Wigner Fizikai Kutatóközponttal.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.