A göttingeni Max Planck Naprendszer-kutató Intézet (MPS) és a város Georg August Egyetemének tudósai által a Napon felfedezett hullámok hasonlítanak azokra, melyek a Föld légkörében határozzák meg az időjárást. A Föld északi féltekéjének szinte minden meteorológiai képén láthatóak ezek az úgynevezett légköri Rossby-hullámok. Az atmoszférikus Rossby-hullámok a sarkvidék hideg légtömege és a szubtrópusi meleg levegő közötti légtömeghatáron kialakuló poláris jetstreamként figyelhetők meg, jellemzően az északi féltekén, és kissé mérsékeltebben a déli féltekén.

Az eredményeiket a Nature Astronomy című szaklapban publikáló tudósok negyven éve kutatják, hogy léteznek-e ilyen hullámok a Napon: most először sikerült őket egyértelműen azonosítani és leírni. A szoláris Rossby-hullámok közeli rokonai a Föld légkörében és az óceánokban fellépő Rossby-hullámoknak. Nehezen felismerhetők, ezért a Nap éveken át tartó alapos megfigyelésére volt szükség a felfedezésükhöz – hangoztatta Laurent Gizon, az MPS kutatócsoportjának vezetője.

A NASA Solar Dynamics Observatory műholdjának egyik műszere (HMI) segítségével gyűjtött adatokat elemezték a szakértők. "A HMI felvételei elegendően nagyfelbontásúak ahhoz, hogy a Nap látható felszínén (a fotoszférán) lévő granulák mozgását követhessük" – fejtette ki Björn Löptien, az MPS kutatója. A granulák tulajdonképpen felszálló konvektív elemek, olyan cellák, amelyekben a forró gázok a mélyből felfelé igyekeznek. Ezek a viszonylag kis konvektív sejtek a Nap felszínén mintegy 1500 kilométeresek.

"Nagy, örvény formájú hullámokat találtunk, amelyek a rotációval ellentétes irányban mozognak. Teljesen váratlan az, hogy ezek a hullámok csak a Nap egyenlítői régiójában találhatók" – hangsúlyozta Gizon. A hullámminták több hónapon át stabilak maradnak.

A szakértőknek először sikerült meghatározni a hullámok frekvenciája és a hullámhossza közötti összefüggést, és így egyértelműen Rossby-hullámokként azonosítani őket. A szoláris Rossby-hullámok gigantikusak, hullámhosszuk összehasonlítható a Nap rádiuszával. Ezek a hullámok jelentős alkotórészei a csillag belső dinamikájának, mert a Nap kinetikus energiájának felét teszik ki.