szerző:
HVG
Tetszett a cikk?

Nemcsak az állatkertek előtti korból nézve, hanem a jövőbe tekintve is a ma ismert intézményeknél barátibb lehetőségek mutatkoznak arra, hogy közelebb hozzuk egymáshoz az állatot és az embert.

Ritkán kavar olyan indulatokat a magyar társadalomban egy állat ügye, mint a Kecskeméti Vadaskert vemhes szurikátájának halála. A Zara nevű állatot egy – a különböző beszámolók által eltérő mértékben fegyelmezetlennek és rosszindulatúnak beállított – általános iskolás fiú csapta a földhöz olyan erővel, hogy a négyujjú manguszta és kicsinyei azonnal elpusztultak.

„Lehetne hibáztatni a gyermeket, a pedagógusokat, a szülőket vagy az egész társadalmat, de igazából mindez megelőzhető lenne, ha az állatokkal nem tárgyakként bánnánk” – szól a Magyar Vegán Egyesület állásfoglalása. A szervezet szerint az állatkert intézményének „létjogosultsága mindig is megkérdőjelezhető volt, de a XXI. századra teljességgel elavult”. A radikálisabb állatvédő szervezetek már az előző században is gyakran hangoztatták aggályaikat, időnként pedig tiltakozásukat az állatok rácsok mögé gyűjtése ellen.

Ahogy a medicinától a pornóiparig, úgy a vadaskertek területén is egyre többször merül fel: nem helyettesíthetnénk-e a fizikai valóságot virtuálisan kialakított környezettel? Az első ránézésre a természet szeretetével szöges ellentétben állónak tetsző felvetés egy kicsit a jelenség mögé nézve jóval érthetőbbnek tűnik.

A szárnyaikat már az Egyesült Államokban és Kínában is bontogató virtuális állatkertekről olvashat a HVG heti lapszámában.

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!