Akárhova is terveznek vasútvonalat a mérnökök, az évszakok változását is figyelembe kell venniük. A Tibeti-fennsíkon – amely nagyobb, mint Nyugat-Európa –télen a hőmérséklet a mínusz negyven fokot is elérheti, a nyári rekkenő hőségben viszont harminc fok van. Ez talán a legutolsó hely a földön, ahova vasútvonalat tanácsos építeni, a Csinghaj–Tibet-vasútvonalat azonban mégis itt húzták fel .

Kína egy évszázadon át dédelgette a Tibettel való vasúti összeköttetés tervét – idézi fel a Vasút csodák című dokusorozat második évadát szombaton elindító Spektrum. 1974-ben elkezdték az építkezést Hsziningben, a fennsík északi részén keresztül, egészen Golmudig, ám a Lhásza felé vezető úton legyőzhetetlennek tűnő akadályba ütköztek. 550 kilométeren át húzódik egy kiszámíthatatlan terület, amelynek talaja szinte mindig fagyott állapotban van. Ez a permafroszt – olyan talaj, amelynek hőmérséklete 0 fok alatt marad legalább két éven át. Az állandóan fagyos talaj stabil alapot biztosít az építkezéseknek, azonban a felszíni réteg megolvadhat, amely csökkenti a teherbírást, és a ráépített szerkezet megsérülhet. Stabil felszín hiányában a vasúttervezők innovatív megoldással álltak elő: hidat építettek sínek helyett. Ez lett a Csing-Suj híd, amely 11,7 kilométerével a leghosszabb híd, amely permafroszton ível át.

AMC Networks / Spektrum

Az építkezés azonban nem volt egyszerű feladat. Évtizedeken át kutattak, míg megtalálták a megfelelő technikát, hiszen el kellett érniük a felszín alatti szilárd talajt. A híd lábai alatt cölöpalapok vannak. Ezek az alapok 20-30 méter mélyek, amelyet rotációs ásás segítségével alakítottak ki. A lyukakat betonnal töltötték fel, ám bizonyos kémiai folyamatok miatt a beton hőt áraszt magából, és ez károsítja a fagyott talajt. Ezért a munkát télen kellett elvégezni, de a beton megkötéséhez 5 fok felett kell tartani annak hőmérsékletét, ezért a földbe öntés előtt felmelegítették. Különböző adalékok segítségével felgyorsították a folyamatot, és megőrizték a fagyott talaj épségét.

600 orvos és 17 oxigénsátor biztosította az építőcsapatok egészségét.

Vasutat építeni a Csinghaj–Tibet-fennsík szélsőséges körülményei között tízszer nehezebb, mint normál körülmények között. Az 5000 métert meghaladó magasságokban a levegő oxigén-tartalma 45 százalékkal csökken, így a hegyeket megmászó vonaton oxigént biztosítanak az utasoknak.

A Kínát Tibettel összekötő vasútvonal összesen 1956 km hosszú, melyből 960 km a tengerszint felett több mint 4000 méter magasságban fekszik. Ezzel ez a vonal a világon a legmagasabb és ilyen magasságban a leghosszabb. A 2006-ban befejezett vonalat főként turisták használták, akik el akartak jutni az elzárt Tibetbe. Mára azonban a helyiek mindennapos útvonalává vált, a járatok száma egy évtized alatt megduplázódott, és mindez a Csing-Suj hídnak köszönhető.

A tibeti vasútvonal építését és működését bemutató résszel indul szombaton 14 órakor a Vasút csodák című dokusorozat második évada a Spektrumon.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.