Edvard Munch norvég expresszionista festő leghíresebb alkotása, A sikoly (The Scream) a világ egyik legismertebb festménye. Sajnos a festmény gyorsan romlik, és egy új tanulmány szerint ezért részben a múzeumlátogatók hibáztathatók. Az oslói Munch Museum vezette nemzetközi kutatócsoport (belga, olasz, amerikai és brazil szakemberekkel) a híres festmény színeit vizsgálta, amelyek jelentősen elhalványultak a kép 1910-es befejezése óta, holott az alkotás lényege – Munch szavaival élve – épp a „színek sikoltozása” volt.

A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerint bár a művész rossz minőségű festéket használt (ne feledjük, 1910-et írunk, amikor még másmilyen szinten tartott a vegyipar), azonban a fakulásért nem hibáztatható csupán a fénynek kitettség (mint azt korábban hitték). Kiderült, hogy a sárga pigment, amelynek oly fontos szerepe van a naplemente és az emberi alak színezésénél, igen érzékeny a nedvességre, még akkor is, ha ez a nedvesség csak alig észrevehetően van jelen az emberek kilégzésében. A nedvesség hatására másodlagos reakciók indultak a festményen, beleértve az oldódást és a részecskék bomlását. Ennek eredményeként Munch kezdetben fényes sárga ecsetvonásai fehéres színűvé váltak a naplementében és a középső szöget átfedő alak nyakának területén.

Science Advances

A kutatási eredmények jelentős hatással lehetne a festmény állapotmegőrzésére, különösen a kadmiumsárga festékek lebomlását lehet enyhíteni a relatív páratartalom csökkentésével és a világítás normál értéken tartásával. Az oslói Munch-múzeum még ebben az évben új helyre költözik, és a mostani eredményeket már figyelembe veszik a festmény elhelyezésénél.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.