A kontinentális Ausztráliából valószínűleg a dingók (vadkutyák) irtották ki a legnagyobb testű húsevő erszényes ragadozót, a Sarcophilus harrisii-t, amely ma már csak Tasmánia szigetén fordul elő, és ott is kihalóban van egy gyógyíthatatlan rákbetegség, az állatok pofáját megtámadó fertőző arcdaganat (DFTD) miatt.

Az Aussie Ark nevű természetvédő szervezet más hasonló szervezetekkel közösen tavaly júliusban 15, szeptemberben pedig további 11 húsevő erszényes ördögöt helyezett ki egy 400 hektáros védett területre Barrington Topsban, Sydneytől 300 kilométerre északra. A szervezet elnöke, Tim Faulkner történelminek nevezte az újrahonosításra tett első lépést, amellyel az Aussie Ark az eddigi legnagyobb tasmánördög-tenyésztési programot hajtotta végre.

A természetvédelmi szervezetek héten tett bejelentése szerint 7 kölyök született a rezervátumban. Szakértőknek sikerült megvizsgálniuk a nőstények erszényét, és azt állapították meg, hogy az újszülött apróságok tökéletes egészségnek örvendenek.

Az ausztrál szárazföldön jelenleg a legnagyobb őshonos ragadozó az óriás erszényesnyest, amely azonban alig több mint egykilósra nő meg. A nyolckilós súlyt is elérő erszényes ördög más őshonos állatokkal vagy elhullott állatok tetemével táplálkozik.

A tasmán ördög nem veszélyes sem emberre, sem haszonállatra, de ha megtámadják, védekezik, és ilyenkor súlyos sérüléseket okozhat.

A fiatal és makkegészséges tasmán ördögök betelepítésével a szervezet hozzá akar járulni a kontinentális fauna stabilitásához is. Tim Faulkner szerint például a tasmán ördög jelenti a kevés természetes megoldás egyikét a rókákra és az elvadult macskákra, amelyek a kontinensen kihalt 40 emlősfaj többségének a kipusztulásáért felelősek.

A vadonba elsőként kihelyezett erszényes ördögöket kerítés védi olyan veszedelmektől, mint az autóforgalom vagy a betegségek, később azonban meg akarják honosítani az állatokat kerülkerítetlen területeken is, ahol olyan komoly veszélyekkel néznek szembe, mint az Ausztráliában évről évre pusztító erdőtüzek.

A cél a faj újbóli puszta elterjesztésének kívül az is, hogy egyfajta vésztartalékot képezzenek egészséges állatokból arra az esetre, ha a faj tényleg végveszélybe kerülne a fertőző pofadaganat miatt Tasmánián.

A csak egyes fajok esetében fertőző rákbetegség az 1990-es évek közepén történt megjelenése óta az állomány 85 százalékát irtotta ki Tasmánián, ahol már csak 25 ezer egyed él a járvány elterjedése előtti 150 ezerrel szemben.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.