Az égbolt két ellentétes oldalán elhelyezkedő struktúrát, az úgynevezett északi nyúlványt (North Polar Spur) és a legyező régiót (Fan Region) mágneses szálak végeláthatatlan rendszere kötheti össze – így lehet értelmezni a Science Alert szerint azt a kutatást, amelyet a Torontói Egyetem csillagászai végeztek. A szerkezet szerintük

egy hatalmas alagútra hasonlít, mely az egész Naprendszert körbejárja.

A két régió eddig is ismert volt a szakértők előtt, olyan kutatást azonban még nem végeztek, amely a két területet egységként kezelte volna. Jennifer West és csapatának munkája ebben különbözik tehát.

A csillagász kezdetben úgy vélte, hogy a régiók közti távolság száz és ezer fényév közötti lehet. Éppen ezért lennie kell valaminek, ami összeköti őket. (A mágneses mezők szerinte nem létezhetnek elszigetelten.) A tudós ezért egy új modellt vett alapul, mely támaszkodik néhány, a hatvanas években végzett számításra is. A modellhez emellett a Gaia űrtávcső néhány friss adatát is felhasználták.

A tudósok ennek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a töltött részecskékből és mágneses mezőből álló struktúráknak kötélszerű alakjuk van, ráadásul igen hosszúak: nagyjából 1000 fényévre nyúlnak el, a hozzánk legközelebb eső pont pedig 350 fényévre található. West szerint ez akkora távolságnak felel meg, mintha kétbilliószor utaznának el Torontóból Vancouverbe, és onnan vissza.

A csillagász szerint ezt az alagútszerű struktúrát szinte minden irányban látnánk, ha a szemünk érzékelné a „rádiófényt”, és felnéznénk az égboltra. De ilyen képességgel mi nem rendelkezünk, csak a megfelelő rádiótávcsövek.

A kutatásról szóló adatokat az Astrophysical Journal című folyóiratban összegezték.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.