A játékhoz, játszáshoz fejlettebb agytevékenységet társítanak, és a londoni Queen Mary Egyetem kutatói éppen arra voltak kíváncsiak, vajon képesek-e „játszani” a méhek. Kísérletükben egy speciális játszóteret hoztak létre 45 földi poszméh (Bombus terrestris) számára – idéz a ScienceAlert az Animal Behavior szaklapban megjelent tanulmányból. A kis rovarok közvetlenül is eljuthattak a táplálékkereső területre, de választhatták az átjáró két oldalán lévő, színes, miniatűr golyócskákkal felszerelt akadálypályát.

Az egyik oldalon a golyók rögzítve voltak, a másikon meglazították őket. A méhek fölöttébb kíváncsinak bizonyultak, megvizsgálták a labdát, és gurítani is próbálták. S hogy ez nem csupán véletlen volt, arra bizonyíték, hogy a kísérlet teljes időtartama alatt minden egyes méh több mint százszor gurította a golyókat, és nem részesítettek előnyben egyetlen színt sem. A szakemberek a kísérlet megtervezésével kizárták annak a lehetőségét, hogy a labdagurigatást a táplálékkutatás, a rendetlenség eltakarítása vagy a párzás vezérelte.

YouTube/Samadi Galpayage

Úgy tűnik – magyarázta az egyik kutató –, hogy még ezek a parányi állatok is megtapasztalhatnak valamiféle pozitív érzelmi állapotot „játék” közben, még ha kezdetleges szinten is. Amúgy a játék nem öncélú, a golyó görgetése ugyanis segíthet a méheknek abban, hogy később ügyesebbek legyenek, amikor mézet gyűjtenek a virágokból. A gerincesek játékához hasonlóan a poszméhek labdagurításánál is találtak nemi és életkori különbségeket. A hím méhek hosszabb ideig játszottak, mint a nőstények, és a fiatalabb méhek (akik a leginkább gyakorlásra szorulnak) aktívabbak voltak az idősebbeknél.

A következő lépésben 42 egyedet tanítottak meg arra, hogy összekapcsolják a labdagurítást egy színes kamrával, majd később lehetőséget biztosítottak számukra két különböző színű kamrát mutattak nekik. A méhek nem látták, hogy mi van a kamrában, de több méh választotta azt a színt, amelyet a golyókkal összekapcsoltak, ami a kutatók szerint azt bizonyítja, hogy magát a játékot részesítették előnyben.

Ez a kutatás is alátámasztja azt a vélekedést, hogy a rovarok is éreznek fájdalmat és élvezetet, ami viszont komoly etikai kérdéseket vet fel, különös tekintettel a rovarok aggasztó fogyatkozására. „Ez a felfedezés remélhetőleg arra ösztönöz bennünket, hogy még jobban tiszteljük és védjük a földi életet” – írja a tanulmány vezető szerzője.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.