Az, hogy egy állat valamilyen segédeszközt használ célja eléréséhez, nem ritka, a madarak, a majmok, a tengeri vidrák, sőt az elefántok is bevetnek ilyeneket. Az ember viszont abban különbözik tőlük, hogy képes úgy formálni ezeket a segédeszközöket, hogy azok a legjobban használhatók legyenek.

Ezért is volt meglepő, amikor a thaiföldi Phang Nga Nemzeti Parkban olyan, a makákók által használt kőszerszámokat találtak, amelyek roppant élesek voltak, és nagyon hasonlítottak a kőkorszaki emberek szerszámaira. Véletlenről lenne szó? Vagy a makákók is beléptek volna a kőkorszakba?

A hosszúfarkú makákók kőszerszámokkal bontják fel az olajpálmadiót

Science/T. Proffitt

„Az éles kőszerszámok szándékos készítésének képességét a homininek evolúciójának kulcsfontosságú pontjának tekintik. Annak megértése, hogy ez hogyan és mikor történt, hatalmas kérdés, amelyet általában a múltbeli leletek és kövületek tanulmányozása révén vizsgálnak. Tanulmányunk azt mutatja, hogy a kőszerszámok gyártása nem csak az emberre és őseinkre jellemző” – idézi a ZME Science Tomos Proffittot, a Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatóját.

Proffitt és munkatársai a makákók által hátrahagyott gyakori tárgyakat elemezték. Ezek a majmok kőszerszámokkal törik fel az általuk annyira kedvelt kemény héjú diót. Ez egy általános viselkedés, amely törött kövek halmazát eredményezi, és a maradékok gyakoriak az egész tájon.

Véletlenül keletkező kődarabok a hosszúfarkú makákók diórepesztése során

Science/T. Proffitt

Ezek a leletek feltűnően hasonlítanak Kelet-Afrika legkorábbi régészeti lelőhelyeinek kőeszközeire. Itt válna csak igazán izgalmassá a dolog, azonban úgy tűnik, hogy a makákók egyáltalán nem használják ezeket, csak a repesztési technikájuk melléktermékei. Más szóval, a makákók éles „szerszámokat” állítanak elő, amelyeket egyszerűen nem használnak. „Nem az a meglepő, hogy ezek a makákók kőszerszámokat használnak a dió megmunkálásához, hanem az, hogy ezzel véletlenül jelentős régészeti leleteket hoznak létre, amelyek részben megkülönböztethetetlenek néhány hominin lelettől” – mondja Proffitt.

A régészek már régóta feltételezik, hogy a homininek által készített éles kövek eszközök voltak, de mi van, ha nem? Vagy mi van, ha legalábbis kezdetben nem azok voltak? A társszerző, Jonathan Reeves szerint a makákó-szerszámok fontos részei lehetnek ennek az evolúciós rejtvénynek. A régészek persze kideríthetik, hogy valóban éles szerszámot használtak-e a vágáshoz. Megkereshetik a csont vagy más anyag nyomait, amelyeket ezekkel vágtak, és figyelhetnék a tényleges vágási használat egyéb jeleit.

Egyelőre nem világos, hogy a mostani makákóleletek mit jelent a homininek által készített eszközök számára. Utalhatnak ugyanis arra is, hogy az emberek ősei először csak véletlenül készítették el ezeket, majd rájöttek, hogyan használják őket, de ez még mindig csak spekuláció. Mindenesetre ha ez a helyzet, akkor lehet, hogy a makákók még nem találták ki, hogyan használják a szerszámokat, de már úton vannak efelé. A mostani tanulmány felvet néhány kérdést őseink evolúciójáról, és arról, hogyan használták azokat az eszközöket, amelyek végül a fejlődés csúcsára állították az embert.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.