A Kék Duna keringő című művet – amit ifj. Johann Strauss 1866-ban komponált – valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. A klasszikus nemcsak a komolyzene kedvelőinek szívét tudja megdobogtatni, hanem a scifirajongókét is, a zene ugyanis Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjében is felcsendül. Norbert Kettner, a bécsi turisztikai hivatal igazgatója szerint a dal „valódi nem hivatalos űrhimnusszá” vált, köszönhetően annak, hogy Kubrick 1968-as eposzába is bekerült.

Ennek ellenére a művet nem választották ki arra, hogy a Voyager űrszonda által a világűrbe elvitt aranylemezre felkerüljön. Ez az a lemez, amely a földi élet ábrázolására kiválasztott hangokat és képeket tartalmazza, és amely 1977 óta szeli a kilométereket a világűrben.

A hiányosságot most az Európai Űrügynökség (ESA) pótolta Strauss születésének 200. évfordulójához (október 25-éhez) közeledve – írja az IFLScience. Az ESA május 31-én továbbította a művet a Voyager–1 és a Voyager–2 űrszondák felé. A művet a Bécsi Szimfonikus Zenekar rögzítette, a „csillagközi koncert” során pedig a szakemberek a digitalizált változatát elektromágneses hullámok formájában küldték el a két űrszondának. Ehhez a spanyolországi Ceberosnál található, 35 méter átmérőjű antennát használták.

A jel nagyjából 23 óra 3 perc alatt jutott el a Voyager–1-ig, amely nagyjából 24,9 milliárd kilométerre van a Földtől. Hasonló idő alatt ért el a Voyager–2-höz is. A jel természetesen nem állt meg a két szondánál, azóta is halad tovább a csillagközi térben.

A lap megjegyzi: nem ez az első alkalom, hogy a nem hivatalos űrhimnusz elhangzik a világűrben. Amikor a NASA Discovery űrhajója 2001-ben dokkolt a Nemzetközi Űrállomáshoz, az űrhajósok átszállása és a rakomány kipakolása közben is ez szólt.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.