A munkahelyre nem kell feltétlenül reggel 8-ra beérni
A heti munkaidő-meghatározás sokkal rugalmasabb, de sok fejtörést okoz a foglalkoztatóknak.
Évről évre egyre több cég választ papíralapú munkaidő-nyilvántartás helyett valamilyen elektronikus megoldást a munkaidő és a szabadságok nyilvántartására. A BDO Magyarország szerint ezek ugyan könnyítenek a munkáltatók adminisztrációs terhein, de ha az elektronikus munkaidő-nyilvántartás nem megfelelő, akkor a cég – méretétől és az érintettek számától függően – munkaügyi bírságot is kaphat.
Az elektronikus munkaidő-nyilvántartásoknak ugyanis meg kell felelniük a naprakészség, a hitelesség és az ellenőrizhetőség követelményének. Utóbbi pedig nem csak azt jelenti, hogy az ellenőrző hatóságnak be kell tudni mutatni a nyilvántartást, hanem azt is, hogy a munkavállalók részére is biztosítani kell az ellenőrizhetőség és a betekintés lehetőségét.
A szabadságolási szabályok betartásának külön aktualitást adnak a jelenleg is zajló országos munkaügyi célvizsgálatok. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább a szabadságolással, vagyis az alap- és pótszabadságok megállapításával, a ki- és belépők szabadságának arányosításával, a töredéknapok kerekítési szabályaival, az előző évről áthozott szabadságokkal, illetve az egybefüggő 14 nap szabadság kiadásával akadnak problémák.
Noha a magyar vállalatok jelentős része alkalmaz egyenlőtlen munkaidő-beosztást – a BDO korábbi felmérésében 80 százalék körüli arányt mértek –, a munkáltatók túlnyomó többsége továbbra is a munkaidőkeretet preferálja az elszámolási időszakkal szemben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkáltatók többsége a napi vagy heti kötelező munkaórát írja elő a dolgozóknak és nem munkaidőkeretet (például reggel nyolctól fél ötig) határozz meg.
Alapvetően mindkét esetben nyolc órát dolgozik a munkavállaló, de az egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál gyakori például az utazási idő beszámítása a munkaidőbe.
A helyzetet az is bonyolítja, hogy az Európai Bíróság egyik szeptemberi ítélete szerint munkaidőnek minősül az az idő, amit a munkavállalók a lakóhelyük, valamint a munkáltatók által kijelölt első és utolsó ügyfél között mindennapos utazással töltenek – ez alapján várhatóan számos munkáltatónak kell majd újrahangolnia a dolgozók beosztását. (De ez nem a munkavállalók zömére vonatkozik, hanem például a kereskedelmi képviselőkre, akik utaznak keresztül-kasul az országban, vagy a szociális gondozókra, akik otthonukban látogatják meg az ápolásra, segítségre szoruló személyeket.)
