Gulyásturizmustól az olimpiáig - Tensi cégportré
Teniszedzésekkel kezdtek, majd a gulyásturizmusból lett valutájuk arra, hogy magyarokat külföldre utaztathassanak. Ma már számos esetben megkerülhetetlenek: tengeri hajóutak és Disneyland kizárólagos értékesítői Magyarországon, ha kell, szereznek a Superbowl-ra is jegyet, és ők utaztatják a magyarokat a 2016-os riói olimpiára. Boros Józseffel, a Tensi ügyvezetőjével beszélgettünk.
A Tensi volt az első olyan magáncég a rendszerváltás előtt, amelyik engedélyt kapott az idegenforgalmi tevékenységhez, előttük külföldre utaztatást csak állami cégek végeztek. Tenisz- és síoktatással kezdtek, ám a szlovák sípályák akkoriban hihetetlenül zsúfoltak voltak, ezért kerestek olyan desztinációt, ami „baráti” ország és a szlovákhoz hasonló áron és színvonalon szolgálja ki a síelőket úgy, hogy nem kell órákat sorban állni egyetlen csúszásért. Így a cég Magyarországon – újfent – elsőként gépet bérelt és charter járatot indított Bulgáriába. A Tensi azóta túlélte a rendszerváltást, az idegenforgalmi szakma átrendeződését, az utazási irodák csődhullámát övező bizalmatlanságot, a cunamit, a repülőtéri sztrájkokat, vulkánkitöréseket, és azt is, hogy manapság egyre többen inkább maguk szervezik a nyaralásukat. Mégis Boros József ügyvezető igazgató szerint most állnak életük legnagyobb feladata előtt, hiszen ők a 2016-os riói olimpia kizárólagos jegy- és programértékesítői és a Magyar Olimpia Csapat hivatalos utaztatói. A következő egy évben a cég alkalmazottai nemigen pihenhetnek majd.
Tenisz, sí és az első charter járat
„Feltehetően azért tudtunk életben maradni, mert mindig sikerült megelőznünk a piacot” - foglalja össze röviden az elmúlt 32 évet az alapító cégvezető. Kezdődött mindez azzal, hogy Boros József azt vette észre, hogy igény lenne gyerekek teniszoktatására, ugyanis a nyolcvanas években erre csak néhány egyesületben volt lehetőség, azokban is csak bizonyos korig. Édesanyjával és teniszes sporttársaival közösen alapított GMK-ján keresztül alkalmazott néhány edzőt, béreltek pályát, és elkezdték a gyerekeket edzeni, hamarosan pedig felnőttek is szép számmal becsatlakoztak az edzésekre. „Akkoriban még nem voltak fedett teniszpályák, így edzeni csak a nyári időszakban volt lehetőség, de sokan télen is szerettek volna sportolni, mivel versenyszerűen síeltem, így adta magát a síelés” – mondja az eredeti szakmáját tekintve építőmérnök, akinek sportszenvedélye a szülőktől örökölt lehetett – édesanyja világbajnoki ezüstérmes kajakos, édesapja pedig többszörös magyar bajnok síelő volt. Ezt követően Boros jelenlegi társaival együtt a GMK-ból magáncéget alapított Tensi néven. A síelni vágyók kezdetben a magyar és szlovák lejtőkön próbálkoztak, de a magyar pályáknak a hóbiztossága volt kétséges, vagy olyan tömegnyomor volt a - szlovák - pályákon, hogy néha egy órán keresztül kellett sorban állni a felvonóhoz. Borosék kiváltották a cég számára az idegenforgalmi tevékenységeshez szükséges minisztériumi engedélyt, és gépet béreltek a Malévtől, beindították az első magyar charter járatot, a cél pedig Bulgária volt. „Bulgáriában ugyanolyan hóbiztos pályák voltak, mint Lengyelországban vagy Szlovákiában, az árak sem voltak magasabbak, viszont jelentősen kisebb volt a tömeg, így sokkal kulturáltabb körülmények között lehetett síelni.”
A nyolcvanas évek második felétől egyre többen szerettek volna nyugatra utazni, ám akkoriban – egészen a kilencvenes évek első feléig - úgynevezett zárt devizagazdálkodás folyt, vagyis nem lehetett egy utaztató cégnek kiutaztatásra csak úgy forintért devizát vásárolnia, ha valutára volt szüksége, magának kellett azt kitermelnie. „Ekkor kezdtünk beutaztatással is foglalkozni, a külföldi vendég itt elkötötte az osztrák shillingjét, német márkáját vagy amerikai dollárját, és az így termelt pénz 60 százalékát kaptuk vissza kiutaztatásra.” Az enyhülő hidegháborúban Magyarországot, mint vasfüggöny mögötti országot nagyon könnyű volt "eladni", még marketingre sem volt nagyon szükség, egyszerűen özönlöttek az országba a nyugati turisták. Ez volt a gulyásturizmus. „Nemcsak egyéni utazók jöttek, hanem multi cégek is küldték ide incentive – jutalom – utazásokra a kollégáikat, a cégek annyi pénzt költöttek, hogy leginkább ahhoz kellett kreativitás, hogy mindezt tisztességesen tudjuk elkölteni.”
El is kell tudni engedni dolgokat
A rendszerváltás után kinyílt a világ, a Tensi első nyaraló desztinációja Ciprus volt, és évről-évre bővítették a kínálatot. Ahhoz, hogy Magyarországon trendteremtők legyenek, Boros szerint sokáig „csak” figyelni kellett a külföldi piacot, ami ott megjelent divatos célállomásként, arra egy-két éven belül nálunk is megteremtődött az igény, így a Tensi ezt szem előtt tartva, a hazai konkurenciát megelőzve vette fel az újabb és újabb célországokat. Ám amennyire fontos a piac megelőzése, annyira fontos időben felismerni azt is, ha valamit már nem érdemes működtetni. Az idegenforgalmi cégek gombamód szaporodtak, nagy volt a túlkínálat és azzal akartak nyerni, hogy egymás alá verték az árakat. Időnként olyan árkalkulációk születtek, amelyeken semmi haszon sem volt, így történt, hogy sorra be is dőltek ezek a cégek, nem telt el nyár, hogy ne ragadt volna külföldön egy-egy magyar csoport. „Amikor megjelentek a külföldi tulajdonú – egyiptomi, tuniéziai, görögországi – irodák kínálatai, velük tényleg nem lehetett árban versenyezni, ezért kiszálltunk a charter nyaraltatásból és most már ügynökként áruljuk ezeket a termékeket. Azt hiszem, részben ennek a döntésnek is köszönhető az, hogy életben vagyunk.”
A cég most sem megy bele ilyen árversenybe, sikerét annak köszönheti állításuk szerint, hogy a vállalat magas színvonalú szolgáltatásokkal van jelen a turisztikai piacon. Számos szegmensben egyeduralkodóvá is vált azzal, hogy kizárólagos jogot szerzett a magyar piacra. Ilyenek egyebek között a tengeri hajóutak, ahol számos hajótársaságnak a Tensi a kizárólagos magyarországi értékesítője, de hasonló pozíciót vívtak ki a párizsi Disneyland-nél is. Boros szerint felesleges az online foglalási rendszerekkel, a fapados légitársaságokkal is versenyezni. „Bár időnként még ezen rendszerekkel szemben is tudunk versenyképes árat adni, de mi azzal tudunk nyerni, hogy asszisztenciát adunk, kollégáink munkája nem ér véget azzal, hogy értékesítenek egy utat, hanem az utazás ideje alatt felmerülő probléma és baj esetén is az utasok rendelkezésére állnak, legyen az egy repülőtéri sztrájk vagy egy előre nem látható időjárási körülmény.”
Olimpia: a legnagyobb kihívás
Az üzlethez szerencse is kell, és néha az is számít, hol van egy cég irodája. A Tensi ugyanis már több mint három évtizede a fővárosi Komjádi uszoda szomszédságában működik, Boros szerint ennek és részben a sportos múltnak köszönhetően a kilencvenes évek elején megkereste őket az úszószövetség, hogy segítsenek a tengerentúli edzőtáborok szervezésében. A cég sikeresen vette az akadályt és hamarosan már nem csak az úszókat, hanem a vízilabdásokat és a kajak-kenusokat is utaztatták. A Tensi volt a két budapesti úszó Európa-bajnokság utazásszervezője is, és kialakult egy a sporteseményekre épülő új üzletág. „Számos európai és világszintű sporteseménynek lettünk a hivatalos jegyértékesítői. Egy idő után pedig nemcsak a sportolókat, hanem a szurkolókat is elkezdtük utaztatni, nem titkolva, hogy így csökkentsük a szövetségek, egyesületek utazási költségeit azzal, hogy az általuk kibérelt repülőgép szabadon maradt helyeire rászerveztük a szurkolókat. Volt, amikor négy külön géppel több mint 800 emberrel kísértünk el az egyik futballcsapatunkat az Old Trafford arénába (az angol többszörös Bajnokok Ligája-győztes focicsapat, a Manchester United stadionja - a szerk.) .”
Részben ezen tapasztalatoknak köszönhetően, a cég nyert az olimpiai bizottság által kiírt közbeszerzési tenderen, így lett a Magyar Olimpiai Csapat hivatalos utaztatója. Ezen kívül a Tensi nyerte a hivatalos és kizárólagos magyarországi jegy- és programértékesítő státuszt a 2014-es szocsi téli, és a 2016-os riói nyári olimpiai játékokra.
„Ez életünk legnagyobb feladata”- mondja Boros. „ A következő egy évben nemigen lesz a kollégáknak pihenésre ideje, megszűnt a munkaidő, a hétvége és ez egyre inkább így lesz. Hiszen az olimpia után lesz még egy paralimpia is, és a két eseményre utazó teljes csapaton kívül legalább ezer szurkolót szeretnénk kivinni Rióba.”
A feladat nagysága extra forrásokat is igényel, mind humánerőforrás, mind pénzügyi szinten. A cégnek bővítenie kellett a csapatát és házon belüli átcsoportosításokra is szükség volt. „Az értékesítésünk még a kezdetén jár, de valamennyi riói szállásunkat teljes összegben kifizettük, hasonlóan a 14 ezer belépőjegyhez és a kibérelt charter repülőgépekhez, csak így tudtunk ebben az óriási érdeklődéssel kísért, amúgy szűk kapacitással rendelkező világeseményre garantált terméket biztosítani a magyar piacra. A teljes olimpiai költségvetés 2 milliárd forint körül lesz és ennek a nagy részét már kifizettük.” A cég mindezt banki segítséggel és a belső erőforrások átcsoportosításával tudja finanszírozni. Az hogy lesz-e ebből profit, az más kérdés. „Remélem – sőt bízom benne – hogy anyagilag is profitálhatunk az olimpiából, de ha minimális profitunk is lesz, akkor is megéri, hiszen az olimpia óriási presztízs, nem beszélve a számos megjelenési lehetőségről, tulajdonképpen már most van nyereségünk, mert számos új sportszövetség keresett meg minket, hogy a jövőben mi szervezzük az utazásaikat, versenyeiket.”
Ezen időszak egyik legnehezebb feladata Boros és a menedzsment számára az lesz, hogy tudják egy nagyon megfeszített munkatempóban egy éven keresztül motiválni az embereit. „Az olimpia a kollégáknak is nagy kihívás, rengeteg tapasztalatot szerezhetnek, ez a karrierjükben is jelentős presztízs esemény. Persze igyekszem anyagilag is motiválni őket, ez eddig is így volt, mert ha jól megy a cégnek, abból nekik is kell részesedniük. És tudom azt is, hogy bármennyire kemény a tempó, mindenkinek szüksége van a feltöltődésre. Brazíliában egy nagyszámú stábbal dolgozunk majd, akiket pihenés gyanánt el fogok küldeni egy-egy sporteseményre szurkolni, hogy ők is teli torokból szurkolhassanak a lelátón és élvezni is tudják az olimpiát.”
