Kürti Sándor: "Álomszerű időszak volt, de véget ért 2001. szeptember 11-én"
A KÜRT Zrt.-nek a rendszerváltásra három-négy év versenyelőnye volt, és a cég hamar felismerte, hogy túl sok lábon állni nem jó - ez a sikerük egyik titka. Ám az élethez szerencse is kell, például egy ügyészségen leesett adathordozó, amit van idő fél évig kalapálni. Interjú Kürti Sándor alapítóval.
hvg.hu: Tavaly decemberben új irodaházba költöztek, ami azért is meglepő, mert az előző helyet tulajdonképpen maguknak építették fel. Miért a váltás?
Kürti Sándor: Részben az élet úgy hozta, hogy jobbnak láttuk lépni, ráadásul még be is segített azzal, hogy kaptunk egy vissza nem utasítható ajánlatot a székházra egy francia vállalattól. Nagyon szerettem azt a házat, mi álmodtuk meg, és sokat dolgoztunk azért, hogy megépüljön, de annyira adta magát a helyzet, hogy két nap alatt meghoztuk a döntést.
hvg.hu: Mindig ilyen gyorsan dönt?
K. S.: Az életben egyetlen biztos dolog van, és az a változás. Egy vezetőnél nagyon fontos, hogyan reagál stresszhelyzetben. Az emberek általában lefagynak ilyenkor, de egy jó vezetőnek rövid a holtideje, szinte azonnal megrázza magát, gondolkodik és cselekszik. (Arról, hogy milyen a vállalkozói kultúra Magyarországon, és miről ismerszik meg a jó vezető és a jó végrehajtó Kürti Sándor szerint, ebben a cikkünkben bővebben is olvashat.)
hvg.hu: És van varázsgömbje is? Látta már a rendszerváltáskor, hogy ekkora üzlet lesz az adatmentés, amikor még a többség azt sem fogta fel igazán, hogy az adat érték?
K. S.: Arra elég korán rájöttünk, hogy az adatmentésnek van értéke, igaz, ezt sokan csak akkor ismerik fel, amikor elvész egy adat. De azt túlzás lenne állítani, hogy pontosan láttuk a jövőt. A KÜRT alapvetően két területen dolgozik, mert hamar megtanultuk a leckét: egy cégnek ne tizenötféle kompetenciája legyen. Ez az irány, vagyis az adatmentés, illetve a hozzá kapcsolódó adatbiztonság már ’90-ben is egyértelmű volt.
hvg.hu: És miért volt ez ennyire egyértelmű, illetve hogyan állták meg, hogy ne akarjanak az adatmentéstől a játékfejlesztésig mindenhez érteni, ezer lábon állni?
K. S.: Mindig is információbiztonsággal foglalkoztunk, a testvéremnek – Kürti Jánosnak – már 1979-ben volt egy szabadalma, amely a meghibásodott mágneslemezek javításáról szólt. Magyarországra a COCOM szabályozás (a keleti blokk tagjait sújtó kereskedelmi korlátozások rendszere) miatt tilos volt engedély nélkül fejlett technológiákat behozni, az engedélyeztetés meg annyira nehéz volt, hogy átlagembernek ez nem is ment. Ezért komolyabb számítógépe csak a KSH-nak, a győri vagon- és gépgyárnak, a százhalombattai kőolajfinomítónak volt. Alkatrészt meg végképp nem lehetett venni, ha elromlott valami, itt kellett megjavítani. Magyarországon kívül ennek sehol nem volt értelme, hiszen ha a nyugati féltekén valakinek elromlott a gépe, eldobta, és vett egy újat. Így kezdtük az adathordozók javításával, és onnan már csak egy kis ugrás volt az adatmentés. A rendszerváltás környékén már tudtuk, hogy nem az adattároló a drága, hanem a rajta lévő adat.
hvg.hu: Arra emlékszik, ki volt az első olyan ügyfél, aki adatmentést kért?
K. S.: Az ügyészség, ugyanis leejtettek egy mágneses tárolót. Igazából szerencsénk volt, mert őket az adat érdekelte, sem a pénz, sem az idő nem számított. Azt már tudtuk, hogyan kell javítani – általában két rosszból csináltunk egy használhatót – de itt az volt a lényeg, hogy az adatokat kinyerjük. Elkezdtük hát „kalapálni”, vagyis finommechanikai műszerekkel próbáltuk úgy kiegyenesíteni a lemezt, hogy az újra olvasható legyen. Fél év alatt helyre is állítottuk. És kiderült: tudunk adatot menteni.
hvg.hu: Arra nem gondoltak, hogy a gyártásba szálljanak be?
K. S.: Ahhoz nem volt elég pénzünk, ezért azt kellett kitalálni, milyen szolgáltatást lehet nyújtani ezen a területen. Akkoriban az adatmentés teljesen új üzletág volt, és csak a Jóistennek tudom megköszönni, hogy mi ebbe az irányba keveredtünk. Mire elérkezett a rendszerváltás, nekünk már három-négy év versenyelőnyünk és tapasztalatunk volt. A gyártási terület eleve három nagyságrenddel értékesebb: ha előttünk milliós, akkor előttük milliárdos célok lebegtek, eszük ágában nem volt erre a kis piacra beszállni. Ma piaci szempontból még könnyebb helyzetben vagyunk, a gyártók száma is csökkent, és adatmentéssel sem foglalkoznak sokan. Ráadásul nekünk megvan az elmúlt negyven év valamennyi adattárolója, ezt nem lehet utólag beszerezni, arra akkor kell lecsapni, amikor éppen lehet kapni.
hvg.hu: Ennyi elég is?
K. S.: Megint csak azt tudom mondani, hogy az szerencse kérdése volt, hogy a hátrányunk lett az előnyünk. Magyarországon rákényszerültünk a javításra, mert nem volt pénz komplett alkatrészek vagy az egész gép cseréjére.
Ezzel lettünk híresek, hogy meg tudjuk oldani azokat a problémákat, amiket mások nem.
Persze közben arra is rájöttünk, hogy a magyar piacból nem élünk meg, vagy legalább is nem érünk el akkora eredményt, mint amekkorát szeretnénk. Már '93-ban volt európai hálózatunk, ami úgy üzemelt, hogy megállapodtunk a partnerrel, hogy ezek a fix áraink, azt pedig rábíztuk, hogy mennyiért adja tovább. A partner elküldte nekünk az adathordozót, mi kimentettük belőle, amit kellett, majd visszaküldtük, és a megrendelő fizetett. Tizenhat országban működtünk egy amerikai partnerrel közösen. Majdnem tíz évig működött ez a rendszer anélkül, hogy bárki is visszaélt volna vele. Álomszerű időszak volt, de véget ért 2001. szeptember 11-én. Amikor a terrortámadás után az Egyesült Államok magához tért, az FBI felvásárolta az amerikai partnert és vitte a teljes hálózatot is. Addig úgy tűnt, nyugdíjas állásunk van, de borult a rendszer, szükség volt az újratervezésre. De nem sokáig könnyeztünk, a német piacon kezdtünk dolgozni, és 2003-ban megalakult a KUERT Datenrettung Deutschland GmbH.
hvg.hu: A cége nemzetközileg ismert, már a székházukat is eladták, nem gondolkodott azon, hogy külföldön folytassa tovább?
K. S.: Nem vagyok az a sokat váltó típus. Két munkahelyem volt egész életemben, nősülni is csak egyszer nősültem, és negyven éve ugyanazok a barátaim. Ha kicsit szentimentális vagyok, akkor nekem itt vannak a gyökereim, ha racionális, itt hoztam össze azt a csapatot, akikkel idáig eljutottam. Ennek az országnak köszönhetem, hogy megtehettem, hogy a gyerekeim külföldön tanulhassanak, egyébként valamilyen oknál fogva ők is itthon vannak.
hvg.hu: Ha már a gyerekeket említett, végül miért nem ők viszik tovább a céget?
K. S.: Igen, ez egy családi vállalkozás, hiszen a testvéremmel alapítottuk, ám az utódlás nem csak családfüggő. Ez egy csúcstechnológiai cég, ahol alapvető elvárás, hogy a legjobb vezető irányítsa. Ráadásul az élet is közbeszólt. A nagyobbik fiam Amerikában járt egyetemre, de beteg lett. Szerencsére ennek már több mint tíz éve, és azóta tünetmentes, de a betegséggel vívott harc rengeteg energiát emésztett fel, a cégvezetés pedig rengeteg stresszel jár. Ezért közösen azt a döntést hoztuk, hogy ez túl sok lenne, amúgy remekül megtalálta a helyét az akadémiánk élén, ezt szereti, és nagyon jól is csinálja. A kisebbik fiam még csak 25 éves, és túl fiatal az átvételhez. Ő jelenleg Németországban dolgozik, de ha vissza akar jönni, nyitva áll előtte az ajtó. Kmetty József – a jelenlegi vezérigazgató – biológiai értelemben nem a gyermekem, de annak érzem, hiszen az egyetem óta itt dolgozik, végigjárta a ranglétrát, és kiderült, hogy vezetőnek is jó –, mert ahogy már mondtam – nem roskad magába, ha probléma van.
hvg.hu: Szóba került az akadémia, és fontos lenne beszélni a hátrányos helyzetű gyerekek segítéséről is. Az egyértelmű, hogy fontosnak tartja az oktatást, legyen az általános iskola szintű vagy felnőttképzés. Honnan jött az ötlet éppen a roma gyerekek segítésére?
K. S.: Édesanyánk kémia-matematika szakos tanár volt, és sajnos nem élte meg, hogy a testvéremmel sikeres vállalkozók lettünk. Valahol miatta, neki fogadtam meg, hogy lehetőségeim szerint támogatom az oktatást. Így jött létre a KAG, vagyis a Kürt Gimnázium, az első éves eredményünk 1991-ben volt látható, akkor megkeresett minket Herceg Éva iskolaigazgató azzal, hogy nincs iskolaépület. Ma már a KAG teljesen függetlenül működik. Az akadémia a felnőttképzést segíti. És 1996-ban hoztuk létre a “Hátrányos helyzetű, elsősorban cigány származású gyerekek oktatásáért” alapítványt, hogy tehetséges gyerekeknek adjunk lehetőséget arra, hogy bekerüljenek a felsőfokú oktatásba. Ezen belül született az egyik legutóbbi büszkeségünk, a Tabello program. Ebben meghatározó szerepe volt Gyarmathy Éva szakpszichológusnak, aki arra jött rá, hogy a roma gyerekek nyelvoktatásába kellene befektetni, mivel a nyelv zenéje alapján tanulnak, és nagyon jó a hangutánzó képességük, így hamar érnek el sikereket. Így elkészítettünk egy erre építő programot, ez a Tabello. Interneten keresztül önállóan tudnak tanulni a gyerekek. Gyorsan jön a sikerélmény, ezért állandóan az iskolában mocorognak, hiszen ott van gép. Így megszeretik a tanulást, örömmel tanulnak. Én meg ennek tudok örülni. Nagyon.
Kürti Sándor szerint fonák dolog a siker Magyarországon
"Ha valaki Magyarországon megindokolja a sikertelenséget, azt már sikerként könyvelik el. Egyszerűen könnyebb magunkkal elhitetni, hogy individuálisak, innovatívak vagy zsenik vagyunk, csak a világ nem ért meg minket" - mondta a hazai vállalkozói kultúráról Kürti Sándor, a KÜRT Zrt. alapítója. Kürti szerint a cégeknek a stratégia felől kellene a mindennapok felé építkezniük, de idehaza éppen fordítva van.
Ha szeretne további hasznos híreket olvasni, iratkozzon fel hírlevelünkre!
