Theodore Roosevelt 1910-ben figyelmeztetett, hogy az egyenlőség alapjaira épített ország ideája egyre inkább veszélybe került, mivel egyre több kiváltság jut az óriásvállalatok és az azok élén álló elit számára. A helyzet azóta sem sokat változott, sőt. Az amerikai vállalati profitok GDP-hez való hozzájárulása magasabb, mint bármikor az 1920-as évek óta. Az Apple, Google és Amazon valószínűleg ugyanannyira befolyásos gazdasági szereplő napjaikban, mint a US Steel, a Standard Oil vagy a Roebuck and Company volt Roosevelt idejében – elmélkedik az Alap blog.
Óriási tőkén ül az Apple, amelyet valószínűleg nem akar felvásárlásokra használni, de ha a cég mégis ötleteket keres, akár Magyarország megvételét is megfontolhatná - viccelődik a LinkedIn közösségi oldal egyik alapítója a Fortune magazinban. A vállalatnak ugyanis éppen annyi szabadon felhasználható pénze van, mint amennyi Magyarország GDP-je.
Az úgynevzetett „szupersztár”-hatás, vagyis hogy kisszámú óriáscég termeli a profitok legnagyobb részét, leginkább Amerikában figyelhető meg. A Fortune 100 legnagyobb vállalata által termelt nominális GDP az 1994-es 33 százalékról, 2013-ra mintegy 44 százalékra nőtt, ráadásul ugyanebben az időszakban az általuk termelt bevétel aránya is 57 százalékról 63 százalékra emelkedett. Mindez úgy, hogy a vállalatok száma 1997 és 2013 között mintegy megfeleződött, a 6797-ről 3485-re csökkent. Az induló cégek száma is kisebb, mint 1970-ben volt, és több vállalat is megy csődbe, mint amennyit alapítanak.
A szupersztár-hatás talán a technológiai cégek és a tudás alapú gazdaság körein belül tud leginkább érvényesülni. A Szilícium-völgy óriáscégei nagy piaci részesedésre tettek szert, és az általuk elért profit is hatalmas. A digitalizáció pedig csak erősíti a trendet, mivel ezek a vállalatok ki tudják aknázni a hálózatokban rejlő lehetőséget és határon átnyúló szolgáltatásokat nyújtanak.
Az 1990-es évek menedzsment gurui még a bukás előszelének vélték, ha egy cég bizonyos méreten túlnőtt. A McKinsey kutatásai szerint azonban ma már a világ legnagyobb vállalatainak 10 százaléka termeli az összes profit 80 százalékát. Ráadásul az olyan cégek, melyek éves bevételei meghaladják az 1 milliárd dollárt, közel 60 százalékban képviseltetik magukat a teljes globális bevételeken belül és a teljes piaci kapitalizáció 65 százalékát is kiteszik.
Úgy tűnik, a nagyobb vállalati méret kifizetődő, amit az M&A tranzakciók világszintű felfutása is igazolni látszik. Míg 1990-ben 11,5 ezer ilyen ügylet zajlott le világszerte, ami a globális GDP mintegy 2 százalékát tette ki, addig 2008-ban 30 ezer felvásárlás és összeolvadás történt, ami már a globális GDP 3 százalékát adta.
De az is változott, milyen nagyságú munkaerő-állományra és eszközre tartanak igényt a cégek. Az 1990-es években például a 3 legnagyobb detroiti autógyártó 250 milliárd dolláros bevétellel, 36 milliárdos piaci kapitalizációval és mintegy 1,2 millió munkavállalóval rendelkezett. Mindeközben 2014-ben a top 3 szilícium-völgyi cég 247 milliárd dollárnyi bevételt termelt, emellett 1 billió fölötti piaci kapitalizációja volt, azonban mindössze 137 ezer dolgozót foglalkoztatott. Vannak azért régi vágású ipari szupercégek is, de ők is egyre kevesebb alkalmazottal rendelkeznek. Például az Exxonnak 1960-ban még 150 ezer dolgozója volt, aminek több mint a fele azóta „elpárolgott”, úgy, hogy a legnagyobb riválisával, a Mobillal is összeolvadt időközben.
Több mint egymilliárdan dolgoztak a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban tavaly a világon, ugyanakkor kevesebb mint egytucatnyi cég hatalmas befolyással rendelkezik ezekben a szektorokban. Egy lista a 10 legnagyobb cégről.
Ha csak az elmúlt 10 évet nézzük meg, akkor is jelentős átrendeződés látható a világ legnagyobb piaci kapitalizációval rendelkező cégeinek körében. A hagyományos méretgazdaságosságra épülő ipari cégek és pénzügyi szolgáltatók egyre inkább kiszorulnak a listáról és az innovatív IT cégek veszik át a vezető szerepet.
