hvg.hu.: Mit jelentene a Fidesz tavaszi kétharmados győzelme?

Kéri László: Az 1990 májusában, utoljára átírt magyar alkotmányos berendezkedés szerint van húsz olyan törvény, amely minősített, azaz kétharmados többséget igényel: a médiaszabályozástól kezdve a választójogig, az állampolgári alapjogokig, az önkormányzatok finanszírozásáig. Ám a kétharmad azt is jelenti, hogy mindehhez társadalmi többségi támogatás is kell. Az alapkérdés az lesz, hogy ha a Fidesznek megvan a kétharmada, akkor bírja-e a társadalom elsöprő többségének a bizalmát, s megteheti-e, amit akar.

Kéri László

MTI

hvg.hu.: Ön az egyik politikai fórumon azt mondta, hogy a Fidesz történelmi lehetőség előtt áll.

K. L.: Így van. A rendszerváltás óta kizárólag csak koalíciós kormányok tudtak működni. Már önmagában az is biztos siker, hogy húsz év után lesz egy párt, aki úgy nyeri meg a választást, hogy saját maga fog kormányt alakítani és nem lesz kitéve semmiféle partneri kényszernek.

hvg.hu.: Amiben nagy szerepe van annak, Ön szerint, hogy Orbán Viktor előnyére változott az elmúlt években. Miben változott a Fidesz elnöke?

K. L.: Három dologban. Az egyik, hogy mindinkább felhagyott a fellengzős és csak a spirituális szinteket érintő politikailag megfoghatatlan gondolkodásmóddal. Jelenlegi megnyilvánulásainak, beszédeinek döntő többsége szakpolitikai szinten jelenik meg. Nem állítom, hogy konkrétan állást is foglal, de legalább olyan dolgokkal foglalatoskodik, mint a lehetséges adórendszer, a munkahelyteremtés, az ipar- és, területfejlesztés, a hatékony kormányzati struktúra átalakítása, vagy a hazai vállalkozói garnitúra segítése, de említhetném az önkormányzatokkal kapcsolatos problémák fejtegetését is. Legutóbbi évértékelő beszédében egyszer sem ejtette ki Bajnai Gordon nevét, s nem szidta a jelenlegi kormányt. Féléve még Bajnait Gyurcsánnyal együtt emlegette. Mára indirekten elfogadta, hogy a Fidesznek is a Bajnai-féle válságkezelő kormányzást kell folytatni. Orbán gondolkodásmódja és mondanivalója a korábbi összmagyar, ködös, nemzeti ideológiából áttevődött a szakpolitikai szintre.

Változása abban is jelentkezik, hogy komolyabban veszi a külpolitikai és külgazdasági orientációt. Korábban domináns volt nála az elmúlt kétszáz év magyar politikai gondolkodásából az a már jól ismert giccses mentalitás, hogy a magyarokra nem érvényes semmiféle törvényszerűség, mert a magyarok olyan mások. Megértette, hogy a magyar politikai élet és a gazdaság egésze olyan nemzetközi feltételrendszerek közé van beágyazva, amelyekkel komoly politikusnak számolnia kell. Mintha idegen közegnek tartotta volna az Európai Uniót és az Atlanti Szövetséget, továbbá bizalmatlan volt Oroszországgal és Kínával szemben is. Legutóbbi beszédén többen nevettek azon a kijelentésén, hogy bár Magyarország nyugati vitorla alatt hajózik, de azért a szél keletről fúj. Ezen nem kellene mosolyogni. Orbán megértette, hogy a 2008 őszén kitört világgazdasági válság óta példátlanul gyorsan rendeződnek át az erőviszonyok, mint egyébként 10-20 év alatt szoktak. Az átrendeződés a keleti piacok javára történik.  Ha az ország jelen akar lenni a világgazdaság színterén, akkor számolnia kell a feljövő keleti piacokkal hosszú távon.

Orbán mentalitásában a harmadik fontos változás a középre húzás, a baloldallal szembeni megbocsátóbb magatartás. Már nem udvarol a szélsőjobbnak, tudomásul vette, hogy az neki konkurencia. Egyenrangú politikai ellenfelének tartja a radikális jobbot, ugyanúgy, mint a baloldalt, egyben veszélyesebbnek is. Inkább megpróbál középre húzni, s ez legutóbbi beszédében odáig terjedt, hogy megbocsátott azoknak, akik a szocialistákra szavaztak 2006-ban.

hvg.hu.: Nem tart attól, hogy baloldali és liberális kollégái esetleg elítélik fenti véleménye miatt?

K.L.: Az én baloldali és liberális kollégáim nagy része e változásokból nem hajlandók semmit észrevenni, nekik Orbán Viktor még mindig a fasizálódás visszajövetelét és a nemzetre leselkedő diktatórikus veszélyek netovábbját jelenti. A baloldal jelentős része - és ez a gyurcsányi örökség szerintem -, foglya ennek az Orbán-fóbiának. E felfogás nagy része kapitális giccs. Nekem nem stimmel ez az újkori baloldali hisztéria, amely szerint úgy érhetnének el csak jó választási eredményt, ha az Orbánnal kapcsolatos fóbiákat az egekbe tupírozzák. Mindeközben pedig vérforralóan elnézőek az elmúlt nyolcévnyi kormányzás és a szocialista párt szembetűnő kudarcai iránt. Tudom, hogy amikor ilyesmit mondok, akkor a baloldalon nagyon sokan haragszanak rám, de majd ki fogom bírni.

hvg.hu: Ha már a baloldalnál tartunk, van-e  esély arra, hogy a most még „alvó” szocialista szavazók felébrednek?

K. L.: Valljuk be, hogy a futószalagon kirobbanó botrányok, a szinte mindennapra jutó letartóztatások egyáltalán nem fogják meghozni a szocialista tábor választói kedvét. Ugyanúgy otthon maradnak, mint az uniós választáson. Ha mégis az urnák elé járul az a mintegy  700 ezer szocialista választó, akik ma még a részvételüket illetően is bizonytalanok; ez az MSZP-nek akkor is csak 27-28 százalékos parlamenti jelenlétet eredményezne. Az egyéni választó körzetekben az arány talán szorosabb lenne, és ki tudnák kényszeríteni a második fordulós választást. Ám maradjunk a realitásoknál, a szocialisták szerintem négy-öt egyéni körzetben várhatnak győzelmet, de nem mindegy, hogy a listákon ötven vagy nyolcvan mandátumot szereznek. 

hvg.hu.: A szocialista párt reménykedik még valamiben?

K. L.: Abban, hogy olyan választási eredményt érnek el, ami miatt a Fidesznek nem lesz kétharmados többsége. A szocialisták ezt egyedül a Jobbikkal közösen tudnák megakadályozni, ettől komplikált az előttünk álló választás.  Ne felejtsük el, hogy e két választói bázis nem vonható össze, ők inkább egymást blokkolják, s így lesz ez majd a későbbi parlamenti munkában is.  Az MSZP reménykedésének alapja Mesterházy Attila lehet, akit viszont túl későn építettek fel, s nem elég erőteljes karakter ahhoz, hogy megmozgassa az elmúlt nyolc év miatt, de főként Gyurcsány kalandkormányzása miatt a párttól elfordult tömegeket. Kampánynyitó indulása viszont jobban sikerült, mint ahogyan ezt előzetesen várni lehetett.

hvg.hu.: Ugyanakkor mintha a szocialisták kommunikációja sem állna a helyzet magaslatán.

K. L.: Így van. A kommunikációjuk olyan mértékben változik, hogy már követhetetlen. Ez régi „gyurcsányista” hiba. Miniszterelnöksége alatt kb. nyolcszor hirdetett kormányprogramot, így nem lehet irányítani egy országot. Gyurcsány Ferenc eltűnése után változatlanul nem tudják eldönteni, mit akarnak. A Parlamentben a szocialista frakció megszavazta a Bajnai-kormányt, de hogy valóban odaálltak volna a költségvetési, pénzügyi, gazdálkodói fegyelmet megfogalmazó politika mellé, azt nem állítanám. Szeretnek azzal kérkedni, hogy Bajnai Gordon válságkezelő kabinetje az MSZP sikere, de ez nem teljesen így van. Utólag akarnak tőkét kovácsolni belőle, mert kiderült, népszerűbb lett, mint gondolták.

hvg.hu: Ha már programok szóba kerültek, Ön szerint a Fidesz miért nem ismerteti a programját?

K. L.: Nem is fogják ismertetni. A választó nem a programra teszi le a voksát, hanem szimpátia alapján szavaz. Ha az emberek látnák is a programot, annak semmi köze nem lenne a kormányzásban követendő tényleges programhoz. Nem ezen múlik. Ennek a választásnak alapvető tétje, hogy kik állnak a Fidesz mellé és kik azok, akik még mindig támogatják a szocialistákat. Ez már tavaly eldőlt, jelenleg már csak a finomhangolás zajlik.

hvg.hu.: A tavaszi választás egyik legvitatottabb kérdése a Jobbik esélye, rendkívüli a támogatottságuk. Mi az oka a Jobbik gyors térnyerésének? 

K. L.: A pártnak három fontos mozgatórúgója van. Az egyik, hogy az elmúlt 10 évben felnőtt egy fiatal, nagyvárosi, értelmiségi réteg, akik tanultak s nem tudnak elhelyezkedni, vagy a diplomájukhoz nem méltó munkát végeznek.  Ez már önmagában százezres tömeget jelent. Az ELTE klasszikus szakain is ezért található olyan sok radikális nézeteket valló diák.  A Jobbik egyik legfontosabb faktora az a húszas, harmincas korosztály, akik totálisan csalódtak a rendszerváltásban, becsapottnak érzik magukat, szeretnék az elmúlt húsz évet elölről kezdeni. 

A Jobbik sikerének másik kulcsa a kistelepüléseken lévő pánikfélelem, az elemi rend felborulása miatt. Az 1500-2000 fő alatti településeken az elmúlt tíz évben gyakorlatilag megszűnt a mindennapi igazgatási felelősség. Nincs rendőrség, nincs közigazgatási kontroll. Százezrek élnek bizonytalanságban, félelemben, mert a minimális személyi tulajdonukat sem képesek megvédeni. Ezzel szemben a Jobbik egy illuzórikus megoldást kínál számukra: ha ők jönnek, akár katonai/rendi alapon is fegyelmet fognak teremteni. Az emberek pedig kétségbeesésükben elhisznek mindent.

A harmadik ok a nemzeti identitáskeretek agresszív keresése és hangoztatása.  A pártok jelentős része nem tudott mit kezdeni ezzel a jelenséggel, ami egész Kelet-Európában nagy erővel jött elő mostanában. Ennek egyik összetevője az a historizált nemzeti múlt. Lényege, hogy a kis, sérülékeny népek szeretnek maguknak hazudni legendákat  a 300-500-800 évvel ezelőtti aranykorról, amikor is még úgynevezett „tiszta” nemzetek voltak. A Jobbik ezt az igényt nagyon jól kiszolgálja, amikor a régi, nemzeti kultúra vélt gyökereihez nyúl vissza. Annak a fiatalabb korosztálynak, akiknek nem volt, és ma sincs semmiféle identitáskeretük, nagyon vonzó tud lenni ez a párt. Csurka István a MIÉP-ben 1992-től megalapozta ezt az ideológiát. A Jobbik ezt modernizálva és kicsit agresszívvé téve viszi tovább; kihasználva, hogy az országban nagyon sok embernek baja van saját identitásával; s a gyengéknek ez az ideológia komoly erőt tud adni. 

hvg.hu.: A baloldal kevésbé elemző módon azt hirdeti, hogy a Jobbik a rasszista érzelmeket felkorbácsolva tudja növelni népszerűségét.  

K. L.: A balliberális értelmiség újabb tévedése az, hogy a Jobbikot kizárólag a MIÉP analógiájával szeretné megmagyarázni. Az ő szemükben a Jobbik a 30-as évek nyilas örökségének egyenes folytatása, antiszemita és cigányellenes párt. Valójában a Jobbik olyan helyeken erős, ahol hírből sem hallottak antiszemitizmusról. A baloldal megint elköveti azt a hibát, hogy az ellenkező oldalon levőt elkezdi kriminalizálni és azt szeretné, hogy mindenki olyannak lássa, mint amilyennek ő látja.  

hvg.hu.: Meddig erősödhet még a Jobbik, s melyik pártnak használ vagy árt a jelenlétük?

K. L.: A Fidesznek most talán még érdeke, hogy a Jobbik minél meghatározóbb erő legyen, mert pillanatnyilag ez nem az ő rovásukra történik. A Jobbik főleg Kelet-Magyarországon és a volt szocialista szavazó bázisokban erős. Az persze más kérdés, hogy a Parlamentben, amikor a Fidesz már kormányoz és egy nagyra nőtt Jobbik lesz az első számú politikai ellenfele, akkor majd mindenféle trükköt bevetve próbálja megosztani, szétdarabolni őket. 

hvg.hu.: Apropos, szétdarabolódás, mi a helyzet az MDF-SZDSZ „házasságával”? 

K. L.: Az MDF-et addig tudtam követni, amíg  felvállalta Bokros Lajost az uniós választás előtt, ez be is jött nekik. Ha ezen az úton maradtak volna és nem fognak össze a teljesen szétesett SZDSZ-el, akkor lett volna további mozgásterük is. A liberálisokkal történt összefogásukat azonban nem bírom felfogni: talán abban reménykednek, hogy fővárosi szavazókat nyerhetnek velük? Ha igen, ezt rosszul teszik, ugyanis az SZDSZ jelenlegi roncsállapotában csak pusztítani tud. Ez már nem az a régi szadeszes nimbusz, ami Tölgyessy Pétertől, Pető Ivántól Kuncze Gáborig terjedt. Azt hiszem, az MDF ezért a lépéséért aránytalanul sokat fog fizetni. Pillanatnyilag úgy látom, az MDF nem tud országos listát állítani. 

hvg.hu.: Hány pártot vár a Parlamentbe?  

K. L.: Hármat: Fidesz, MSZP, Jobbik. 

hvg.hu.: Ha valóban a Fidesz győz, mekkora mozgástere lesz az Orbán-kormánynak?

K. L.: Ha tényleg úgy győz a Fidesz, ahogy most kinéz, akkor először húsz év után valaki konszolidálhatja a társadalmat. Ne legyen kétségünk afelől, ez bizonyára jobboldali karakterű lesz.  A baloldali és a liberális értelmiség pedig majd visítani fog ettől, mert ez nem az ő értékrendjük szerinti lesz.  De azt is fel kellene ismerni, hogy ebben a széteső országban már szinte semmi nem működik. Nézzük csak meg a közlekedést, az oktatást, az egészségügyet -- minden működésképtelenné vált. A baloldalnak volt nyolc éve a konszolidációra, de képtelen volt megteremteni, hiányzott az erő és a támogatottság is. Most úgy tűnik, a jobboldal támogatottsága megvan, ám kérdés, hogy erejük lesz-e hozzá. Mindenesetre a Fidesz kezében ott lesz a történelmi lehetőség, konszolidálhatja a magyar társadalmat; csak azt nem tudhatjuk, hogy mindezt nyitott, avagy zárt keretek között fogja tenni.

Fürjes Judit