A történelem ismétli önmagát, de gyakran nem tud róla. A Fidesz tandíjának kapcsán a támogatók érvei meglehetősen ismerősek Gyurcsány időszakából. A jobboldalon ezeket ma mégis úgy sorolják, mint valami nóvumot, amit Orbán és Hoffmann talált fel: az ország anyagi helyzete nem jó, a felsőoktatás reformra szorul, a tanulók alacsony színvonalon teljesítenek, túl sokáig járnak iskolába, sokan nem fejezik be az egyetemet, nem a gazdaság számára szükséges szakokat végzik, túl sok a felsőfokú intézmény.

Ezek a körülmények és a reform szükségessége fennállt Gyurcsány alatt is, és a tandíj pontosan ezeken igyekezett változtatni. Úgy tűnik tehát, a Fidesz egyetértett a tandíj bevezetésének céljaival 2008-ban is, de akkor, ahogy Hoffman Rózsika mondta, ellenzékként nem volt célja, hogy megoldja ezeket a gondokat. Így inkább súlyosbította. A tandíj-üggyel így nem várt módon és egyértelműen bebizonyosodott, hogy a Fidesz akkor feláldozta az ország érdekeit saját politikai céljaiért.

Annak ellenére, hogy elfogadta a tandíj bevezetésének okait, 2008-ban egy történelmileg és gazdaságilag kritikus pillanatban megakadályozta bevezetését. Ezzel hátráltatta a célok megvalósulását, hozzájárult ahhoz, hogy az ország költségvetési helyzete romoljon, eladósodottsága növekedjen. Végül is nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúltnyócév Fidesz-propaganda által zsolozsmázott bűneiben ő maga is részt vett. Orbán elvesztette erkölcsi alapját, az elmúlt évek kritikájára és részben a reformokra is, de ezzel mi nem nyertünk túl sokat és őt magát sem fogja zavarni.

A hangoztatott célok ellenére a két reform, a két tandíj mégsem egészen egyforma és lehetséges következményei is egészen mások. Akárhonnan is nézzük (és bármennyire is kellemetlen kimondani) a Gyurcsány féle koncepció jobb lett volna az országnak. Az a rendszer egyszerűbb és átláthatóbb volt a most tervbe vetthez képest. Ráadásul a kockázatai is jóval alacsonyabbak voltak.

A legsúlyosabb következmény, az elvándorlás növekedése. Külföldön több helyen is ingyen lehet tanulni, de a legjobb egyetemeken Angliában ugyanúgy jár a diákhitel a külföldi tanulónak, mint a hazaiaknak. Arról pedig fölösleges beszélni is, hogy a megszerzett diploma mennyivel értékesebb, mint általában a magyarországiak, ezért könnyebb is vele elhelyezkedni, így a fizetésből hamarabb visszafizethető a diákhitel.

A másik hatás összefügg a Fidesz általános politikai céljaival. Az új rendszer lényegi eleme, ami az egész Fidesz-kormányzás jellemzője, hogy a miniszterelnöknek és a politikának mindenbe legyen beleszólása a kórházigazgatóktól, az általános iskolai tanárokon át az egyetemi felvételiig. A szűkített keretszámokkal tovább épülhet (a szocializmushoz hasonlóan) a kiváltságosok körére épülő rendszer. Borítékolható, hogy a 10 ezer hely egy része néhány éven belül politikai kapcsolatokon keresztül lesz betöltve. Ennek egyenes következménye lesz a káderek gyerekeinek előnyben részesítése, amit már most jeleznek a Fideszállam alkalmazottaknak beígért kiváltságok. Orbán minden intézkedésével azt célozza, hogy minél többen függjenek az ő személyes döntésétől. Aki rendes és jól kiszolgálja a rendszert, az kiérdemli, hogy állami alkalmazott legyen, és ingyen tanulhat.

A pénzügyi következmények is rendkívül veszélyesek. A Fidesz is elismeri, anyagi megtakarítást ez az átalakítás csak hosszú évek után hozhat. Ezzel szemben bekerül egy óriási, hosszú távú rizikó a költségvetésbe: 2 vagy 0 százalékon kiadott diákhitel finanszírozása. A jelenlegi 6%-os kamatszinten csak 4%-ot bukik az ország, de mi van, ha a világban az infláció és ezzel a kamatszint a következő évtizedekben magasra szökik? Akkor akár 10% fölötti is lehet a veszteség. Egy olyan rizikót vállal a kormány, amelyet majd a jövő nemzedékei fognak kifizetni. Hasonlóan, mint a támogatott lakáshiteleknél az első Orbán-kormány. Akkor szintén az volt a koncepció, hogy majd néhány év múlva a piaci kamatszint esik, és az állam finanszírozási kötelezettsége csökken – pont az ellenkezője történt.

A Fidesz végzetesen belebonyolódott saját hazugságaiba, egyik intézkedésével a másikat üti és amikor javítani akar, csak a káoszt növeli. Az, hogy a szociális népszavazáskor feláldozta az ország érdekét saját politikai céljaiért, történelmi bűn, és nem az utolsó és valószínűleg nem a legnagyobb a sorban.