Nem könnyű az államférfiú élete: halmozzon bár sikert sikerre, hozza haza a teljes EU-kasszát füleskosárban, éltesse százezernyi révült tekintetű békemenetes, lankadnia (nem a G. Fodor Gábor-i értelemben) nem szabad egy percre sem. Semmi volna eligazgatni a párás tekintettel rajtunk csüngő Európát, meg a mi kis hitbizományunkat, ha nem lihegnének a sarkunkban ezek a tenyérbe mászó mosolyú anyaszomorítók. Most épp Lázár Jánost kellett irányba állítani.

Hosszú évek küzdelme árán példának okáért Áder és Kövér megértette végre, hol a helye a táplálékláncban, persze csak annyira, hogy most már egyszerűbb dolgokat rájuk lehet bízni. A Rogán-projektnek lassan a végére érünk, Anti feladta: elég volt egyszer-kétszer lesre futtatni, most már csak néha meg kell mutatni neki messziről a Csipak-dossziét. De most, bár nehéz szívvel tesszük, nyitnánk meg, Marika a Lázár-anyagot. Mert egy 2014-es betli megeshet, de az nem fordulhat elő, hogy a nemzeti oldalon nem én b…ok, hanem engem… Félre ne értse, Pirike, ez nem szexizmus, hanem idézet Joe Eszterhastól, a Jade című filmből. Tudom, hogy magácska sem ért a focihoz, de azért el tudja képzelni, mennyivel nehezebb lerúgni egy csapattársat a pályán, mint az ellenfelet.

Szóval akkor menjen a Népszabadságban az az interjú, hadd fusson egy nagyot a Jani gyerek, lássa, hogy nem becsüljük le. Szaporodjon a szó, piszkolhatja kötetlenül a Simort meg a Sólyomot, az futó téma mindegyik, de a következőket szó szerint szeretném viszontlátni, írja, kérem:

"Miért volt a tiltakozás? Azért, mert az állami és önkormányzati tulajdonban lévő vízművek a helyi politikai elit szponzorai. Városi kádertemetőként funkcionálnak, helyi politikusokat és politikai kapcsolat-rendszereket finanszíroznak sok esetben. Cserében irreálisan magas költségekkel működhetnek."

Kicsit sem necces ez, Zsuzsika, ne nézzen így. Ez a pernahajder úgy kinyalta magát mostanra a táskahordóból, a lézerjaniból meg a "kinekmennyijevanannyitisér"-ből, mint a legéletrevalóbb Whiskas-kandúr. Nem kockáztatunk. Majd a ballib médiasakáloknak magyarázhatja, honnan ilyen jólértesült az önkormányzati vízművek pénz- és káderügyeit illetően: csak nem mint a Zsigmondy Béla Víziközműveket Üzemeltető Részvénytársaság nemrég még 100%-os tulajdonosa? Nem, Évike, ez nem vicc, mint a Lakinger Béla zsebcirkáló, a vásárhelyi vízműnek tényleg ez a neve. És arra tényleg csak egy amnéziás aranyhal nem emlékszik, hogy Lázár János pár hónapja még egy ilyen, Hódmezővásárhely nevű kádertemetőben volt szenior sírásó, kapcsolat-finanszírozó helyi politikus. Ha valaki, ő tudja, miről beszél.

Nyugodjon meg, Icuka, nem fog senki gyanakodni. Vagy, hogy egészen pontosak legyünk, secko jedno, mit gondolnak. Az is jó, ha elhiszik róla, hogy ennyi esze van, de az sem baj, ha odaég a homlokára, hogy ráküldhető bárkire. A cimborái a Megyei Jogú Városok Szövetségében imádni fogják, ahogy Sámson módjára rájuk omlasztja a pajtatetőt. Vagy, hogy ne ilyen óhéber hasonlatokkal éljünk, bement közéjük egy kibiztosított repeszgránáttal.

Persze, nehogy azt higgye, hogy ez a kenyérpusztító népség rá nem szolgált vastagon. Az bezzeg tetszett a belüknek, hogy az energiaszolgáltatókból kitapostam a rezsicsökkentést, örültek, hogy van miről szónokolniuk otthon, de mikor Gyulán, a frakcióülésen az ő hasukon kellett ugrálni egy kicsit, ne tudja meg, Margitka, milyen hangokat bírtak kiadni. Elfajult a helyzet: ott, a zárt ajtók mögött akár a plafonba lőhetek, nem használ. Így viszont tudni fogják, hogy a következő, aki kopogtat náluk, az a Petya lesz, a Polt. Nem mellesleg imáikba foglalják majd ezt a hercig Jani fiút. Én nem fenyegetek senkit, csak mozgásban tartom a rendszert. Fő az egészséges perisztaltika.

Viszlát holnap, Irénke, ha elpakolt, bezárhatja a boltot. Én még beugrom a kedvenc rádióműsoromba nyilatkozni. Levettünk a brüsszeli parasztokról egy kis lovettát, nehogy már csak én örüljek. Nem, a Lajos nem lesz ott, viszont a Szita Karcsinak Kaposvárra megüzenem – biztosan hallgatja –, hogy ebből a pénzből a meglévő huszonhat mellé újabb zenélő szökőkutat nem épít. Azok az idők elmúltak.