szerző:
Gomperz Tamás
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Minél értelmesebb valaki, annál hülyébb máskülönben. Ez így igazságos.

Ma már minden egyszerű ember tudja Magyarországon, hogy a nemzeti együttműködés rendszere azt jelenti: minél inkább együttműködsz, annál több pénzt veszítesz. Így hálálják meg. Csendben tűrsz? Növelik a sarcod. Leülsz velük egyeztetni? Megduplázzák a sarcod. Hajlandó vagy elvtelen kompromisszumokra a megegyezés érdekében? Még meg is aláznak.

Ezt mindenki látja. Kivéve az okosok, akik ezért kapják a fizetésüket. Mint például a gyógyszergyártók, az energetikai vállalatok, valamint a távközlési cégek irányítói. Vagy a hallgatói érdekképviseltek és a pedagógus-szakszervezetek tárgyalói. Vagy a bankok zseniális vezetői. Utóbbiak mentek a legmesszebb az együttműködésben. Ezért őket is szívatták meg a legjobban. Eddig.

Mert most a tudomány jön, és van-e annál nagyobb öröm, mint amikor az ember azokat verheti át, akik az eszükre büszkék? Az ELTE vezetését máris elbódította a pávatánc, bejött húszadszorra is. Ha mindenki hülye, minek változtatni a taktikán? Még szórványos ellenállás sem várható. „Nem jó a megszorítás, de megoldjuk. Sajnáljuk, hogy el kell küldenünk tanárokat, de az oktatás színvonala nem fog csökkeni. Alkalmazkodunk a helyzethez, a hallgatókat nem éri kár. Volt már ilyen máskor is” – nagyjából ez az egyetem álláspontja.

Ez olyan, mint "dugj meg"-feliratú pólóval bemenni a kiéhezett idegenlégiósok közé.

Ebből a kincstári szövegből ugyanis a kormány csak annyit ért, hogy nincs nagy dráma, tekerhet néhányat a présen. Fog is. Még azt sem kell hallgatnia közben, hogy ezzel tönkreteszi az ELTE-t. Sőt. „Felelős egyetemi ember a többi kolléga, az intézmény, a továbbtanulók, no meg az igazság kedvéért nem teheti meg, hogy jól hangzó média-megnyilvánulásokért cserébe leminősítse a tovább dolgozó műhelyeket, egyetemet” – mondja a rektorhelyettes, mintha váratlan természeti csapás után kellene megnyugtatnia a riadt lakosságot. Ha nem minősíti le az egyetemet a megszorítás, akkor miért ne spóroljunk rajtuk még többet? – kérdezi erre a kormány, amely a természeti csapásoktól eltérően elvben visszavonulót is fújhatna. De minek? Ha a kirúgott tanárokat ingyen is lehet foglakoztatni, ahogy eme rítust a rektor örömmel bejelentette, akkor miért ne folytatnák a megszorítást?

Ennyire alapjaiban elkúrt kommunikációval tényleg ritkán találkozni. Ez még a bankvezérek produkcióján is túltesz. A szívatás sem lesz kisebb. A kormány taktikája amúgy nem túl rafinált, az a célja, hogy egyetem–oktatók konfliktusként jelenjen meg a megszorítás. Mert a kormány nem szorít meg, ugye, hanem pénzt ad, a felsőoktatás még soha nem kapott ennyit, a kirúgás egyetemen belüli ügy, amihez semmi közük. Autonómia van (muhaha1).

A taktika sikeres, az ELTE vezetése a beígért többletpénzt (muhaha2) bevette, ezért az egyetem–kormány konfliktust nem vállalja, holott az lenne az egyetlen esély, hogy az elbocsátások további köreit megússzák. Persze az is lehet, hogy nem a beígért pénz miatt ennyire engedelmesek, hiszen ily mértékben még a szellem emberei sem lehetnek csacsik, mert ha ily mértékben lennének csacsik, akkor még akár az is előfordulhatna, hogy a szemük láttára komplett náci nevelde jön létre az intézmény falain belül, miközben ők megmondták érthetően, hogy a politikának ott nincs helye, és erre az összes jobbikos diákvezető egyetértően bólogatott, tehát nem a korlátoltság a hallgatásuk oka, csupán be vannak szarva. De nagyon. Ez egyébként nem mindig volt így, az elmúltnyolcévben a legkisebb fityfasz sérelem miatt úgy jajveszékeltek a rektorok, mint a szerepüket kissé túljátszó siratóasszonyok. Hát most lekeverték alóluk a hangot.

A bölcsészkaron is csak tátognak, ami valóban nem kimondottan jól hangzó média-megnyilvánulás.

Viszont a maguk részéről lezártak egy régi tudományfilozófiai vitát. Ami arról szólt, hogy tudomány-e a bölcsészettudomány. Az volt a vád, hogy nem, mert az eredményei nem objektívek és a teljesítményei nem megkérdőjelezhetetlenek. Na most, milyen szempontok szerint válogatnak a munkatársak között az élet olyan területein, ahol az eredmények objektívek és a teljesítmények megkérdőjelezhetetlenek? Természetesen nem a hajszín, a mellméret vagy éppen az életkor alapján. Hisz, ott vannak az objektív és megkérdőjelezhetetlen minőségi kritériumok. Fel sem merülne más szempont alkalmazása. Vannak a jók, a jobbak és a legjobbak, közülük nyilván a legkevésbé jókat küldik el, ha muszáj választani.

Az ELTE döntése felér egy tudománytörténeti beismeréssel: nálunk az egyetlen objektív és megkérdőjelezhetetlen kritérium, amely alapján válogatni tudunk, az életkor. Diszciplínánkra az jellemző, hogy a tudományos és oktatói munka minősége nem, csak a nyugdíjkorhatárig hátralévő idő hossza mérhető. A szakszervezeti logika is logika, és a logika az olyan tudományos izé.

Nem baj, hamarosan jön a kancellár, neki majd lesznek más megfontolásai is. Objektívek és megkérdőjelezhetetlenek. És politikamentesek (muhaha3).

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!