A Markó Iván féle történet lényege természetesen nem az, hogy mekkora összeget kapott az államtól. A lényeg Orbán Viktor szájából hangzott el, imígyen: „Miközben magam is úgy gondolom, hogy a támogatások mértékét jogi formában ildomos szabályozni, az is helyesnek tűnik, hogy a jogok és kötelezettségek mindenki számára egyformák legyenek, mégis be kell látnunk, hogy a minőség sajátos elbánást, a kiemelkedő kiemelkedő elbírálást is érdemel.”

Ezek szerint vannak a kiemelkedők, akik szabadon hozzáférhetnek az állami támogatásokhoz, és vannak a középszerűek, akik kötelesek betartani az állam törvényeit.

Markó Ivánnak, mint kiemelkedő teljesítményű művésznek lett volna lehetősége arra, hogy egy előzetesen leadott, maximum öt évre szóló tervprezentációval közszolgáltatási szerződés keretében elnyerje a Balog Zoltán által irányított Emmi támogatását. Ebben az esetben a támogatás az ágazat átlátható, belső rendszerében mozgott volna, nem a rendkívüli pénzalapból (amely hagyományosan a katasztrófa sújtotta közösségek megsegítését célozza) juttat egyszeri gyorssegélyt a miniszterelnök, akinek a kulturális terület ügyeihez elvileg semmi köze.

A Krétakör Színház 2008-ban az előadó-művészeti szervezetek számára megnyitott, kiemelt állami támogatás első kedvezményezettje volt. A támogatás előfeltétele, hogy az érintett megfelelő tervprezentációt adjon le. A mi tervünket az akkori kulturális és oktatási miniszter, Hiller István bírálta el. Ez a rendszer ma is létezik, lényegében a miniszteri kerethez hasonló elveken nyugszik. A célja éppen az, hogy az egyéni kijárásos hagyományt megszüntesse, és lehetővé tegye a kiemelkedő teljesítmények rendszerszintű kezelését.

A Krétakör 2008 és 2010 közötti támogatása épp úgy egy új modell lehetőségét vetítette előre, mint az 2003-ban történt. 2003-ban Baán Lászlóval és Gáspár Mátéval együttesen hoztuk létre a kiemelt alternatív támogatási keretet, amely a Krétakör szakmai renoméját meglovagolva körülbelül egy tucat színháznak és tánctársulatnak nyitott új perspektívát. 2008-ban egy ehhez hasonló modell megképzése volt a cél. Kilépésünk az akkori minisztériumi pályázatból épp egy 100 milliós injekciót adott a területnek: a korábbi évek általunk elnyert pályázati pénzén a teljes független szcéna osztozott.

Azzal, hogy a Krétakör következetesen kiáll a független színházak és tánctársulatok érdekei védelmében, hogy a Krétakör saját büdzséjéből felajánlott támogatással és jelentős mennyiségű társadalmi munkával vesz részt a Független Előadó-művészeti Szövetség megszervezésében és működésében, kivívtuk a teljes állami szektor és az Orbán Viktorral szimpatizáló média ellenszenvét. Próbálunk tárgyilagosak maradni, de nehéz, mert a számon kérhetőségre, az átláthatóságra, a demokratikus értékekre és emberi alapjogokra való hivatkozás úgy pattan le a Minisztériumról, mint labda a betonról, a kormánnyal szimpatizáló közélet pedig mindent elkövet, hogy kriminalizálja a szakmaiság védelmében tett kétségbeesett lépéseinket.

Azért volt egyedül Gulyás Márton és a Krétakör a Pesti Magyar Színház nézőterén, mert az akciót támogató művészek meghátráltak. Most itt állunk magunk, szemben a kormány teljes propagandagépezetével, és csak remélhetjük, hogy legalább utólag kiállnak mellettünk azok, akiknek az érdekeit képviseljük. Tudjuk, hogy csak mi győzhetünk, mert az igazság erősebb a pillanatnyi politikai érdekeknél. Lesz olyan idő, amikor a mai politikusoknak a nevére sem fogunk emlékezni. Ezt tapasztalatból írom, hiszen van olyan expolitikus, akivel a korábbi MSZP-SZDSZ kormányzatok idején kerültem konfliktusba – ugyan hol van már. Ha a civilek kitartóak, a hatalommal visszaélő politikusok végül eltűnnek a színről.